Új világrend a mélyből
Ma már rendelkezésre áll a szükséges technológia, amely drága és bonyolult ugyan, de megfelelő kitermelhetőségű mezők esetében bőségesen megtérül. A világ palaolaj- és palagázkészletei hatalmasak, még akkor is, ha ma még csak egy részüket tudjuk kitermelni. Viszont bizonyosan továbbfejlődik a technológia, és a készletek ma még nem kitermelhető része fokozatosan elérhetővé válik. A világ legnagyobb készleteivel – jelenlegi ismereteink szerint – Kína és az Egyesült Államok rendelkezik. Európában a legnagyobb palagázkészleteket Lengyelországban találták. Ezek a készletek mintegy kétszáz évig fedeznék Lengyelország szükségleteit.
Vannak persze problémák is:
1. A kitermelés bonyolult, ám ma már rendelkezésre áll a szükséges technológia, viszonylag költséges beruházással, de nagy haszonnal.
2. Sokan attól félnek, hogy a kiszivattyúzott olaj és gáz helyére pumpált víz szennyezheti a környezetet, valamint hogy az üresen maradt tárolókban a földrétegek elcsúszhatnak, és ezzel földrengést idézhetnek elő. Ezeket a feltételezéseket eddig nem támasztották alá valós adatokkal, megfelelő elővigyázatossággal a problémák kezelhetőnek tűnnek.
3. A kitermelt gázt nehéz szállítani. A gáznak eddig nem volt világpiaca – éppen a szállítási nehézségek miatt. Erre a megoldást az úgynevezett LNG – cseppfolyós gáz – előállítása jelenti, az nagyméretű hajókban szállítható, majd a kikötőkből a légneművé visszaalakított földgáz hagyományos módon, csővezetéken.
A palaolaj és a palagáz megjelenésének ma még nehezen felbecsülhető stratégiai következményei lehetnek. Megváltozik a világban az energiaforrások földrajzi eloszlása, ennek következtében eddig stratégiai kulcshelyzetben lévő országok és régiók is elveszthetik jelentőségüket, míg mások elfoglalhatják a helyüket. Az is fontos változás, hogy míg a jelenleg ismert hagyományos olaj- és gázlelőhelyek többsége – kevés kivétellel – olyan országokban található, amelyekre nem jellemző a szabad piacgazdálkodás, és amelyek többnyire nem demokratikusak, addig a palaolaj- és a palagázkészletek jelentős része a „nyugati világban”, azaz szabad piacgazdaságokban és demokratikus rendszerekben található.
A palaolaj és a palagáz nagy mennyiségben kitermelhető, a termelés viszonylag gyorsan felfuttatható. A szén mint energiahordozó radikális háttérbe szorulásával – például az Egyesült Államokban és Kínában – a környezetet szennyező anyagok kibocsátása olyan mértékben csökkenhet, hogy például az USA várhatóan az évtized vége előtt teljesíteni fogja a kiotói kritériumokat – amit eddig senki se mert még remélni se –, és a kínai környezetszennyezés is radikálisan csökkenhet.
A palagáz és -olaj megjelenése alapvetően átrajzolhatja a világ stratégiai térképét. Az olaj – és még inkább a földgáz –piacát ma néhány nagy termelő befolyásolja és torzítja. A Közel-Kelet államai, Oroszország és néhány más nagy termelő (Nigéria, Venezuela, Norvégia) a termelés aránytalanul nagy része fölött rendelkezik, ami nagymértékben torzítja a kőolaj árát, és egyfajta kvázi monopolhelyzetbe hozza ezen termelőket. A helyzet még bonyolultabb a földgáz esetében. A szállítási és tartalékolási nehézségek következtében a földgáznak nincs igazán egységes világpiaca, amiből adódóan nincs világpiaci ára sem. Igaz, a gáz ára jelentősen – bár csökkenő módon – kötődik az olaj árához, de egységes piac híján igen nagy teret enged az ár – többnyire politikai alapokon történő – manipulálásának, a gázellátás és a gázár politikai alapokon történő meghatározásának.
Ezt a sajátosságot leginkább Oroszország esetében figyelhetjük meg, amely Európa fő gázszállítójaként monopolhelyzetet élvez a térségben. Ez kisebb mértékben igaz Nyugat-Európára, amelynek más ellátási forrásai is vannak, de nagyon igaz Kelet- és Közép-Európára, benne Magyarországra is, ahol az orosz gáz az ellátás döntő többségét teszi ki. Oroszország ezzel visszaélve, nyilvánvalóan politikai megfontolásokból – amit nem is nagyon titkol –, minden egyes ország esetében önkényesen határozza meg a gáz árát. A „jó fiúknak” jóval olcsóbban adja, mint a „rossz fiúknak”, és menet közben is visszaél a lehetőségeivel, zsarolja az annak kitett államokat a gázárral. Ez nyilvánvaló, hiszen ha megnézzük az orosz gáz tényleges eladási árát, az a térség országai között jelentős eltéréseket mutat, ami nem magyarázható objektív okokkal – például a távolsággal –, hanem kizárólag politikai okokkal.
Ezen a helyzeten Európa – és különösen a mi térségünk országai – próbáltak változtatni, főként nagy gáztározók építésével és az egymás közti gázszállítások lehetőségének létrehozásával. A lehetőségekhez mérten ebben számottevő sikereket is értünk el:Magyarország a térségben és saját szükségleteihez mérten kiemelkedően nagy tárolókapacitásokkal rendelkezik, főként magyar ösztönzésre figyelemre méltó előrelépés történt az utóbbi néhány évben az úgynevezett észak–déli konnektorok, azaz a térség országai közti összeköttetést létrehozó vezetékek építésével, valamint annak a lehetőségnek a kialakításával, hogy a szállítások a csővezetékeken ne csak egy irányba történhessenek. Ennek eredménye volt az a nagy visszhangot kiváltó, különös jelentőségű esemény nemrégen, amikor Magyarországról szállítottunk olajat – egyelőre kis mennyiségben – Ukrajnába.
A legjelentősebb lépések ebbe az irányba természetesen az új, nagy kapacitású vezetékek kiépítésével történhetnek. A legjobb példa ezekre a Nabucco, amely nem orosz forrásból kíván földgázt szállítani Európába, és amely egyben az ilyen projektek nehézségeit és buktatóit is mutatja, hiszen minden fogadkozás ellenére még az első kapavágások sem történtek meg, a várható költségek nap mint nap emelkednek, és az egész projekt megvalósulása bizonytalannak tűnik. A palagáz feltűnése azonban megkérdőjelezheti az ilyen gigaprojektek létjogosultságát is. A palaolaj és főleg a palagáz megjelenése, valamint az alternatív – nem csővezetékes – gázszállítási technológia (az LNG) tömeges megjelenése és gazdaságossá válása alapvetően megváltoztathatja főként a gázpiac jellegét, és ezzel stratégiai változásokat indukálhat a világban.
Az első oka ennek, hogy a világban és regionálisan is megszűnnek a jelenlegi monopolhelyzetek. Ezzel egy időben hatalmas új készletek jelennek meg, és a kínálat bővülése leszoríthatja az árakat. Nem irreális azt várni, hogy a jövőben nemcsak az eddigi töretlen áremelkedés áll meg, hanem az ár jelentős csökkenése is valós lehetőségnek tűnik. Az új eladók ráadásul zömmel sokkal megbízhatóbb források lesznek, mint a jelenlegi szállítók nagyobb része. Ennek következtében, valamint azért, mert a gázpiacok sokkal nagyobb mértékben egységesülnek, és kerülnek jelentősen közelebb egy világpiachoz hasonló helyzethez, az árképzésben a politikai megfontolások sokkal kevésbé érvényesülhetnek.
A szabad verseny erősödése, a monopolhelyzet megszűnése és az árak várható csökkenése mindenekelőtt azokat a szállítókat fogja kellemetlenül érinteni, amelyek eddig visszaéltek monopolhelyzetükkel. Magyarország számára a legfontosabb talán az lehet, hogy megszűnik Oroszország monopolhelyzete a térség gázellátásában, hiszen két új potenciális szállító lép be, Lengyelország és – az LNG-szállítások formájában – az Egyesült Államok. A világ szempontjából talán még ennél is jelentősebb változás lehet a Közel- és a Közép-Kelet fontosságának csökkenése.
Mindennek komoly stratégiai hatásai lehetnek. Ha Oroszország megszűnik Európa monopolhelyzetű olaj- és gázszállítójának lenni, stratégiai értékének – és zsarolási potenciáljának – nagy részét elveszíti. Emellett nem tudja a gázár manipulálásával engedményekre kényszeríteni a volt Szovjetunió területén létrejött államokat sem. Az olaj- és gázár várható jelentős csökkenése katasztrofális következményekkel járhat az orosz állami költségvetésre. Már nagyjából százdolláros hordónkénti olajár – és az ehhez kapcsolódó gázár – esetén súlyos nehézségei támadnak az orosz költségvetésnek, ami kihat a belpolitikai helyzetre, destabilizálhatja a rendszert, s szinte azonnal nagymértékben korlátozza Oroszország külpolitikai eszközrendszerét mind a „soft power” (a diplomácia, tudomány és kultúra), mind pedig a „hard power” (a katonai erő) területén, hiszen nem lesz elég pénz a haderő modernizálására és különösen a katonai erő külföldön történő felhasználására, a politikai megfontolások alapján adott olcsó vagy ingyenes hitelekre.
Oroszország természetesen ebben az esetben is fontos partner marad számos más területen, de a kapcsolatrendszer az orosz zsarolási lehetőségek nagy részének megszűnésével alapvetően megváltozik. Oroszország az lesz, ami tényleges helyzetéből következik: regionális középhatalom, amely a mainál is erőteljesebben lesz ráutalva az együttműködésre a Nyugattal (egyéb, ebbe az irányba mutató tényezőkről, a fundamentalizmus veszélyéről és a kínai politikáról nem is beszélve). Mindez akár jó hír is lehet a számunkra és furcsamód még az oroszok számára is, hiszen ha normális együttműködésre kényszerül, ha elfogynak az autoriter rendszer fenntartásának eszközei, akkor ez Oroszország „normális” fejlődését eredményezheti.
A változás másik nagy vesztese a Közel-Kelet. Ma a világ kőolaj- és gázkészleteinek jelentős része a Közel-Keleten található, ami hihetetlen módon felértékeli a régiót. Ezzel a helyzettel számos ország visszaél, stratégiai helyzetének hatalmi szempontok alapján történő kihasználására vagy saját belső rendszerének konzerválására használja. Ez a lehetőség azonban nagymértékben csökkenhet. Ennek pozitív hatása is lehet, a jelenlegi konfliktusok megoldása talán könnyebbé válhat, ha csökken a meghatározó szereplők zsarolási potenciálja. Például teljesen elértéktelenedhet az az igazából ma sem reális fenyegetés, amelyet Irán szokott „meglóbálni”: a Hormuzi-szoros lezárása. Ma ez a lépés a világ olajfelhasználásának egynegyedét érintené, ami valószínűleg nem megoldhatatlan, de súlyos problémákat okozna. A megváltozott helyzetben a Hormuzi-szoroson keresztül bonyolódó olajszállítások leállása semmilyen gondot nem okozna.
Sok még a bizonytalanság, a palaolaj és a palagáz kitermelésről ma még nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy valóban akkora volumenű lesz, mint ahogy most várjuk. A környezeti hatásokat is tovább kell tanulmányozni, és mindez nem máról holnapra fog bekövetkezni, bár a hatásai – főként az Egyesült Államokban – már ma is jelentősek. De a változások lehetőségét komolyan kell venni, Magyarországnak is. Hiszen, például, ha a palaolaj- és a palagázellátás hazánkat olyan mértében érinti és hozza új helyzetbe, ahogy azt reméljük, felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e belefogni Paks bővítésébe.
