Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóközpontjának vezetője azt mondja, a ’91-es algériai fordulat idején a hadsereg alkalmatlannak bizonyult rá, hogy elvégezze feladatát. Nem stabilizálta a helyzetet, hanem éppenséggel részt vállalt abban, hogy az észak-afrikai ország tízéves polgárháborúba sodródjon. Az ezt követő konszolidációnak két értelmezése van, állítja a szakértő. Az egyik szerint a polgárháború kifulladt, s így stabilizálódott az ország, míg a másik úgy tartja, a szélsőségesek kivonultak Algériából, és inkább a szélesebb értelemben vett Maghreb-térségben vetették még a lábukat.

Tálas Péter a legrelevánsabb példának Törökországot tartja. „Ilyen típusú beavatkozást, mint az egyiptomi, a török hadsereg szokott végrehajtani. De azt világosan kell látni, hogy a török fegyveres erők 1960-tól kezdve évtizedeken át bizonyos értékek mentén, a Kemal Atatürk-i világi állam védelmében léptek fel az eddigi gyakorlat szerint. Ezek fő ismérvei: republikanizmus, szekularizmus, nacionalizmus, népiesség, etatizmus, reformizmus. Puccsra akkor kerül sor, amikor ezek az értékek veszélybe kerültek szerintük; a hadsereg nem látja őket civil kormányzás alatt biztosítottnak.” De mennyiben különbözik ez az elmúlt hetek egyiptomi fejleményeitől? – kérdeztük. – A Kairóban történteknek két olvasata van. Az egyik: a hadsereg arra hivatkozik, hogy a 2011-es forradalom alapelveit szeretné megvédeni.

A gond az, hogy nem nagyon látszódnak ezek az elvek. Ezért úgy vélem, ketté kell választani mindazt, ami a Tahrir téren történik, illetve a hadsereg puccsát – állítja Tálas, úgy vélve: az egyiptomi hadsereg döntően a politikai eliten belül elveszített hatalmának visszaszerzésé ért küzd. A Muzulmán Testvériség, illetve a megdöntött elnök, Mohamed Murszi nekilátott a tábornokok előjogainak megnyirbálásához. A hadsereg érzékelte, hogy a lakosság elégedetlen a politikai vezetéssel, „a Testvériségnek fogalma nem volt, hogyan kell egy országot irányítani. De honnan is lett volna? Úgy gondolták, nekik mindent szabad, teljesítmény nélkül is legitimitást élveznek. Pedig 2011 történelmi, egyedi élmény volt, s ez hosszú ideig így is marad”. Mint ahogyan azt is jól látta a fegyveres erők vezetése, állítja a biztonságpolitikai szakértő, hogy az Egyesült Államok, amely évi 1,3 milliárd dollárral támogatja Egyiptomot, szintén irányváltást szorgalmazott a közel-keleti országban.

FOTÓ: BIRTALAN ZSOLT