A tabudöntő vallási vezető
Ráadásul szoros szálak fűzik az iráni iszlám rendszer jelenlegi vezetőjéhez, Khamenei ajatollahhoz is: az ő képviselője a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó legfőbb ellenőrző testületben. Úgy lett tehát a reformtábor vezetője, hogy ő maga nem számít igazi reformernek. Csakhogy az országot kormányzó papi réteg kizárta a legismertebb reformereket az indulásból, így az ellenzék szemében őmaradt a „legkisebb rossz” – emlékeztet az MTI.
Rohani egyes kérdésekben kétségkívül mást képvisel, mint a jelenlegi kormányzat. Így például nagyobb rugalmasságot szorgalmaz a Nyugattal az iráni atomprogramról folytatott tárgyalásokon, hogy ezzel véget vessen az országot sújtó, mind nagyobb gazdasági válságot okozó szankcióknak. Még azt sem zárja ki, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen az Egyesült Államokkal, miközben az iráni iszlám rendszer Washingtont az ország egyik fő ellenségének mondja.
Más kérdés, hogy a stratégiai kérdésekben (ilyen az atomprogram is) az államfőnek nincs túl széles jogköre: ezeket az ügyeket a legfőbb vezető, azaz Khamenei ajatollah dönti el. A kampánygyűléseken Haszan Rohani mindig nagy tömegeket vonzott. Mint a BBC írja, a reformok fontosságáról beszélt, a politikai okokból bebörtönzöttek szabadon engedését ígérte, a szabadságjogok tiszteletben tartását sürgette, és azt mondta: visszatér a „nemzet méltósága”.
A televíziós vitákban is tabunak számító témákat vetett fel, egyebek mellett a nukleáris szembenállást a nagyhatalmakkal, a szankciókat, a gazdaság hanyatlását és Irán elszigeteltségét a nemzetközi porondon.
Az angolul, franciául, németül és oroszul is kiválóan beszélő, jogi végzettségű Rohani már évtizedek óta az iráni politika egyik szereplője. 1980 és 2000 között parlamenti képviselő volt, 2003-tól 2005-ig pedig a nukleáris kérdések főtárgyalójaként dolgozott. 2003-ban, Párizzsal, Londonnal és Berlinnel folytatott tárgyalásain elfogadta az iráni urándúsítás felfüggesztését. Ezzel Nyugaton megbecsülést és elismerést vívott ki magának, Iránban viszont a legkonzervatívabb körök azzal vádolták, hogy túlzottan a külföld befolyása alá került.
Az elnökválasztásokon – óriási meglepetésre – Rohani már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét. A választási kampány kezdetén nem sokan bíztak győzelmében. Ám élni tudott azzal a lehetőséggel, amelyet a konzervatívok megosztottsága jelentett, valamint azzal, hogy megkapta a reformtábor vezéralakjának számító (az indulástól eltiltott) korábbi köztársasági elnök, Hasemi Rafszandzsani hivatalos támogatását. Győzelmében fontos szerepet játszott a gazdasági válság is, amelybe Irán zuhant az elmúlt években, nem kis részben a szankciók miatt: egyre nő a munkanélküliség, az infláció ma már meghaladja a 30 százalékot, és a helyi valuta, a riál elvesztette értéke 70 százalékát.
Mindezért a lakosság nagy része a jelenlegi elnököt, az atomkérdésben harcias retorikájú, a gazdaságban pedig kudarcra kudarcot halmozó Mahmud Ahmadinezsadot okolja. Rohani nyíltan bírálta is Ahmadinezsádot – idézi fel a BBC –, hangsúlyozva, hogy „meggondolatlan és indokolatlan” megjegyzéseit Irán drágán megfizette. S bár a mostani választások eredményével szerinte a mértékletesség legyőzte a szélsőséget, arra is figyelmeztetett, hogy az ország gondjaira egyik napról a másikra nem lehet gyógyírt találni.
