9,8 millió járaton több mint 815 millió utas utazott az USA légi járatain 2012-ben (beleértve a nemzetközi járatokat is). Ezt a hatalmas forgalmat az USA területén 21 központból irányítják, sőt az amerikai irányítás feladata a Csendes-óceán fölötti légtér elég nagy szeletének koordinálása is. Az Egyesült Államokban az egységes légtér soha nem volt probléma: arrafelé a gépek automatikusan a leggazdaságosabb útvonalakon repülnek, ha ezt az időjárási körülmények és a légtér zsúfoltsága megengedi. Ez ugyanis hatalmas probléma, a forgalmasabb légikikötők környékén sűrűn alakulnak ki olyan torlódások, amelyeknek akár többnapos kihatásuk is van a forgalomra.

A gazdaságos útvonalak kiválasztása különösen fontos a három-négy vagy még több órás belföldi járatokat működtető országban. Ezeknél egy felesleges, de apró kitérő is komolyan meghosszabbíthatja az utazást, és ezáltal a repülőgép által elégetett kerozinmennyiségét is növeli. Öt- vagy tízpercnyi többletrepülés több száz kilogramm kerozint jelent. Európában a távolságtól nagyban függ, hogy lehet-e az utasok számára is érzékelhető menetidő-csökkenést elérni. Egy két óra húsz perces Budapest– London útvonalon hat-tíz perc nem mindig érezhető, ám a költségek terén óriási megtakarítás. Nem is beszélve arról,menynyivel megnőne az EU-s légtér áteresztőképessége.

S azt sem lehet mondani, hogy az amerikai rendszer mindig zökkenőmentesen üzemel, hiszen 2011-ben például előfordult, hogy egy nevadai reptéren egy kisgép azért nem kapott segítséget a leszálláshoz, mert az irányító éppen filmet nézett. Végül a pilóta sikeresen letette a gépet az irányító nélkül. Abban az évben több ennél veszélyesebb eset is borzolta a kedélyeket, bár emberéletet szerencsére egyik sem követelt. Többször megesett, hogy a szolgálatban lévő irányító egyszerűen elaludt munka közben, és volt olyan eset Washington belföldi repterén, hogy két utasszállító pilótáinak maguknak kellett megoldaniuk a leszállást. Végül egy magas rangú hivatalnok is távozni kényszerült a légi irányítást végző szervtől és a szövetségi légügyi hatóságtól, az FAA-től. Akkor a vizsgálatok az irányítók egyéni felelősségét hozták ki okként, de mindannyiszor figyelmeztettek, hogy a legforgalmasabb területekért felelős irányító központokban túlterhelten dolgoznak a szakemberek, akik felelősségteljes munkát végeznek.

Éppen ezért váltott ki óriási vitát az FAA-bejelentés idén márciusban: bezárnak 149 irányítótornyot a meglévő 516-ból, és ennek a végrehajtását áprilisban meg is kezdték. Az amerikai költségvetési kiadások lefaragása keretében, az irányítás 85 milliárd dolláros éves költségvetését alaposan megnyirbálták, és ennek áldozatául estek a kisebb forgalmú repterek forgalmát irányító egységek is. Annak ellenére, hogy a teljes költségvetéshez képest alacsony, 637 millió dollár megtakarítást ér el ezzel az irányításért felelős szervezet, az ARTCC. Eredetileg 189 tornyot akartak bezárni, végül a lobbis ták megmentettek negyvenet.

A hír nagy port kavart az USA-ban, ahol a légi közlekedés olyan alapszolgáltatás, mint Magyarországon a busz. A hatóságok igyekeztek lehűteni a kedélyeket, mondván, a nagy repterek nem maradnak saját irányítás nélkül. A kisebbek viszont igen, pontosabban a közeli, nagyobb légikikötőkből fogják irányítani az ottani forgalmat: erre megvannak a szokásos eljárások.