– Sajátos megfogalmazás a tárgyalások újrakezdése – kommentálta lapunknak egy brüsszeli diplomata a soros ír EU-elnökség bejelentését –, hiszen a megbeszéléseket hivatalosan sosem függesztették fel. Más kérdés, hogy az elmúlt két és fél évben egyetlen új tárgyalási fejezetet sem nyitottak meg.

Nos, az ír külügyminiszter egy új fejezet tárgyalását tálalta áttörésként. – Ez azt mutatja, hogy továbbra is mindkét fél elkötelezett a csatlakozási folyamat előrevitelére – közölte Brüsszelben Eamon Gilmore. A Népszabadságnak nyilatkozó uniós diplomata viszont jelképes újrakezdésnek nevezte a lépést, mivel „ebben a tempóban százötven évig is eltarthatnak a tárgyalások”. Ráadásul mindegy, hogy melyik fejezetet nyitják meg, mert legyőzhetetlen akadályokat bármelyikben könnyen lehet találni.

Magyarország álláspontja a török EU-tagság kapcsán mindig is támogatónak számított. A magyar kormányok következetesen azt képviselik: valamennyi tagjelöltet a teljesítménye alapján kell megítélni. Kövér László parlamenti elnök Ankarában nemrég arról beszélt, „nem szabad a csatlakozási tárgyalásokat megakasztani, bátran előre kell menni”, és az uniónak „minél előbb teljes jogú tagként kell befogadnia Törökországot”.

– Sosem akadékoskodott Magyarország, és mindvégig azon a véleményen volt, hogy az EU-nak is szüksége van Törökországra – válaszolta érdeklődésünkre egy uniós ügyekben jól tájékozott forrás. Szerinte a történet arról szól, hogy a „német–francia fékezés” után merre haladnak majd a felvételi tárgyalások.

Némi változás azért történt a magyar álláspontban, amely Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök idén februári budapesti látogatása után konstruktívabb lett. Ahogy a forrásunk fogalmazott, „jobban előjött a szélesebb megközelítés”, amely azt is figyelembe veszi, milyen szerepet játszhat Törökország a szíriai válság rendezésében vagy az európai energiabiztonság megteremtésében. A kölcsönös előnyökre összpontosít Németország is, ahol Angela Merkel kancellár óvatosan csak annyit közölt: „Támogatom egy új fejezet megnyitását, hogy előrehaladhassunk.” Jóval egyértelműbb üzenetet küldött viszont Günther Oettinger energiaügyi EU-biztos. A német kereszténydemokrata politikus ami nap kijelentette, hogy az unió egy napon „térden csúszik Ankarába, és könyörög a törököknek, hogy csatlakozzanak”. Diplomatikusabban, de ugyanezt mondta egy német napilapban Guido Westerwelle német külügyminiszter: „Ha nem vigyázunk, eljön majd a nap, amikor Európa jobban érdeklődik Törökország iránt, mint Törökország Európa iránt.”

Az érdeklődés a törökök körében máris megcsappant. Míg 2005-ben, a felvételi tárgyalások megkezdésekor még 70 százalékos volt az EU-tagság támogatottsága, ez mára 33 százalékra esett vissza. Nem lelkendezett a megbeszélések újraindításának hírére Ahmet Davutoglu török külügyminiszter sem: „Az új fejezet megnyitása jobb, mint a semmi, de egy fecske nem csinál nyarat.”