Arra a levélre reagált Reding, amelyben négy tagállam (Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Ausztria) belügyminisztere azt sürgeti: dolgozzanak ki uniós szankciókat, amelyekkel akár hosszú távon is ki lehetne tiltani a szociális juttatásokkal visszaélő külföldieket. Értsd: a kelet-európaiakat, noha ezt nyíltan nem illik bevallani – az viszont érzékelhető, hogy egyre jobban pánikolnak a nyugat-európai politikusok, ahogy közeledik a román és a bolgár munkavállalókkal szembeni korlátozás január elsejei feloldása.

Hiába citálja most az Európai Bíróság elé Nagy-Britanniát a brüsszeli bizottság (mondván, hogy jogszerűtlenül korlátozza a külföldi dolgozók hozzájutását a szociális segélyekhez), a harcot nem adja fel a brit–német–osztrák–holland négyes. Az ominózus levél sajtónak kiszivárogtatott részletei szerint „sok településnek, kis- és nagyvárosnak súlyos terhet jelentenek a bevándorlók”, rengeteg pluszköltséget zúdítva a helyi iskolákra, az egészségügyi intézményekre és az önkormányzatokra.

Nemcsak értetlenkedett, hanem vissza is vágott Viviane Reding, aki – Andor László foglalkoztatásért felelős EU-biztossal együtt – eleve kifogásolta, hogy a négy belügyminiszter semmilyen adattal nem támasztotta alá a panaszkodást. A szigoráról ismert luxemburgi biztos hangsúlyozta, hogy a személyek szabad mozgásáról mint uniós alapjogról nem nyitnak vitát „sem most, sem a jövőben”. Sőt egyenesen azt javasolta, hogy a jóléti juttatásokat inkább szélesítsék ki, háromról hat hónapra emelve például a munkanélküli-segélyt a másik EU-tagállamban állást keresőknél.

Számokat nem véletlenül nem említettek az „árulkodó” négyek: ezek azt bizonyítják, hogy a szociális turizmusnak nevezett jelenség mítosz, vagyis a Kelet-Európából érkezők nem terhelik meg számottevően a nyugati jóléti rendszereket. A holland statisztikai hivatal idei adatsora szerint az országban élő hatszázezer (nem holland) uniós állampolgárból csak húszezren részesülnek valamilyen szociális juttatásban. Ami Nagy-Britanniát illeti, az ottani kimutatásokból az derül ki: a brit munkanélküliek kétszer akkora arányban igényelnek segélyeket, mint a más EU-tagországokból származó állástalanok. Gyakran politikai okokból fújják fel a bevándorlókkal kapcsolatos aggályokat –próbálta lehűteni a kedélyeket Andor László is. A január elseje után meginduló román–bolgár munkavállaló-özönnel riogatást ő ugyanúgy túlzásnak tartja, már csak azért is, mert aki akart, az régen útra kelt Romániából. Arról nem beszélve, hogy a románok fő úti célja –nyelvi és kulturális okokból –Olaszország és Spanyolország, így a német–osztrák–brit–holland aggodalmaskodás nem is túl ésszerű.

Márpedig a keményebb szabályokért lobbizók komolyan gondolják a dolgot. Tisztában vannak azzal, hogy végső eszközként már ma is bevethető a „jóléti turisták” kiutasítása, csakhogy ők akár másnap visszatérhetnek ugyanabba a tagállamba. A négy belügyminiszter ezért szorgalmaz hathatósabb büntetést, ám ezt már nehéz összeegyeztetni a személyek akadálytalan áramlásával mint uniós alapszabadsággal. Hacsak a politika felül nem írja a jogot.

A spanyol Raquel Lopez Leon a munkahelyén, egy Berlin melletti öregek otthonában