Harmincnégy évvel később ez is kevésnek bizonyult a 78 éves politikus számára, hogy jóváhagyják indulását a három hét múlva esedékes elnökválasztáson. A csaknem hétszáz névből a kétszeres elnök (1989–1997) is azok közé került, akiknek ringbe szállását a konzervatív hitszónokokból és jogtudósokból álló testület, az Őrök Tanácsa kedden elutasította.

 – Nem hiszem, hogy ennél rosszabbul alakulhatnának a dolgok az országban. (...) Nem akarom lealacsonyítani magamat a propagandájukhoz és a támadásaikhoz, de a tudatlanság aggasztó. Nem tudják, mit cselekszenek – mondta az iráni ellenzék vezéralakjának is tartott Rafszandzsani a sajtónak. Ugyancsak nem került be a nyolc jóváhagyott név közé a két terminus után távozó elnök, Mahmud Ahmadinezsad által támogatott Eszfandijar Rahím Masaj sem, akik egyébként az államfő apóstársa is egyben. Az elnök szerint Masaj kizárása igazságtalanság, és bejelentette: ha kell, Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjénél, Ali Khamenei ajatollahnál fellebbez majd. Megfigyelők szerint ugyanígy van némi esély rá, hogy esetleg Rafszandzsani is indulhasson. Maga Khomeini lánya, Zahra Mosztafavi is emellett állt ki a héten.

Az Iráni Iszlám Köztársaság saját alkotmánya értelmében kettős hatalomra épül. Egy évvel a forradalom után, 1980-ban népszavazás is jóváhagyta a mostani berendezkedést, amely szerint a legfőbb hatalom Istentől származik, és ezt a legfőbb vezető, azaz Khamenei ajatollah (1981 és 1989 között államfő, később Khomeini utóda) mint jámbor és csalhatatlan személy képviseli a földön. Ugyanakkor a népakarat is megjelenik a teheráni politikai rendszerben, a közvetlenül választott világi államfő formájában. Ez a kettősség persze súrlódásokra is alkalmat ad az iráni rendszeren belül. N. Rózsa Erzsébet Irán-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója és főmunkatársa szerint nem annyira kettős hatalomról, mint egyfajta „síita iszlám modellről van szó”.

Úgy véli, egyelőre korai és rendkívül nehéz lenne megmondani, ki lehet a június 14-i elnökválasztás befutója. Mint mondja, az Őrök Tanácsa korábban is nagyjából ennyi jelöltet választott ki. A nemzetközileg is ismertebb jelöltek között van például Szaid Dzsalili, a legfőbb nemzetbiztonsági tanács elnöke, nukleáris főtárgyaló, valamint Ali Akbar Velajati volt külügyminiszter. Többen is az ajatollah bizalmasának számítanak, így Vela jati mellett Mohammed Bakir-Kalibaf vagy Golam-Ali Haddád-Ádel madzslisz-képviselő.

 – Egyre inkább úgy néz ki, az iráni elnökválasztás az egy ember, egy szavazatot testesíti meg. Ennek az embernek a neve Khamenei ajatollah – idézte a The New York Times Karim Sadjadpourt, a Carnegie Alapítvány illetékesét. Az iráni külügy eközben visszautasította, hogy az Egyesült Államok, amely bírálta az elnökjelölés menetét, beleavatkozzon Teherán belügyeibe.

Mindamellett a diszkvalifikált Rafszandzsani is nehezen nevezhető rendszeren kívülinek. Feltehetően szerepet játszott abban, hogy elődje, Khamenei legyen a legfőbb vezető. –Rafszandzsani a befolyásos Szakértők Tanácsának elnöki tisztét is betölthette, ugyanakkor szembement a hivatalos irányvonallal. Izrael vonatkozásában is enyhébb hangot ütött meg, továbbá felróhatták neki, hogy komoly gazdasági érdekeltségek állnak a háta mögött – mondta N. Rózsa Erzsébet.

2011-ben a politikust azért váltották le az állami vallási testület, a Szakértők Tanácsa éléről, mivel a keményvonalas konzervatívok felrótták neki: túl közeli kapcsolatot ápol a reformista ellenzékkel. Ezzel attól a lehetőségtől is elesett, hogy beleszólása legyen Khamenei utódának kiválasztásába. Kissé idősnek is tartják az elnöki poszthoz. Viszont 1989 óta feje annak a testületnek, amely az Őrök Tanácsa és a madzslisz, a parlament között közvetít. Masaj eközben azzal „húzhatta ki a gyufát”, hogy külföldön önálló tényezőként, Ahmadinezsad küldötteként lépett fel, megegyezést keresve a Nyugattal. Ezzel láthatóan túlment a határon.

Irán belpolitikailag, gazdaságilag és diplomáciailag is igen kényes időszakban készül Ahmadinezsad utódának megválasztására. A belső ellentétek mellett a mindennapokban érezteti a hatását a magas az infláció. A nemzetközi szankciók miatt mindenki dollárt és aranyat akart venni, ami tovább rontotta a riál értékét. Irán külpolitikája nemcsak atomprogramja, hanem a szíriai polgárháborúba való beavatkozása, az Aszad-rezsim támogatása mellett a Hezbollah révén libanoni befolyása miatt is szúrja a nemzetközi közösség, különösen a Nyugat szemét.

Tessék választani!