Íme a polgári káosz
Az unió bűvkörében, az EU-buborékban élők bizony – a felmérésnek megfelelően – gyakran panaszkodnak a belgákra és Belgiumra, miközben valójában nincs belga ismerősük, és nem is tudják megmondani, hogy mi volt a hírekben aznap Belgiumban. Az egymilliós belga fővárosban a felmérések szerint 160 ezer, az EU miatt Brüsszelben élő külföldi lakik. Jelenlétük a város GDP-jének 12 százalékát adja. A sztereotípiák makacsul tartják magukat mindkét oldalon, belgák és a kiküldöttek között egyaránt, és ez kedélyes távolságtartást táplál. Ám mint minden sztereotípiának, ezeknek is van alapjuk.
Bár tudósítónk szerencséjére úgy alakult a brüsszeli elhelyezkedése, hogy viszonylag keveset kellett érintkeznie belga szolgáltatókkal, így is kiderült, hogy ezen a területen Magyarország jobban teljesít. A kétnyelvűség okozta hatalmas bürokrácia eléggé elkényelmesítette az ügyintézést, amely így lassú és körülményes. Rengeteg mindent el lehet intézni viszont az interneten, például villanyszolgáltatót keresni és előfizetni. Mindeközben a 3G-lefedettség meglehetősen gyatra az ország területén, ami bosszantó a magyar színvonalhoz képest.
A bürokrácián kívül az időjárás a kedvenc témája a Belgiumra panaszkodók hadseregének. Erről persze szegény belgák nem tehetnek, ők is elszenvedői a változékony, általában meglehetősen szürke, hűvös, nedves időnek. Ennek köszönhetően napimádók: amint előbukkan egy napsugár, a belgák megrohamozzák a parkokat, köztereket, teraszokat, és beindul a pezsgő élet. Nyomukban persze ott vannak az eurokraták és egyéb kiküldöttek, akik a felmérés szerint is kifejezetten kedvelik a parkokat és a brüsszeli konyhát.
Nem lehet panasz a kulturális életre sem: méretéhez képest Brüsszel tartja a lépést nagyobb testvéreivel a kiállítások vagy a koncertek terén. Sokan panaszkodnak a felmérésben a piszokra és a dugókra. Utóbbiak minden európai nagyvárosban gondot okoznak; itt talán az is súlyosbítja a helyzetet, hogy Belgiumban sűrűn követik egymást a városok, tehát a dugók kiterjedtek. A piszok is meglehetősen relatív: Brüsszel helyenként koszos, mint a budapesti nyolcadik kerület – és van, ahol tiszta, mint az ötödik. Brüsszelben rengeteg kultúra él együtt, a lakosok fele nem Belgiumban született, sokféle vezetési, szemetelési kultúra keveredik. Nincs rendező vezérelv (csak az, hogy hetente kétszer jönnek a kukások), hiszen Belgiumot is nehéz egyben tartani.
A kiküldöttek egy része sokat dolgozik, így nincs is nagyon idejük Belgiumra. A hétvégéken sokan hazautaznak, és nem Belgium megismerésére fordítják az időt. Az adott esetben tízórás munkanap után pedig a család mellett nem nagyon van idő belga barátokra szert tenni. Ugyanakkor tény, hogy nagyon kevesen tesznek erőfeszítést azért, hogy belga barátaik is legyenek, és hogy kicsit megismerjék a belga társadalom belső világát. Azért vannak kísérletek: néhány hónapja egy magyar ismerős nagy sikerű „hozz egy belgát” tematikájú összejövetelt szervezett, amelyen a belépés feltétele az volt, hogy mindenki hoz magával egy belgát.
Az ismerkedést az is nehezíti, hogy belga részről is elég rossz véleménnyel vannak a sokszor beképzeltnek tűnő, a belgáknál általában sokkal jobban kereső kiküldöttekről. Tudósítónknak nem volt különösebben markáns benyomása, elképzelése Brüsszelről a kiküldetése előtt. Furcsa volt, hogy az amszterdami barátok rendre áradoztak a belga főváros nyitottságáról, pezsgő kulturális életéről, toleranciájáról. Kiderült, hogy a hollandoknak igazuk van: a tolerancia nem feltétlenül polgári meggyőződésből fakad, hanem abból, hogy Belgiumban mindenki kisebbség, a flamand és a vallon is. Itt nincs főnök, mindent ki kell tárgyalni. Ez persze elég nagy lazasághoz vezet, ami káoszként is értelmezhető és megélhető. A felmérésben szereplők nagy része valószínűleg káoszként is éli meg.
