Vihart kavart Romániában egy hatósági jelentés, amelynek kapcsán a sajtó azt boncolgatta: valóban rasszisták lennének a románok? Az Örökbefogadási Hivatal (ORA) 2012-re vonatkozó adataiból kiderült, hogy az adoptálásra alkalmasnak talált családok háromnegyede eleve kizárta roma etnikumú árva örökbefogadását. A hivatalt vezető államtitkár, Bogdan Panait a Romania libera című napilapnak megerősítette: a rendszerben dolgozók körében régóta ismert tény, hogy a románok „erősen előítéletesek”, nem akarnak cigányt befogadni a családjukba. Nála egyértelműbben fogalmazott egy evangélikus pap, aki maga két roma kiskorút vett örökbe. – A románok rasszisták – jelentette ki kertelés nélkül.

Akadnak persze kedvező példák is, de a legtöbben hallani sem akarnak „sötét bőrű gyerekről”. Pontosabban látni sem akarják őket: tavaly 1222 család kapott adoptálási engedélyt, és közülük 875 kikötötte, hogy csak akkor hívják úgynevezett alkalmassági látogatásra, ha az örökbe adandó kiskorú román nemzetiségű szülőktől származik. Esélyt sem adtak tehát más etnikumú gyereknek, illetve saját maguknak, hiszen az örökbefogadásra feljogosító alkalmassági engedély egy év után mindenképpen lejár.

Bukaresti gyermekotthonban

Egy neve elhallgatását kérő pszichológus, a gyermekjogvédő hatóság alkalmazottja szerint a románok többsége egyértelműen rasszista szempontok szerint „válogat”: attól tart, hogy a gyereknek a génjeiben van az agresszivitás, az antiszociális attitűd – ami tudományos szempontból teljes mértékben megalapozatlan. Mindenesetre néha maga írja rá a felmért párok dossziéjára: nem szabad nekik roma gyereket örökbe adni.

A románok inkább éveket várnak a „megfelelő” gyerekre, semhogy roma nemzetiségű árvát vegyenek örökbe. A legtöbben két év alatti, kizárólag román gyerekre várnak. A harmadik életévüket betöltötteket már a nehezen adoptálhatók kategóriájába sorolják. A hivatal 2011-ben átfogó tanulmányt készített az adoptáló szülők profiljáról. A kötet sokatmondó megállapítása, hogy az örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánított szülők száma évek óta jelentősen magasabb az adoptálható gyerekekénél. Ennek ellenére évente csak mintegy ezer gyerek talál új otthonra, miközben a romániai árvák száma meghaladja a hatvanezret.

Diana Rusu, az Adevarul publicistája úgy vélekedett, hogy az örökbefogadási statisztika egyáltalán nem a románok rasszizmusáról árulkodik. Meglátása szerint arról van szó, hogy a szülők szeretnék, ha a gyerek és vele a család társadalmi integrációja minél zökkenőmentesebb lenne, „a fizikai hasonlóságoknak köszönhetően”. S nem elhanyagolhatók szerinte a kulturális hasonlóságok sem.

Szász Katalin Melinda, az alkalmassági vizsgálatokat lebonyolító gyermekjogvédő hatóság Kovászna megyei igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta: a pótszülőnek valóban meg kell ismernie a gyerek múltjával, etnikumával, vallásával, kultúrájával összefüggő minél több információt, de azért, hogy a későbbiekben bátorítsa ezek ápolására. A szülők szerinte is „eleve meghatározott kéréssel jönnek”, de eddig inkább azt tapasztalta, hogy „pozitívra veszik”, vagyis azt mondják meg, milyen gyereket szeretnének, nem pedig azt, hogy milyent nem. (Ennek magyarázata abban kereshető, hogy az örökbefogadásra jelentkező szülők közel 90 százalékának nincs saját gyereke.)

Olyannal nem találkozott az igazgatóhelyettes, hogy valaki visszahőkölt volna az alkalmassági találkozón – olyannal viszont igen, hogy a szülő kellemesen meglepődött, amikor látta, hogy a gyermek nem hordozza magán származása ismertetőjegyeit. Az utóbbi esetben eleve nyitott emberekről beszélhetünk, akiknek megkönnyebbülése a társadalmi előítéletekről árulkodik.