Erőszakos eseményekről tegnap főleg Ankarából érkezett hír, miközben pénteken és szombaton Isztambulban zajlottak heves összecsapások a tüntetők és a rendőrség között. A Taksim térről a rendőrök még szombaton délután vonultak vissza. A hatalom nyilvánvalóan megrettent a rendőri erőszak nemzetközi visszhangjától, s kellemetlenül érinti, hogy az USA és az EU is mérsékletre szólított fel. A tüntetők közül majd ezer embert tartóztattak le az ország 48 tartományában.

A megmozdulás, amely a Taksim térhez tartozó Gezi park védelmében robbant ki, átterjedt az ország valamennyi nagyvárosába. Többen súlyosan megsebesültek, állítólag öten örökre elvesztették látásukat a brutálisan bevetett könnygáz és a borsspray rendőrségi használatától. Emberjogi szervezetek szerint két halálos áldozata is volt a tüntetéseknek. Az alapvetően környezetvédelmi és városvédő jelszavakkal indult mozgalom pillanatok alatt politikaivá vált. Jellemző, hogy miközben Recep Tayyip Erdogan kormányfő ellenfeleit vádolja a demokrácia megtámadásával, s legfeljebb rendőri túlzásokról beszél, Abdullah Gül köztársasági elnök, aki elvileg az ország első számú vezetője,

megbékélésre és mértéktartásra szólítja fel a feleket. Valamennyi beszámoló arról szól, hogy a rendőrség túlzott erővel és brutálisan verte szét az öt-hatezer tüntetőt a Taksim téren. Ez a tér a modern Isztambulban a politikai megmozdulások és tüntetések fő színhelyévé lett. A tér közepén van a Köztársaság emlékműve, amely különösen kedvessé teszi a helyet a szekuláris (világi), kemalista politikai erők számára. A tér része a Gezi park, zöld sziget a kőrengetegben. Isztambulban amúgy is kevés a zöldterület – ezt a parkot akarná most felszámolni a kormányzat.

A tiltakozás arra a hírre robbant ki, hogy bevásárlóközpontot létesítenének. Erdogan ugyan erősen mismásolt a projekttel kapcsolatban, s azt magyarázta, hogy az oszmán idők tüzérségi laktanyáját építenék újra, s a földszinten nyílhatnának boltok, illetve terveznek egy mecsetet is. A pénteken elkezdődött és erőszakkal szétvert tüntetésnek elsősorban környezetvédelmi jelszavai voltak. A megmozdulás nagyon gyorsan vált politikaivá: a környezetvédőkhöz csatlakoztak a fő ellenzéki párt, a balközép Köztársasági Néppárt (CHP) aktivistái és vezetői is, s sokan voltak ott a környék lakói közül.

Erdogan sietve vádolta meg a CHP-t, hogy az szítja a tüntetéseket. A kemalista párt valóban igyekszik kihasználni a demonstrációk politikai erejét, de az elemzők és a tüntetőket megszólaltató tudósítók is úgy értékelik: súlyos politikai válság robbant ki, felhalmozódott feszültségek okozták a tiltakozást. Az utóbbi hetekben a török belpolitikában több erőszakos esemény is történt. A rendőrség brutális erővel támadt a május elsejei tüntetőkre. Nem egyértelmű a társadalmi hatása a kurd gerillákkal kimunkált megbékélésnek sem. Az ellenzéki és a világ erők ugyanis attól tartanak, hogy Erdogan ezt csupán azért lépte meg, hogy így szerezzen támogatást alkotmányreformjához.

A parlamenti berendezkedést át akarja alakítani elnöki köztársasággá, s államfővé akarja választatni magát, amikor le jár mostani miniszterelnöki megbízatása. (Ez is a diktátorvád egyik alapja.) A feszültséget fokozta a szír határhoz közeli Reyhanli városában történt gyilkos merénylet, amelynek ötven áldozata volt. A kormány szerint Bassár el-Aszad damaszkuszi rezsimje a felelős. Több jel eközben arra mutat, hogy Erdogan kormányzó Igazság és Fejlődés pártja (AKP) több intézkedéssel is a konzervatív szunnita köröknek akar kedvezni, s nem törődik azzal, hogy ezzel provokálja az alevita közösséget, ahová a törökök tíz százalékát sorolják. Ilyen provokatív intézkedésnek tartja sok megfigyelő az alkoholfogyasztás korlátozását a névleg további is világi államban.

Erdogan, miközben az ittas vezetés okozta veszélyekkel érvelt, kerek perec kijelentette: a vallási parancsokról (értsd teljes alkoholtilalom) nincs vita. Erdogan tekintélyelvű lépéseire válaszul a tüntetők a politikust diktátornak minősítették. A miniszterelnök vasárnap két beszédében is visszautasította a vádat, azzal érvelt, hogy ő csupán a népet szolgálja több, mint egy évtizede, s nem vágyik hatalomra. Ugyanakkor világossá tette: nem fogja az ellenzék és néhány fosztogató engedélyét kérni intézkedéseihez.

Ez volt az utolsó szikra

Erdogan diktatórikus hatalomgyakorlásával nagyon sokan nem értenek egyet, ezeket az embereket hozta egy platformra a hétvégi tüntetéssorozat – magyarázta lapunknak e-mailen M. D., egy neve elhallgatását kérő 25 éves isztambuli diák, aki maga is részt vett a demonstrációkon. Emlékeztet rá: a tiltakozók békés tüntetésre készültek a Gezi parkba tervezett bevásárlóközpont ellen, és még aludtak, amikor a kormány hajnalban rájuk küldte a rendőröket. Ilyet nem lehet csinálni – vélekedik felháborodottan lapunknak Akin M., 45 éves fotós is. Ő különösen azt nehezményezi, hogy Erdogan a televízióban mosolyogva közölte, hogy ő ugyan nem hallgat a tiltakozókra, azt csinál, amit akar. Ezek után rájuk küldte a rendőröket, majd lezárta a park felé vezető utakat.

A spontán tiltakozás óriási lett, Akin szerint másnap százezer ember tüntetett a park környékén, mert egyszerűen elegük lett Erdogan és a kormány „arrogáns és diktatórikus politizálásából”. A rendőrök példátlanul durván léptek fel a fegyvertelen tüntetőkkel szemben. „Mintha terroristák lettek volna, úgy bántak velük” – állítja a fotós. Eközben a török sajtóban igyekeztek teljesen elhallgatni, hogy mi történik Isztambulban, nehogy Erdogan és pártja szavazatokat veszítsen a közelgő választásokon. „Erdogan nagy nyomás alatt tartja a médiát, mert tudja, hogy még saját pártja szavazói sem fogadnák el a rendőrség fellépését. Így jobb, ha nem is tudnak róla” – vélekedik Akin M. A százezres tüntetéssel kapcsolatban a kormányfő reakciója szintén tipikus volt: majd küldök én egymillió embert! –üzente.

M. D., a lapunknak szintén nyilatkozó diák elmondta: az összetűzések mérlege szerinte több mint ezer sebesült és három halott volt – de ezt a kormány nem hajlandó elismerni. Ami a tüntetők összetételét illeti, nagyon sokfélék voltak: diákok, munkások, nem kormányzati szerveztek alkalmazottai, vagy épp szexmunkások, leszbikus és meleg aktivisták. Megmozdult a társadalom más része is: orvosok önkéntesként látták el a sebesülteket, ügyvédek nyújtottak ingyenes jogi tanácsadást az őrizetbe vett tiltakozóknak. A rendőrség egyébként az AKP-kormány hatalomra kerülése óta a korábbinál jóval keményebben lép fel, emlékeztetnek az isztambuli megszólalók, rendszeresen vetnek be könnygázt és a vietnami háborúból ismert Agent Orange nevű durva növényirtó szert, és célzottan lőnek vízágyúval egyénekre.

Akin M. szerint a Gezi parkbeli építkezés csak a szikra volt, a helyzet már amúgy is robbanásveszélyes volt: a kormány nemrég jelezte, hogy szigorítja az alkoholvásárlást, amit korábban „két részeges” legalizált. Az egyik „részeges”, akire utalt Erdogan, nem más, mint az ország alapítója, Kemal Atatürk, aki a törökök körében még mindig nagy tiszteletnek örvend. De felháborodást keltett az is, hogy Erdogan idén betiltotta a Köztársaság Napjának ünnepét, és csak „hab a tortán”, hogy harcias retorikájával háborút hirdet Szíria ellen, ám amikor a szír kormány visszacsapott, és 50 ártatlan ember meghalt, azt igyekezett elhallgatni. „Futballhírekkel rakta tele az újságokat, hogy elterelje az emberek figyelmét” – mondja Akin M. A nyilatkozók hangsúlyozzák: a tüntetések mögött nem áll egyetlen párt vagy civil szervezet sem, hiszen az ellenzék gyenge és szervezetlen. A tüntetők csak passzív ellenállást akartak kifejteni, mire „szétbombázták” őket – fogalmaz Akin. (Inotai Edit)

A rohamrendőrök vízágyút is bevetettek a tüntetők feloszlatására