Helyben járás az Urálnál
Pedig Vlagyimir Putyin elnök és az unió vezetőinek találkozója – miként az várható is volt – végül nem hozott áttörést. A több vitás téma mellett Szíria volt a napirend legkritikusabb pontja. Putyin a Herman Van Rompuyjel, az Európai Tanács állandó elnökével és José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón – az elmúlt napok találgatásainak véget vetve – bejelentette, hogy Moszkva még nem szállította le Damaszkusznak azokat az SZ–300 típusú légvédelmi rakétákat, amelyek eladásáról 2010-ben kötöttek szerződést. Ugyanakkor azt is közölte, hogy frusztrálja az a döntés, amelynek értelmében az EU lényegében felfüggesztette a szíriai fegyverembargót. Igaz, az ezt szorgalmazó uniós tagállamok – elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország – elvileg augusztusig továbbra sem szállítanak harceszközöket a felkelőcsoportoknak. Az orosz államfő megemlítette, hogy a szíriai fegyveres ellenzék még nem döntött arról, részt vesz-e a nemzetközi rendezési konferencián, miközben Bassár el-Aszad szíriai elnök kormánya már jelezte, képviselői ott lesznek Genfben.
A csúcs nem váltotta be azt a korábbi reményt, hogy sikerülhet közelebb jutni az oroszok által régóta szorgalmazott vízummentességhez. Barroso keddi szavaiból az derült ki, hogy még tisztázni kell a technikai részleteket. Ebben egyelőre nem engedett az EU, pedig Moszkva fontos külpolitikai prioritásként kezeli, hogy az európaiak könnyítsenek a beutazási feltételeken, és ez Berlinnek, valamint az Oroszországból nagy turistaforgalmat bonyolító uniós államoknak sincs ellenére. Az EU kritikusai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem kellene engedményekkel „jutalmazni” az orosz vezetést, amely kampányt indított a külföldről támogatott civil szervezetek ellen. Uniós tisztségviselők szerint Van Rompuy és Barroso ki is fejezte nemtetszését emiatt Putyinnak, és az előzetes hírek arról szóltak, hogy szóba hozzák Szergej Magnyitszkij ügyét is. Az orosz ügyvéd egy amerikai befektetési alap munkatársaként leleplezte a nyomozó hatóságok képviselőinek több pénzügyi visszaélését, ám ő került börtönbe, ahol 2009-ben meghalt, mert nem kapott megfelelő orvosi ellátást. Az unió továbbra is nyomozást követel, amire Moszkva úgy reagált, hogy nincs kit hibáztatni a halálesetért.
Így aztán hiába közölte a minap Moszkva EU-képviselője, Vlagyimir Csizsov, hogy 95 százalékban már elkészült annak a megállapodásnak a szövege, amely könnyítené a vízumok kiadását, a biometrikus szolgálati útlevelekre vonatkozóan pedig el is törölné őket. Az egyeztetés végül elakadt. Az unió ugyanis el akarja érni, hogy Oroszország legfeljebb 15 ezer ilyen úti okmányt adjon ki, és csak azok kapjanak belőle, akiknek a munkája azt szükségessé teszi. Moszkva viszont értetlenül fogadta a korlátozást, sőt tovább fékezte a tárgyalásokat azzal, hogy egy július elsején életbe lépő jogszabály értelmében a légitársaságok kötelesek lennének átadni az orosz közlekedési minisztériumnak minden, az országba érkező vagy a területén átutazó ügyfelük személyes adatait.
Egyelőre nem tudni, Jekatyerinburgban sikerült-e elérniük az EU vezetőinek, hogy Moszkva felfüggessze a rendelkezést, amelyet Brüsszel rendkívül aggasztónak tart. Ilyen csere ugyanis csak olyan, az EU közreműködésével létrejött nemzetközi egyezmény keretében lehetséges, amely részletezi, hogy ki és meddig tárolhatja az adatokat. Az unió eddig csak az Egyesült Államokkal és Ausztráliával kötött ilyen megállapodást, és most arra hivatkozik, hogy egy nemzetközi egyezmény letárgyalása évekbe telhet. Moszkva azonban megkerülné ezt a rendszert, a légitársaságok pedig gondban vannak: vagy az orosz, vagy az uniós szabályozást kellene megszegniük júliustól.
Láthatóan nincs egyezség az EU-tagállamok között abban, hogyan lépjenek fel Putyin autoriter rendszerével szemben. Angela Merkel német kancellár reálpolitikai megközelítése is visszafogja az esetleges uniós lépéseket, a keleti tagállamok közül viszont elsősorban a lengyelek és litvánok szeretnék a még nem uniós tag kelet-európai országokat közelebb vonni, Oroszországot viszont távol tartani. A következő uniós elnökséget pedig éppen a litvánok adják, akik ősszel levezényelhetik a keleti partnerségről tervezett csúcstalálkozót.
A kritikák elhangzanak tehát, de a tettek szintjén kicsi az EU mozgástere. Főleg azért, mert válság idején különösen fontossá válnak a piacok. Márpedig Oroszország az EU harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, a tagországok exportja 123 milliárd, importja pedig 213 milliárd eurót tesz ki, és tavaly 4,1 százalékkal nőtt is a forgalom. Ugyanakkor – mint azt maga Putyin mondta – az orosz üzleti élet külföldi befektetéseinek 60 százaléka az EU-országokra jut, és euróban tartják Moszkva valutatartalékainak mintegy 40 százalékát.
A mutatós számok mögött jórészt az energetika áll, ami egyben a gazdasági kapcsolatok és általában az EU–orosz viszony egyik neuralgikus pontja. Így valószínűleg hangsúlyos téma volt a jekatyerinburgi csúcson is. Putyin a megbeszéléseket bevezető nyilatkozatában azt mondta, hogy Moszkva és az unió „természetes partnerek” e területen. Ez alighanem azt is jelenti, hogy Oroszország – miközben az uniós tagországokat igyekszik azzal megosztani, hogy különböző áron adja nekik a gázt – meg akarja őrizni befolyását az európai energiapiacon. Még akkor is, ha Brüsszelben éppen ennek ellenkezőjére törekednek. Aligha véletlen, hogy az állami többségű orosz gázipari óriásvállalat, a Gazprom elnökhelyettese, Alekszandr Medvegyev éppen a csúcs napján számolt be arról, hogy az idei esztendő első öt hónapjában a tavalyi év azonos időszakához képest négymilliárd köbméterrel több gázt adtak el Európában, és az idén 152 milliárd köbméteres forgalomra számítanak ezen a piacon. Ráadásul hosszú távon is optimista a Gazprom, amely ma az unió gázpiacának 25 százalékát adja, és 2030-ra 32 százalékosra reméli növelni ezt a részesedést.
A trendek viszont ellentmondani látszanak e szándéknak. A „palagáz-forradalom” megbolygatta a piacot, az árak csökkennek, a Gazprom azonban még most is azt közölte, hogy az újabb tárgyalásokon legfeljebb 7-10 százalékos engedményt hajlandó adni európai partnereinek. Pedig tavaly az utóbbi tíz év legkisebb forgalmát tudta produkálni Euró pában, miközben például Norvégia folyamatosan növelte eladásait. Az észak-európai ország a múlt évben 107,6 milliárd köbméteres forgalmával már meg is közelítette az orosz óriást. Így 2011-ben a Moszkva legnagyobb uniós gazdasági partnere, Németország által felhasznált 80 milliárd köbméter gázból csaknem annyi (28 milliárd) származott Norvégiából, mint Oroszországból (30 milliárd). És az orosz részesedés tovább csökkenhet. A Gazprom fő európai ügyfele, a német E.ON – amelyről a minap elterjedt az utóbb cáfolt híresztelés, hogy a túlságosan magas árak miatt az orosz konszernnel kötött hosszú távú szerződések felmondását fontolgatja – ugyanis bejelentette: húszéves, évi ötmillió tonna cseppfolyósított gáz vásárlásáról írt alá megállapodást egy kanadai céggel.
