Állam bácsi megvéd Hollywoodtól

2013-05-28 Európai Unió

„Flaubert-t vagy Debussyt nem a Jurassic Park dinoszauruszai fenyegetik, hanem a kis demagógok és soviniszták bandája, amely úgy beszél a francia kultúráról, mintha egy múmia lenne, amelyet nem lehet kivenni a dobozából, mert ha szabad levegő éri, szétesik.” Ezt a nem túl hízelgő összefoglalót Mario Vargas Llosa író adta 1993-ban a „kulturális kivétel” francia politikájáról. S bár az elképzelést azóta is rengeteg bírálat érte, most, húsz évvel később is működik. Franciaország a kulturális kivétel jegyében győzte meg a tagállamok felét (köztük Magyarországot), hogy lobbizzanak azért: a kultúrát és a teljes audiovizuális szektort hagyják ki az EU–USA szabad kereskedelmi megállapodásból.

A francia kultúrát óvni mindenáron – régi vesszőparipája ez a párizsi politikának és diplomáciának. S mi lenne ehhez hatásosabb eszköz, mint a jó öreg állami támogatás? A mozijegyek árának meghatározott százalékát francia filmek létrehozására és forgalmazására kötelező fordítani, s ugyanígy a színházi bevételek egy részéből is új (francia) projekteket finanszíroznak. Az állami pénzeket kvótákkal is kiegészítik: a tévécsatornákon sugárzott művek hatvan százalékának európai gyártásúnak –negyven százaléknak ráadásul francia nyelvűnek – kell lennie.

Ám valóban védeni kell-e a kultúrát (elsősorban a ﬁlmgyártást) a piac „dzsungeltörvényeitől”? A mai napig erről vitáznak a kulturális kivétel hívei és bírálói. Ha nem óvnák pénzügyi védőernyővel az európai (francia) műveket, a hollywoodi filmözön végképp elsodorná őket – érvelnek Moliere szülőhazájában. Semmi szükség rá, hogy bürokraták vagy politikusok álljanak őrt a kulturális alkotások mellett, a közönség majd eldönti, hogy mi tetszik neki – vágnak vissza a protekcionista intézkedések ellenzői.

Nemcsak elvi kifogásaik vannak azonban a francia hozzáállást kritizálóknak. Az állami szubvenciókkal és az ezekhez kötődő követelményrendszerrel nem védik, hanem kioltják a kulturális sokszínűséget, és támogatott „egyenművek” készülnek. Sőt, mivel a pénzzel kibélelt alkotásoknak nem kell megküzdeniük a piaci vetélytársakkal, semmi sem garantálja, hogy tényleg minőségi filmek, színdarabok vagy zeneszámok születnek.

Kérdés persze, hogyan lehet megvédeni a helyi kultúrát a digitális világban, ahol országhatárok nélkül, egyetlen klikkel körbejárják a földet a legkülönfélébb művek. Franciaország erre is talált már választ: bejelentette, hogy az okostelefonok, a táblagépek (tabletek) és a laptopok megadóztatására készül. Az internetes elérést biztosító eszközökre kivetett egy-három százalékos adóból pedig mi mást támogatna, mint a francia kultúrát. Az amerikaiak nem lelkesednek az ötletért, és kivételnek – kakukktojásnak –nem a kultúrát, hanem inkább Franciaországot tartják. Egy biztos: a szabad kereskedelmi tárgyalások nem lesznek unalmasak.

Carla Bruni és Woody Allen az Éjfélkor Párizsban forgatásán. Amerika mindent legyőz

A kolumbiai elnök kapta a Nobel-békedíjat

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök kapta a Nobel-békedíjat, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy 52 év polgárháború után békét kötött egymással a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a kormány. Az oslói döntés óriási gesztus: a kolumbiaiak múlt vasárnap a megállapodást népszavazáson utasították el, aminek eredményeképp kiújulhatnak a harcok.

Rogán Antal egy klubba helikopterezte magát Trumppal és Berlusconival

Nem Rogán Antal az első politikus, aki helikopteres röpködése kapcsán keveredik botrányba. A forgószárnyas jármű jó mulatság, csak drága. Ez a két tulajdonsága teszi különösen alkalmassá a döntéshozók korrumpálására: szeretnek rajta utazni, csak a fizetésükből nem engedhetik meg maguknak. Alább összegyűjtöttünk néhányat az elmúlt években a politikusok helikopterhasználatából kirobbant ügyekből.