Nyugdíjazzák az OLAF-ot
Új európai ügyészség létrehozását tervezi az Európai Bizottság. A szerdán bemutatott rendelettervezet szerint az ügyészség lényegében átvenné az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szerepét, vagyis az új intézmény kizárólagos feladata lesz az uniós költségvetés védelme – az uniós források felhasználása során felmerülő gyanús esetekben a nyomozás, a vádemelés és adott esetben az elkövetők bíróság elé állítása a tagállamokban. Viviane Reding igazságügyi EU-biztos a szerdai sajtótájékoztatón történelminek nevezte a bejelentést, és emlékeztetett, hogy az ügyészség létrehozását a 2009 végén érvénybe lépett lisszaboni szerződés irányozza elő.
A tagállami bejelentések szerint évente 500 millió euró összegű uniós bevételnek és kiadásnak veszik nyoma, feltételezett csalások miatt. Az OLAF eddig úgy dolgozott, hogy gyanú esetén kivizsgálta az ügyet, „adminisztratív” nyomozást végzett, de vádat nem tudott emelni. Egy ponton átadta az egész ügyet a nemzeti ügyészségeknek, amely belátása szerint vagy emelt vádat, vagy nem. Ráadásul a határokon átnyúló bűncselekményeket még nehezebb volt felgöngyölíteni, elítélni. Az OLAF 2006 és 2011 között összesen 1030 ügyet adott át a tagállamoknak. Ezek közül 471 (45,7 százalék) zárult bírósági határozattal, amelyek közül 199 ügyben (19,3 százalék) a bíróság elítélte a tetteseket. Magyarországnak az OLAF tíz ügyet adott át, ezek közül a bíróság egy ügyben hozott (nem elítélő) döntést.
Az EU-ban átlagosan is csak 42,3 százalék az uniós költségvetést károsító bűncselekményekkel kapcsolatos született elítélő döntések rátája. Ezen akart változtatni a brüsszeli bizottság.
– Az EU-költségvetés szövetségi ügy, ha mi nem lépünk, más nem fog – érvelt Reding.
Az új rendszer szerint 2015 januárjától áll fel az új intézmény, élén a tagállamokból álló tanács által kinevezett, az Európai Parlament által jóváhagyott főügyésszel, aki mellett négy helyettes működne. Mellettük dolgoznának a tagországok által delegált ügyészek, akik a tagállamokban maradva, a helyi igazságszolgáltatás részét képezve ellátnák az uniós pénzek felügyeletét is. Instruálhatnák a nemzeti nyomozó hatóságokat, bizonyítékokat gyűjthetnek, és adott esetben vádat is emelhet a nemzeti bíróságokon. Nyomozni nemcsak az államhatáron belül, hanem a rendszerben részt vevő tagországok összességében tudnának, a többi delegált ügyésszel együttműködve, és a vádemelést is koordinálhatnák.
A delegált ügyészeket a nemzeti kormányok jelölnék, de az európai főügyész választaná ki őt vagy őket (többen is lehetnek egy tagállamban). A delegált ügyészek munkájában az uniós pénzek felügyelete elsőbbséget élvezne, és az ilyen munkáért járó bért az uniós büdzséből fizetnék. Irányítást, kérést csak a főügyésztől kaphatnának – így az Európai Bizottságnál magabiztosak abban a tekintetben, hogy a mindenkori hatalom nem tudja majd befolyásolni az uniós pénzek védelmére hivatott ügyészt. Erre vonatkozó kérdésünkre bizottsági források azt mondták: elegendő a biztosíték a rendszerben arra, hogy meg tudják óvni az ügyészt a kormányok befolyásától, hogy ha egymásnak ellentmondó utasítást kap a nemzeti kormánytól és az európai főügyésztől, ezt az európai ügyészség felé jeleznie kell.
A főügyészt nyolc évre nevezik ki, és az új intézmény sem tud majd letartóztatni senkit, ehhez a nemzeti hatóságok kellenek. A brüsszeli eurokraták kifejezetten hangsúlyozzák, hogy nem „európai FBI-t” építenek.
A korábbi máltai EU-biztos, John Dalli ellen felhozott gyenge vádak miatt a megítélésében megtépázott OLAF hatásköre jelentősen csökken. „Az EU pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanságokat” és az unió alkalmazottjai által elkövetett nem pénzügyi jellegű bűncselekményeket vizsgálja majd. Illetve fennmarad a lehetőség, hogy azokban az országokban, ahol az Európai Ügyészség nem működik, továbbra is elvégezze a nyomozást az uniós támogatásokkal kapcsolatos csalások ügyében. Az már ugyanis biztos, hogy Nagy-Britannia és Dánia kimarad a rendszerből, Írországnak pedig el kell döntenie, hogy mit tesz.
Kérdés persze az is, hogyan reagál a többi tagállam. Az Európai Bizottság igyekezett olyan tervezetet készíteni, amely „decentralizált”, és a tagállamok nem érzik majd úgy, hogy egy brüsszeli „fekete öltönyös” szaglászik az uniós források elköltése körül. De közben meg is tudják védeni az európai adófizetők pénzét, illetve hatékonyabbá tudják tenni a források elköltését.
