400 millióval könnyen viccelt
Bár Nicolas Sarkozyig, az előző államfőig (2007–2012) nem értek még el a hatóságok ebben az ügyben, gyanítják, szerepe lehetett abban, hogy üzletember támogatója, Bernard Tapie öt éve feltűnően nagy összeget, 403 millió eurót kasszírozhatott egy döntőbírósági ítéletet követően. Ugyanakkor többeket „célba vettek” Sarkozy tágabb környezetéből, egyesek ellen eljárás is indult. A szövevényes ügy részleteiről lapunk legutóbb májusban számolt be, amikor kihallgatták Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatóját, aki a kérdéses időszakban Sarkozy (pontosabban a Fillon-kormány) gazdasági csúcsminisztere volt, és így felügyeletet gyakorolt az adósságrendezés mikéntje felett.
Noha arra is lehetett számítani, hogy akár meg is vádolják az 57 éves francia bankár-politikusnőt, két teljes napig tartó kihallgatása végeztével a francia büntetőjog „köztes státuszában”, a tanú és a vádlott között félúton hagyhatta el a bíróság épületét. A húszéves Crédit Lyonnais–Adidas–Tapie-ügy kulcsszereplője a most hetvenéves Bernard Tapie, a múlt század végi francia közélet üzletember-politikus fenegyereke, botrányhőse. 1992-ben Francois Mitterrand akkori köztársasági elnök azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy Tapie tagja legyen Pierre Bérégovoy baloldali kormányának, ha megszabadul nagy üzleti érdekeltségeitől. Ez az Adi Dassler alapította világhírű sportszergyártó céget is érintette, amely Dassler örököseitől került Tapie többségi tulajdonába.
Tapie kétmilliárd frankot (317 millió eurót) akart kapni az Adidasért. Az üzletbe befektetők szálltak be, köztük az állami tulajdonban lévő Crédit Lyonnais (CL). Tapie később úgy tapasztalta, hogy a CL megvezette, és rajta tartotta a kezét az áron felüli bevétel egy részén. Mellékszál: időközben, botrányokat követően, Tapie a politikai baloldalról a jobboldalra nyergelt át, és 2007-ben már Sarkozyt támogatta a választási kampányban. A hatóságok most azt nyomozzák, mi történt pontosan ezután, az adósságrendezés során. Tény, hogy 2008-ban, egy döntőbíróság a kamatokkal együtt 403 millió euró kártérítésre kötelezte a CL vagyonkezelőjét Tapie javára.
Eddig három személy ellen emeltek vádat. Szerdán robbant a hír: bűnszövetkezetben elkövetett csalás gyanújával vád alá helyezték Stéphane Richard-t, Lagarde egykori kabinetfőnökét, az Orange francia távközlési vállalat jelenlegi elnök-vezérigazgatóját. Cégvezetői sor sáról hétfőn dönthetnek Párizsban. Ugyancsak eljárás indult Jean-Francois Rocchi, a CDR adósságrendezési konzorcium feje ellen. Ugyanígy járt végül a három arbitrázsbíró egyike, Pierre Estoup is. Az agg jogász Tapie ügyvédjéhez, Maurice Lantourne-hoz fűződő korábbi ismeretsége miatt került bajba, ezt ugyanis eltitkolta az eskütételnél. Magát Lantourne-t is őrizetbe vették, de nem vádolták meg, hanem elengedték.
Igazán nagy halnak az számítana, ha „horogra akadna” Claude Guéant, aki az Élysée-palota főtitkáraként Sarkozy jobbkeze volt a kérdéses időszakban, később pedig belügyminiszter. Richard elismerte, hogy 2007-ben (azaz a döntőbírósági ítéletet megelőző évben) találkozott Sarkozyvel és Guéant-nal, de tagadta, hogy utasították volna az államfői palotából, miként járjon el. Erre vonatkozóan eddig csak híresztelések láttak napvilágot. Sok szereplő, még több gyanú, nagy összeg és még nagyobb politikai tét a jövő évi helyhatósági és európai parlamenti választások előtt. Esetleg hosszabb távon is. Az adófizetőket az érdekli: hűtlenül kezelték-e az állami tisztviselők a vagyont? És ha igen, puszta hanyagságból-e, vagy kifejezetten azért, mert Tapie Sarkozy és a politikai jobboldal kegyeltje volt? Tapie tagadja, hogy már Sarkozy megválasztásának estéjén dörzsölte volna a kezét: „Megvan! A pénzemnél vagyok...”
Az már Christine Lagarde kihallgatásán felvetődött: miért hagyta jóvá az állam a magánbírósági arbitrázst. Az IMF vezére azt mondta, azért, mert akkoriban ezt a rendezést látta a legjobb megoldásnak. A mostani, szocialista vezetésű Élysée-palota másként látja, és úgy határozott, megtámadja az adósságrendezést az igazságszolgáltatásnál.
