A választáson nyolc középkorú férfi indulhat, valamennyi az országban jól ismert politikus. Őket engedte csupán a rajtvonalhoz Ali Khamenei ajatollah, az ország első számú vezetője. „A külvilág képtelen befolyásolni az iráni elnökválasztási folyamatot. A legfontosabb kérdés az, hogy mi van az ajatollahok fejében. Azt gondolom, hogy sima választási kampányt akarnak, ami nem emlékeztet semmiféle iráni tavaszra” –mondta el lapunk kérdésére Uzi Rabi, a Tel-avivi Egyetem professzora, a térség biztonsági kérdéseinek kutatója.

Szerinte a vallási vezetők olyan elnököt szeretnének, aki ellentéte Mahmud Ahmadinezsadnak. Azaz lojális és jó megjelenésű, amikor a társadalommal és az üzleti szférával lép kapcsolatba. És megint más, amikor a külvilág kerül sorra. A legfontosabb jelölt Szaid Dzsalili, aki Khamenei embere. Ő az, aki a hatoldalú nukleáris tárgyalásokat is „vitte”. A másik vezetőjelölt Muhammad Bakr Khalibaf, Teherán polgármestere. Ő például kijelentette, hogy a holokauszttagadás formáját öltő antiszemitizmus az iráni célok szempontjából értelmetlen.

Hangsúlyozta, hogy ő harcos anticionista, de nem feltétlenül antiszemita – mondta lapunknak Rabi. „Végeredményben azt mondanám, hogy a következő elnök Ali Khamenei ajatollahhoz nagyon közel álló konzervatív személyiség lesz. Úgy látszik, hogy nem várhatunk stratégiai változásokat az iráni külpolitikában, legfeljebb a taktika módosulhat némiképp” – fejtette ki a szakértő. Meir Dzsavandefar iráni-izraeli elemző számos cikkében tért ki az elnökválasztás jelentőségére. Ő többesélyesnek tartja a küzdelmet, szerinte lehetséges, hogy a népszerű teheráni polgármester legyőzheti a legfőbb vezető kiválasztottját.

Khalibaf ugyanis nem kérdőjelezi meg Khamenei tekintélyét, de a külpolitika bírálatával mégis azt teszi. Dzsavandefar szerint a polgármester, aki korábban a forradalmi gárda egyik parancsnoka volt, maga mögött tudhatja e befolyásos és gazdag fegyveres szervezetet is. Alex Vatanka amerikai elemző, a washingtoni Middle East Institute kutatója szerint az iráni elnökválasztás egyre veszít jelentőségéből. A jelöltek előzetes szűrése miatt az országban a választások mindig nagyon ellenőrzöttek és korlátozottak voltak, mondta el lapunknak a szakértő. Az Őrök Tanácsának lépése, amivel Ali Akbar Hasemi Rafszandzsanit kizárták a jelöltek közül, új fejezetet nyitott.

„Rafszandzsani ajatollahot diszkvalifikálják, aki az elemzésem szerint nem reformer. Ez az ember az iszlám forradalom egyik ikonikus alakja, ha a múltját nézzük. Mégis kihívás Khamenei számára, akinek az ellenvéleménnyel szembeni tűrőképessége rekordmélységbe zuhant. Úgy látom, hogy Rafszandzsani kiejtésével Khamenei Iránt egy az 1979-eshez hasonló erőszakos forradalom felé vezető pályára állította” – mondta a szakértő. Szerinte ugyanis az irániak aligha békélnek meg a mostani helyzettel, különösen amennyiben figyelembe vesszük az ország romló gazdasági állapotát.

„1975-ben a sah betiltotta az összes pártot Iránban, kivéve a maga pártját. 1978–1979-ben elsodorta a forradalom. Ha Khamenei nem változtat irányvonalán, nagyon gyorsan hasonló sorsra jut. A jelöltek közül Rafszandzsani volt az egyetlen, aki kihívója lehetett volna Khameneinek, ha megválasztják” – mondta. Rohani és Aref, akiket mérsékelt reformistáknak neveznek, igencsak fakó jelöltek Vatanka szerint. Ma Iránban senki sem beszélhet nyíltan a külpolitika olyan kulcskérdéseiről, mint az atomprogram. A Nyugat nem avatkozhat bele a választásba, legfeljebb úgy, hogy információkkal látja el az irániakat arról, hogy a legfőbb vezető csoportja mit és miért cselekszik.

Khamenei sietve közbelépett még a kampány idején. Amikor tévébeszédet mondott Khomeini halálának évfordulóján, figyelmeztetett: „Némelyek helytelen elemzés alapján arra jutottak, hogy engedményeket kell tennünk ellenségeinknek, hogy mérsékeljük dühüket. Ezzel a maguk érdekét az iráni nemzet érdeke elé helyezték. Ez pedig helytelen.” Azt mondta: a jelölteknek Irán érdekeit az idegen érdekek elé kell helyezniük – tudósított a Reuters. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az ajatollah nem akar olyan politikust látni az elnöki székben, aki a maga politikai programját valósítja meg, s az eddigitől eltérő, önálló politikát folytatna.