Az év elején elfogyott az uniós támogatás, erre hivatkozva bezárták a befogadó táborokat. Közölték vele, Itáliában nincs esélye arra, hogy munkát kapjon. Kezébe nyomták a tartózkodási engedélyét, kistafírozták 500 euróval, majd átküldték Németországba. Gondoskodjanak róla és társairól a németek.

Tchassei azóta Hamburgban él, és az afrikai menekültek szószólójává vált. Munkát itt sem vállalhat, mert menekültstátusa erre nem jogosítja fel, így a Hanza-város szociális intézményeiben étkezik. Amióta április végén bezártak a téli melegedők, kapualjakban, hidak alatt húzza meg magát. Megesik, hogy délután ötkor jut az első falathoz.

Most a németek is úgy döntöttek, hogy a helyzet tarthatatlan. Hamburgban 300 afrikai menekült él az utcákon, és egyre hangosabban tiltakoznak az ellen, hogy senki sem hajlandó emberszámba venni őket. Detlef Scheele hamburgi (szociáldemokrata) belügyi szenátor szerint ők sem tudnak segíteni a menekülteken, az egyetlen megoldás, ha visszautaznak Olaszországba.

Most valóságos diplomáciai polémia bontakozott ki a német és az olasz kormány között: a német sajtó interpretálásában az olaszok „lefizették” a menekülteket, akik az 500 euróért cserébe vállalták, hogy elhagyják Itáliát. Róma azzal védekezik, mindezt egyeztették a német kormánnyal, és azt bizonygatja: a menekülttáborok bezárása után minden érintettnek kifizették az 500 eurót megélhetési támogatásként, de nem volt feltétel, hogy elhagyják az országot. Az olaszok által kiállított tartózkodási engedély mellé kaptak egy három hónapra érvényes ideiglenes útlevelet, amivel bárhol próbálkozhatnak a schengeni övezeten belül. Miért pont ők tartsák el a menekülteket, csak mert azok épp ott értek partot? – érvelnek az olaszok.

Affo Tchassei viszont úgy látja, az európaiak hibája, hogy ilyen kilátástalan helyzetbe kerültek. A férfi eredetileg Togóból származik, de ott a rendszer ellenzékéhez tartozott. Amikor egyik barátját meggyilkolták, forró lett a lába alatt a talaj. A Szaharán keresztül Líbiába szökött, Tripoliban egy nagykövetség biztonsági őre lett. Jól érezte magát, befogadták, nem volt semmi gondja, amíg a NATO úgy nem döntött, hogy bombázni kezdi az országot.

– Nem gazdasági menekültek vagyunk, az európaiak kényszerítettek arra, hogy meneküljünk. Tönkretették az országot, amikor beavatkoztak. Líbiában mindenkinek volt munkája, amiből a családunkat is el tudtuk tartani. A NATO-beavatkozás után mindent elvesztettünk – mondta a Karawane német menekültügyi szervezet honlapjára feltett videofelvételen. Tchassei és társai bizonygatják: dolgozni szeretnének, egy lakást, ahol meghúzhatnák magukat, lehetőséget arra, hogy tanuljanak. De se az olasz, se a német hatóságok nem akarnak tudomást venni róluk, pedig a háborúban mindkét ország benne volt (a németek ugyan csendestársként, de nem ellenezték).