A brit parlament PR-osai képzeletbeli üdítőitalt – a békákról elnevezett Froggypopot – használnak az ismertetőfüzetben: a szénsavas nedűt a brit gyerekek imádják, míg a szülők és a tanárok hivatalból üldözik. Lord Wellness, a kormány élelmiszerügyi szóvivője rámutat, hogy annak ugyan nincs káros mellékhatása, ha valakinek zöld lesz a haja, de az állandó ugrabugrálás komolyan megnehezíti a gyerekek életét. Hogyan lehet így fogat mosni, aludni vagy akár az iskolabuszra felszállni? – veti fel. Egy Froggypop-ellenes tanár ezt még azzal is megtoldja, hogy a zöld haj egyáltalán nem megy az iskolai egyenruhához. Az ország két táborra oszlik: az egyik vehemensen betiltaná az italt, a másik szerint erre semmi szükség.

A füzetecske – amelyet az EP-kiadványhoz hasonlóan az adófizetők pénzéből finanszíroztak, lévén a parlament természeténél fogva ebből működik – végigviszi a parlament működését, és elmagyarázza, miként hozzák a törvényeket, milyen vitákon megy keresztül egy javaslat, és végül milyen (mindenki számára győzedelmes) véget ér az ügy. A Froggypopot nem tiltják be, csupán egyetlen alkotóelemét kell módosítani. A gyerekek lelkesek, mert az ital íze még jobb lett (arra nem térnek ki, hogy ez a hozzáadott cukor mennyiségének köszönhető-e), ám kivonták belőle a zöld hajat és a rugószerű mozgást kiváltó anyagot.

Apró gond a füzettel – mutatnak rá uniós ügyekben járatos bloggerek –, hogy a szerzői balszerencséjükre éppen olyan témát választottak, amely már nem a brit parlament hatáskörébe tartozna. A forgalomban lévő üdítők összetételéről, vagyis az élelmiszer-biztonsági kérdésekről ugyanis – az egységes piac szellemében – éppen a sokat kárhoztatott EU-intézményekben kellene törvényt hozni.

A brit parlamentnek külön honlapja is van amúgy a gyermekek számára, ahol játékos módon vezetik be a törvényhozás csínja-bínjába a kiskorúakat. Lehet például kampányolni mindenféle ötlettel és mellé támogatásokat gyűjteni, már ha elég gyorsan klikkelünk a figurákra. Felülhetünk egy kampánybuszra, és szóba elegyedhetünk képzeletbeli politikusokkal is. Kiderül, hogy a lordok mind értenek valamihez, ami az alsóházi tagokról nem mindig mondható el, és hogy a Cabinet nem a miniszterelnök kedvenc bútordarabja, hanem a kormány szinonimája. De arra, hogy Nagy-Britannia az Európai Unió tagja, így a brit mindennapokat érintő törvények egy részét már nem itt hozzák, nem sok szót vesztegetnek a gyermekeknek szánt parlamenti oldalon.