Állam bácsi megvéd Hollywoodtól

„Flaubert-t vagy Debussyt nem a Jurassic Park dinoszauruszai fenyegetik, hanem a kis demagógok és soviniszták bandája, amely úgy beszél a francia kultúráról, mintha egy múmia lenne, amelyet nem lehet kivenni a dobozából, mert ha szabad levegő éri, szétesik.” Ezt a nem túl hízelgő összefoglalót Mario Vargas Llosa író adta 1993-ban a „kulturális kivétel” francia politikájáról. S bár az elképzelést azóta is rengeteg bírálat érte, most, húsz évvel később is működik. Franciaország a kulturális kivétel jegyében győzte meg a tagállamok felét (köztük Magyarországot), hogy lobbizzanak azért: a kultúrát és a teljes audiovizuális szektort hagyják ki az EU–USA szabad kereskedelmi megállapodásból.

A francia kultúrát óvni mindenáron – régi vesszőparipája ez a párizsi politikának és diplomáciának. S mi lenne ehhez hatásosabb eszköz, mint a jó öreg állami támogatás? A mozijegyek árának meghatározott százalékát francia filmek létrehozására és forgalmazására kötelező fordítani, s ugyanígy a színházi bevételek egy részéből is új (francia) projekteket finanszíroznak. Az állami pénzeket kvótákkal is kiegészítik: a tévécsatornákon sugárzott művek hatvan százalékának európai gyártásúnak –negyven százaléknak ráadásul francia nyelvűnek – kell lennie.

Ám valóban védeni kell-e a kultúrát (elsősorban a filmgyártást) a piac „dzsungeltörvényeitől”? A mai napig erről vitáznak a kulturális kivétel hívei és bírálói. Ha nem óvnák pénzügyi védőernyővel az európai (francia) műveket, a hollywoodi filmözön végképp elsodorná őket – érvelnek Moliere szülőhazájában. Semmi szükség rá, hogy bürokraták vagy politikusok álljanak őrt a kulturális alkotások mellett, a közönség majd eldönti, hogy mi tetszik neki – vágnak vissza a protekcionista intézkedések ellenzői.

Nemcsak elvi kifogásaik vannak azonban a francia hozzáállást kritizálóknak. Az állami szubvenciókkal és az ezekhez kötődő követelményrendszerrel nem védik, hanem kioltják a kulturális sokszínűséget, és támogatott „egyenművek” készülnek. Sőt, mivel a pénzzel kibélelt alkotásoknak nem kell megküzdeniük a piaci vetélytársakkal, semmi sem garantálja, hogy tényleg minőségi filmek, színdarabok vagy zeneszámok születnek.

Kérdés persze, hogyan lehet megvédeni a helyi kultúrát a digitális világban, ahol országhatárok nélkül, egyetlen klikkel körbejárják a földet a legkülönfélébb művek. Franciaország erre is talált már választ: bejelentette, hogy az okostelefonok, a táblagépek (tabletek) és a laptopok megadóztatására készül. Az internetes elérést biztosító eszközökre kivetett egy-három százalékos adóból pedig mi mást támogatna, mint a francia kultúrát. Az amerikaiak nem lelkesednek az ötletért, és kivételnek – kakukktojásnak –nem a kultúrát, hanem inkább Franciaországot tartják. Egy biztos: a szabad kereskedelmi tárgyalások nem lesznek unalmasak.

Carla Bruni és Woody Allen az Éjfélkor Párizsban forgatásán. Amerika mindent legyőz
Carla Bruni és Woody Allen az Éjfélkor Párizsban forgatásán. Amerika mindent legyőz
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.