Eurótemetés egy korsó sör mellől
A UKIP 49 éves főnöke „véletlen” politikusnak, a „gondolat- és cselekvési szabadság hívének” tartja magát. Ahogy azt gyakran dörgöli riválisai orra alá, a „sznob” tory vezetőkkel ellentétben a munka frontján is kipróbálta magát. Az igazán elitnek számító Dulwich College középiskola elvégzése után nem ment egyetemre, hanem húsz évig az árutőzsdén, nagyrészt fémbrókerként tevékenykedett. Ott alapozta meg vagyonát is, amely lehetővé tette második, politikai karrierjét. 1986-ban, az Európai Egységokmány aláírása terelte a politika felé. Azonnal felismerte az integráció kiterjesztését szolgáló megállapodásban rejlő veszélyeket. Aggodalmát az Európai Monetáris Unió „katasztrófája tökéletesen igazolta”.
A két asszonytól négy gyermekkel büszkélkedő apa nemcsak az Egyesült Királyságot, hanem egész Európát az Európai Unión kívül szeretné látni, és amit egyedül fontosnak tart, az a szabad kereskedelem érvényesülése. Az európai projektet személyesen is szorosan és közelről követi, hiszen a UKIP 1993-as megalakítását követően már 1999-ben, majd 2004-ben és 2009-ben is beválasztották az Európai Parlamentbe. Ha más nem is, az évi 64 ezer fontos képviselői fizetés és a nagyvonalú költségtérítés – utóbbinak köszönhetően második feleségét, a német Kirsten Mehrt is alkalmazni tudja – vonzóvá teszi a brüsszeli, illetve strasbourgi munkát.
Tapasztalata szerint az „eurokraták fanatikusan ragaszkodnak elképzeléseikhez”. Gyakori vitapartnerét, Martin Schulz európai parlamenti elnököt idézve: „Nem szabad engedni a populizmusnak”. Farage büszke arra, hogy még Angela Merkelnek is „beolvasott”. Egyik találkozásuk alkalmával javasolta, hogy Németország fordítson hátat az eurónak. A szövetségi kancellár válasza az volt, hogy ez az európai álom végét jelentené. A UKIP-elnök meggyőződése, hogy néhány éven belül „eljön az elszámolás napja”, amikor az euró „végre összeomlik”. Reménytelennek látja a Földközi-tenger térsége, különösen Görögország helyzetét. Szerinte Athén jobban járt volna, ha fizetésképtelenséget jelentett volna, majd fokozatosan helyreállította volna gazdaságát és demokráciáját. A politikus mély részvéttel kíséri az emelkedő dél-európai munkanélküliséget a fiatalok körében. Borús jóslata, hogy a kilátástalanság elleni tiltakozások, az utcákat elborító erőszak fogja elsöpörni az eurót.
Az erős dohányos Farage maga is meglepődött a UKIP sikerén a május eleji részleges helyhatósági választásokon. A párt immár 147 önkormányzati képviselői hellyel rendelkezik. Még hangzatosabb tény, hogy a leadott szavazatok alapján a „független” párt 25 százalékos népszerűséget ért el, noha ez csak a voksok 6,2 százalékával ér fel. A politikus a jövő szempontjából lényegesnek véli, hogy a február végi eastleigh-i parlamenti pótválasztáson összeszedett szavazatok egy-egy harmada származott egykori konzervatív és liberális-demokrata, ötöde pedig csalódott munkáspárti támogatóktól. Az áttörésből Farage azt a következtetést vonta le, hogy az euroszkepticizmus immár nem tabutéma. Olyannyira nem, hogy elárulta, máris „mintegy húsz” konzervatív parlamenti képviselővel áll kapcsolatban, ők a 2015. májusi választáson készek közös jelöltként indulni. Azokra a honatyákra számít, akik – vele együtt – támogatják a szigetország európai uniós tagságáról szóló népszavazást, helytelenítik a melegek házasságkötésének legalizálását és az Európai Unió költségvetésének emelését.
Nigel Farage-nak már nehéz meglepetést okozni, de a woolwichi katonagyilkosság sokkolta. Reméli, hogy elszigetelt jelenségről volt szó, és nyugalomra szólítja fel a közösségeket. Hozzátette azonban, hogy a „nyitott kapuk” bevándorlási politikája, az évi átlagosan félmillió bevándorló erőszakhoz vezet. Ő maga az ausztrál bevándorlási politika híve, azaz csak a magasan képzett munkaerőt látná szívesen. Még akkor is, ha megérti, hogy az ideáramló lengyelek jobb életet szeretnének teremteni maguknak. Mindez nem történhet a britek rovására, akik saját bőrükön tapasztalják, hogy sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a lakáspolitika nem birkózik meg az új kihívásokkal.
A UKIP első embere a jövő évi európai parlamenti és újabb helyhatósági szavazások remélt sikere nyomán kész maga is indulni a 2015-ös westminsteri parlamenti voksoláson. Magabiztosságát nem befolyásolta az a minapi kínos eset sem, melynek során a rendőrségnek kellett beavatkoznia, amikor Edinburgh-ban dühöngő tiltakozók üldözőbe vették. Az az érzése, hogy a Konzervatív Párt választási kampányát már nem az „őszintétlen” David Cameron vezeti majd, és jelenlegi ellenkezésük dacára a liberális-demokraták és a Munkáspárt is ígéretet tesz majd egy EU-referendumra.
Nigel Farage mindenképpen el akarja kerülni, hogy unalmasan politikailag korrekt legyen. Az örökké vigyorgó, brit úriember stílusban öltözködő politikus ezért fordul meg oly gyakran kocsmákban, örökítteti meg magát minimum egy korsó sörrel, többnyire méretes szivarral kiegészítve. Nehezen tud ellenállni egy akár becsületsértéssel is felérő vicces beszólásnak. Egyik fő célpontját, Herman Van Rompuyt, az Európai Unió elnökét még 2010-ben úgy írta le, mint aki „egy nedves rongy karizmájával és egy kis banktisztviselő megjelenésével rendelkezik”. Meg is kapta ezért 3000 eurós bírságát, de megérte. Megint ott volt a lapok címoldalán.
