Tétlenségre ítélt nemzedék
Európa egységét veszélyezteti a fiatalok körében kiemelkedően magas munkanélküliség – jelentette ki kerek perec Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter Párizsban, a Berggruen Intézet szervezte konferencián, amelyen európai „New Dealt” hirdetett Francois Hollande francia elnök a munkanélküli fiatalok megsegítésére. A német–francia kezdeményezésű rendezvényen vezető európai politikusok tettek ígéretet arra, nem hagyják a legjobban képzett európai fiatal generációt elkallódni, de a konkrétumokkal fukarul bántak.
Döbbenetes számokat közöl most már rendszeresen az Eurostat, az EU statisztikai hivatala: minden negyedik 25 éven aluli európai munkanélküli, a spanyol fiatalok több mint fele, a portugálok csak nem 40 százaléka állás nélkül tengődik. Görögországban az arány rekordmagas, 64 százalékos volt februárban. Óriási a különbség az unión belül: Ausztriában és Németországban szintén februárban 8 százalékos volt a munkanélküliség a fiatalok körében. Összesen csaknem hatmillió fiatal nem talál munkát.
– Meg kell mentenünk egy egész generációt, akik félnek – mondta Enrico Giovanni olasz foglalkoztatási miniszter a konferencián. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke a júniusi csúcs egyik kiemelt témájaként jelölte meg kedden Brüsszelben a fiatal munkanélküliek problémáját. Angela Merkel német kancellár pedig július elejére Berlinbe hívta az EU-s foglalkoztatásügyi minisztereket.
A bajt súlyosbítja az európai gazdaságok recessziója, a hitelválság, s hogy az európai gazdaságok szerkezetének átalakítása lassan halad. Schäuble figyelmeztetett, a költségvetések kiigazítását folytatni kell, s nincsenek gyors megoldások. Azt is kiemelte: európai megoldásra van szükség, s meg kell őrizni a jóléti modellt, mert egy kevésbé nagyvonalú amerikai típusú ellátórendszer „forradalomhoz” vezetne.
Az európai vezetők felismerték, elemi politikai érdekük, hogy tegyenek valamit. Ha közbelépnek, a fiatalok talán kevésbé sodródnak a szélsőségesek, illetve az euroszkeptikusok karjaiba. Ennek a veszélyeit Németországban jól ismerik. Ráadásul a németek kerültek a megszorításellenes madridi, illetve athéni tüntetések célkeresztjébe is. Épp ezért az elmúlt időszakban Spanyolországgal és Portugáliával is kétoldalú megállapodást írt alá Berlin arról, hogy a hagyományos német szakképzésben elérhető 33 ezer helyet megnyitják a két ország fiataljai előtt, és a németnyelv-tanulásban is segítséget nyújtanak. A gesztussal kapcsolatban szakértők arra mutatnak rá, a határnál lévő Elzászban alig élnek a német lehetőségekkel a francia fiatalok – elsősorban a nyelvi különbségek miatt. Brüsszeli források emlékeztetnek: az EU-ban a polgárok mindössze három százaléka dolgozik a születési helyétől eltérő országban huzamosabb ideig.
Hiába a nagy nekilendülés, konkrétumokat egyelőre keveset hallani. A Párizsba eljött miniszterek hangsúlyozták: a kis- és középvállalkozások megsegítésére kell koncentrálni, mert azok szívják fel legkönnyebben a fiatal munkaerőt – erre talán az Európai Beruházási Bank ad nagyobb keretet. Problémaként azonosították, hogy a déli tagállamokban a cégek költségei magasabbak, ami szintén visszafogja a munkahelyteremtést.
Uniós szinten a legütősebb eszköz az Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és a társadalmi összetartozásért felelős EU-biztoshoz tartozó ifjúsági garanciarendszer, amelyre a tagállamok a következő hétéves költségvetés keretében hatmilliárd eurót szántak (bár az akkori tárgyalások során akár tízmilliárdot is megszavazhattak volna). Ez a program elvileg 2014 elejétől indulhat. Lényege, hogy osztrák és finn mintára biztosítékot adna, hogy a 25 év alatti fiatalok minőségi állásajánlatot, továbbképzést, szakképzést, vagy gyakornoki státuszt kapnak négy hónapon belül azután, hogy befejezték a tanulást, vagy munkanélkülivé váltak. A tervek szerint a programot azokra a régiókra koncentrálják, ahol legalább 25 százalékos a fiatalok munkanélkülisége, és igyekeznek a hétéves költségvetési periódus elején, azaz minél hamarabb elkölteni a rendelkezésre álló pénzt. Az Európai Bizottság szerint a fiatalok munkanélkülisége a kieső termelés, az elmaradó adók és a juttatások miatt 153 milliárd euróba kerül évente az unióban. A bizottságnál kiemelik az egyetemi oktatás során az Erasmus-program jelentőségét is a nyelvtanulásban.
Se állás, se lakás
„Van egy diplomám, több nyelvet beszélek, és tudnék segíteni az országnak, de nem adnak rá lehetőséget” – panaszolja a 27 éves Eleni Katszarea, aki közgazdászként végzett Athénban. Ő a családjában az első, aki egyetemen tanult, és sosem gondolta, hogy végül az állam támogatására (munkanélküli-segélyre) szorul. Ma már a fiatal diplomások jó részére ez a sors vár Görögországban. Eleni munkát keres, és tüntetésekre jár. „Szeretném, ha nyilvánosságra hoznák a Görögország által visszafizetendő adósság részleteit. Ki kapta azt a rengeteg pénzt? Mert mi biztosan nem” – mondja.
Emilio Papasznak se állása, se lakása. Most Athén belvárosában, egy üres épületben él: 18 és 32 év közötti munkanélküli fiatalok fogtak össze, és lakásfoglalóként birtokba vették az ötemeletes házat. Hónapokat töltöttek azzal, hogy lakhatóvá tegyék a szeméttel és döglött madarakkal teli ingatlant. Befogadtak egy hatvanéves hajléktalant is, aki nincs sokkal jobb helyzetben: bár az egész életét végigdolgozta, a főnökei egy fillért sem fizettek utána a társadalombiztosításnak, így nyugdíjat nem kap. (BBC)
Aranyifjúból lett világmegváltó
Hajléktalan milliárdosnak is nevezi a sajtó Nicolas Berggruent, annak az intézetnek az alapítóját, ahol tegnap bejelentették a német–francia kezdeményezést az európai ifjúsági munkanélküliség leküzdésre. A Berggruen intézetet 2009-ben hozta létre a tőzsdeügyletekből meggazdagadott üzletember, hogy a XXI. század kihívásaira keresse a válaszokat. A többi között arra, mi is a megfelelő és hatékony, jó kormányzás? Egyik feladatuk kimondottan Európa jövőjének kutatása: ebben olyan neves politikusok és szakemberek vesznek részt, mint Gerhard Schröder volt német kancellár, Nouriel Roubini amerikai közgazdász, vagy Tony Blair egykori brit miniszterelnök, és a harmadik út megalkotója, Anthony Giddens. Tavaly ősszel megjelent könyve, Az intelligens kormányzás a XXI. században: középút Nyugat és Kelet között, nagy visszhangot váltott ki.
Ebben nem a demokrácia hanyatlásáról, inkább annak átértékeléséről, a nyugati és a keleti vezetési-kormányzási módszerek közelebb hozásáról értekeznek. (Berggruen például nagy tisztelettel beszél a szingapúri vezetésről, amely képes előrevinni, létrehozni dolgokat.)
A világjobbító férfi valódi világpolgár: apja, a neves német-zsidó műgyűjtő Heinz Berggruen a nácik elől 1936-ban az Egyesült Államokba menekült, majd a háború után Párizsban telepedett le. Itt ismerkedett meg Pablo Picassóval, és lett festményeinek egyik fő vásárlója. 80 éves elmúlt már, amikor visszatért Berlinbe, ahol modern múzeumot nyitott, majd névleges áron teljes itteni gyűjteményét a városnak ajándékozta.
Fia, Nicolas Párizsban született, és akár tékozló aranyifjú is lehetett volna, ha apja össze nem hozza Lord Max Raynenel, a neves brit ingatlanbefektetővel, aki mellett beleszagolt a tőzsdei kereskedésbe, és elképesztően sikeres lett. A Forbes ma kétmilliárd dollárra becsüli a személyes vagyonát. Németországban övé a Karstadt áruházlánc, Spanyolországban befektetett a bajba került médiavállalatba, a többi közt az El País napilapot kiadó PRISÁ-ba is. Évekkel ezelőtt eladta manhattani lakását, és azóta kizárólag szállodákban éjszakázik, hogy ne legyen „röghöz kötve”. (I. E.)
