Felfüggesztette üzenetében a ramadánkor szokásos böjtöt Mohamed Badi, a Muzulmán Testvériség bujkáló legfőbb vezetője. Arra hivatkozott, hogy a jámbor muzulmánok szent háborút, dzsihádot folytatnak a június 30-i katonai hatalomátvétel végrehajtói és támogatói ellen, s ilyenkor nem kötelező a hajnaltól estéig tartó szigorú böjtölés.

Ez a küzdelem, mondta, olyan, akár a badri csata, ahol Mohamed próféta követői döntő győzelmet arattak a Mekkát uraló törzs felett 624-ben. (Ám a próféta hívei nem böjtöltek, amikor szétverték ellenségeiket.) Badi és társai bujkálnak, az ügyészség eközben bankszámlájukat és vagyonukat zárolta. Az ügyészek eközben kihallgatták Mohamed Murszit, a hatalomból eltávolított elnököt. Arról faggatják, hogyan sikerült megszöknie a börtönből a Mubarak-éra utolsó napjaiban. Ez is ok lehet a vádemelésre az államfő ellen.

A Muzulmán Testvériség menetelései és ülősztrájkja tovább tart Kairó Naszr városrészében, de az utóbbi napokban nagyobb erőszakcselekményekről nem írtak, pedig Badi már szombaton azt twittelte híveinek, hogy „dzsihád” van. Tegnap pár száz tüntető csapott össze a biztonsági erők tagjaival Kairóban. Ezt megelőzően a tüntetők és a helyiek között zajlott le egy kisebb konfliktus, utóbbiakat ugyanis zavarta, hogy a demonstrálók a Nílus fontos átkelőhelyeit is megbénították. A zavargás egészen kedd reggelig tartott.

A testvériség, illetve politikai szárnya, a Szabadság és Igazságosság párt megtagadta, hogy bekapcsolódjék a kormányalakítási tárgyalásokba a „bitorlókkal”. Közleményt adtak ki, amely szerint nem akarnak találkozni az USA képviselőjével sem. William Burns amerikai helyettes külügyi államtitkár szombat óta Egyiptomban tárgyal az új rendszer képviselőivel.

Fogadta őt Adli Manszur ideiglenes elnök és Hazem el-Beblavi miniszterelnök. Ez az első magasabb szintű kontaktus Washington és a katonai hatalomátvétel kedvezményezettjei között. Burns szeretett volna találkozni a civil társadalom képviselőivel is, de a Muzulmán Testvériségen kívül a szalafista Nur párt sem akart vele beszélni. Ők az egyiptomi ügyekbe való amerikai beavatkozással indokolták elzárkózásukat. Mahmud Badr, a Tamarod (Lázadás) mozgalom alapítója, aki Murszi ellen gyűjtött húszmillió aláírást, viszont azt nehezményezte, hogy az amerikaiak nem ismerték el az új rezsimet. Ezenkívül – vélte – az USA-nak bocsánatot kell kérnie, mert támogatta a Muzulmán Testvériséget, írta a Reuters.

Abdel Fattah al-Sziszi tábornok, a katonai hatalomátvétel végrehajtója eközben azt mondta a hadsereg tisztjeinek vasárnap, hogy egyetlen csoportot sem zárnak ki a politikából. „Kivétel nélkül minden politikai erőnek fel kell ismernie, hogy lehetősége van mindenkinek a politikai életben való részvételre, és egyetlen ideológiai mozgalom sem lesz kizárva.”

Sziszi ugyanekkor a Murszi elleni óriási tömegtüntetéseket nevezte meg mint amelyek aláásták az elnök legitimációját. A tábornok elárult egy újabb részletet a puccs előzményeiről. Közvetítők útján azt javasolta az elnöknek, népszavason kérdezze meg az állampolgárokat: akarják-e, hogy tovább kormányozza őket? Murszi azonban totálisan visszautasító volt.

A magas rangú amerikai diplomata tárgyalásainak egyik indoka, végre a Fehér Háznak ki kell mondania: puccs volt-e a hatalomátvétel, vagy valami más? Puccs esetén ugyanis le kell állítaniuk a katonai segélyt (évi 1,5 milliárd USD) Egyiptomnak. A Murszi-éra idején a kairói kormány 4,8 milliárdos átmeneti hitelről tárgyalt az IMF-fel, de nem tudtak megállapodni. Az ország új tervezési minisztere azt mondta az Ahram Online-nak, hogy a tárgyalásokat nem is folytatják a következő választásig. Egyiptomnak nincs most szüksége a Nemzetközi Valutaalap pénzére, mert a gazdag arab olajországoktól 12 milliárd dolláros kölcsönre kapott ígéretet, amint eltávolították a hatalomból az ország első demokratikusan megválasztott, ám iszlamista elnökét.