Feljelentésért fizetésemelést ajánlanak
– Nagyon szép ötlet, de a valóságban semmi nem lesz belőle. Képzeljük csak el, milyen feszültségek alakulnának ki a közszférában, ahol ezentúl a Big Brother figyelne mindenkit – mondja lapunknak Jorgosz Cogopulosz, az európai politikával foglalkozó Eliamep alapítvány kutatója. Már csak azért is kételkedik, mert az első EU/IMF-mentőcsomagról szóló megállapodás aláírásakor, 2010 májusában Görögország vállalta az adóelkerülés elleni harcot, de a gyakorlatban azóta sem történt semmi.
Nemcsak bátorítaná, hanem meg is védené a korrupciót feltáró köztisztviselőket a jogszabálytervezet. Olyan rendszer kialakítását szorgalmazza, amely megóvja a feljelentőket a megtorlástól. – Most a védelem hiánya a fő gond, ez tehát a javaslat legfontosabb része. S bár a kezdeményezés a magán- és az állami szektorra is vonatkozik, elsősorban a közszférában hozhat változást – ad a Népszabadságnak derűlátóbb helyzetképet Eva Karamanoli, a tervezetet kiszivárogtató napilap, a Kathimerini újságírója.
Sem az adóelkerülés, sem a korrupció elleni küzdelem nem tartozik egyelőre a görög kormány erősségei közé: akadnak ugyan látványos ügyek, ám ezek legfeljebb a jéghegy csúcsát alkotják. Nyolc év letöltendő szabadságvesztésre ítélték nemrég Akisz Cohacopulosz volt védelmi minisztert adócsalás miatt. A szocialista politikus eltitkolta az Akropolisz lábánál található luxusvilláját, és éveken át hamis jövedelembevallást készített. Ennél is szigorúbb büntetést, életfogytig tartó börtönt kapott Thesszaloniki volt polgármestere, a konzervatív Vaszilisz Papajeorgopulosz, aki – másik két városvezetővel együttműködve – tizenhétmillió eurót sikkasztott.
Egyéb problémák is akadnak a hatalmasra duzzadt görög állami szektorral: továbbra is késik a karcsúsítás, amelyet már jó ideje sürgetnek a nemzetközi hitelezők, más néven a trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap). – Eddig semmi sem történt – válaszolja Eva Karamanoli a kérdésre, hogy milyen reformok hiányoznak még a közszférában. A 650 ezer fős „állami vízfej” csökkentését szerinte nem lehet megúszni.
Rendkívül nehéz döntés, amelynek politikai ára lenne – így jellemzi az állami szektor áramvonalasítását Jorgosz Cogopulosz. Sok állami tisztségviselőt görög politikusok neveztek ki, most pedig ugyanezeknek a politikusoknak vagy a rokonaiknak kellene az elbocsátásukról határozniuk. Az Eliamep kutatója nemcsak a létszám, hanem a kiadások lefaragását is fontosnak tartaná: nem kellene például annyi luxusautót fenntartani vagy költséges konferenciákat rendezni.
Az állami állások megnyirbálását és az adóelkerülés visszaszorítását nevezte a két legsürgősebb teendőnek Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is, aki a napokban a görög köztévének nyilatkozott. Amikor arról faggatták, hogy egyetért-e Antonisz Szamarasz miniszterelnök értékelésével, miszerint Görögország immár sikertörténet, Lagarde megjegyezte: – Őszintén remélem, hogy ebbe az irányba tart.
