Az izzócseréhez az volt a hivatalos ideológia, hogy a világítás a háztartások elektromosáram-fogyasztásának akár egyötödét is kiteheti, és egy kompakt égő akár ötször kevesebb villamos energiával is beérheti egy izzónál. Vagyis az átállással egy háztartás teljes villamosenergia-fogyasztása 10-15 százalékkal csökkenthető (ami EU-szinten nagyjából Románia éves áramfogyasztásának felel meg).

A fentiek jegyében 2009-ben először a 100 wattos, egy évvel később a 75 wattos izzókat vonták ki a forgalomból; 2011-ben a 60 wattos, 2012-ben a 40 wattos és kisebb égőket nyugdíjazták. 2012. szeptember elsejétől egyáltalán nem gyártanak hagyományos villanykörtéket az unió tagállamaiban (kivétel a karácsonyfaégő, illetve a sütőkbe, hűtőkbe, varrógépekbe való speciális izzólámpák). A még raktáron lévő hagyományos izzókat az áruházak értékesíthetik, és a vásárlók keresik is a terméket – tekintve, hogy akár nagyságrendi árkülönbség is lehet a kétféle fényforrás között (az izzó javára.)

A kiindulópont egy 2005-ben elfogadott EU-irányelv volt (ennek alapján születtek meg a klímavédelmi szempontú terméklisták), amelynek a születésénél természetesen ott bábáskodtak a fényforrásgyártás nagy európai cégei is. Ma már senki sem vitatja, hogy az érintett vállalatok nagyot szakítottak az uniós szabályozás változásával – diskurzus leginkább arról folyik, hogy ezenkívül volt-e más (valódi) célja a lépésnek. Az ugyanis tény, hogy az izzóhadművelet semmilyen érzékelhető hatást nem gyakorolt az európai áramfogyasztásra (a felhasználás csökkent, de leginkább a válság miatt). Mint ahogy az is világos, hogy a kompakt fénycsövek az átálláskor hangoztatott többi ígéretet sem váltották be: az élettartamuk sokkal rövidebb a reklámokban szereplő sokéves ciklusoknál, és rengeteg velük a fogyasztóvédelmi probléma (átlagosan csak 5000 felkapcsolást bírnak ki, és az első életévük végére a fényerejük negyven százalékát elvesztik).

Ráadásul a kiégett kompakt fénycső veszélyes hulladéknak számít, és költséges feldolgozást igényel – szemben a hagyományos izzóval, amely, ha kiégett, a veszélytelen hulladék kategóriába tartozik. Vagyis szimplán ökológiai, illetve közgazdasági szempontból egy kis fényigényű helyiségben, ahol gyakran kapcsolgatjuk a lámpát (tipikusan ilyen hely a WC vagy az éléskamra), sokkal jobban megérné továbbra is izzót használni. Csakhogy ilyesmi már nincs a választékban.

Az csupán vékonyka mellékszál, hogy Európa egyik legnagyobb izzógyára éppen nálunk üzemelt, amíg a tiltás miatt be nem zárták. Ettől még az uniós fénycsőipar – az új szabályozásnak köszönhetően is – remekül prosperál.