S ahogy a krízis egyre mélyül, durvul a hangnem is. A Real FM görög rádióadót 25 ezer eurós pénzbírságra ítélték tavaly, miután Jorgosz Trangasz újságíró „koszos berlini kurvának” nevezte Merkel német kancellárt. Bár a riporter a büntetés hatására bocsánatot kért, sietett hozzátenni, hogy „a görögök 2012 zsidói”. A sértő kijelentésnél is aggasztóbb, hogy Trangasz nem a magánvéleményét fogalmazta meg. A VPRC görög közvélemény-kutató felméréséből kiderül: a megkérdezettek 69 százaléka úgy véli, hogy a német politikusok célja a „Negyedik Birodalom” létrehozása. Ha pedig azt kell megmondani, mi jut eszébe Németországról, minden harmadik válaszadó a Hitler, a nácizmus vagy a Harmadik Birodalom szavakat sorolja. Nem kell persze félteni a német médiát sem, amely – igaz, kevésbé radikális stílusban – Görögországot ostorozza. Gyakoriak a lusta, a csaló és a haszontalan jelzők, valamint az utalások arra, hogy a görögök a német adófizetők pénzén kávéznak naphosszat. Az efféle elképzeléseket ráadásul a politikusok is táplálják. Angela Merkel például azt nyilatkozta: „Úgy nem lehet közös pénzünk, hogy egyeseknek sok szabadságuk van, másoknak pedig nagyon kevés.” (A Eurofound alapítvány adatai szerint a spanyoloknak és a portugáloknak évente átlagban 22 nap szabadság jár, a görögöknek 23, az európai rangsort a németek vezetik 30 nap fizetett pihenéssel.)

A klisék és a valóság gyakran köszönő viszonyban sincsenek. Még egy kicsit a déli EU-tagállamok fő ellenségénél, a német kancellárnál maradva, íme egyik másik intelme: „Fontos, hogy Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában ne mehessenek hamarabb nyugdíjba, mint Németországban.” Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) adatsora ellenben azt mutatja, hogy a görög munkavállalók átlagosan 61,9 éves korukban vonulnak nyugdíjba, a németek és a spanyolok 61,8 évesen. Hasonló képet fest a Eurostat is (Görögországnál 61,7, Németországnál 61,6 évvel).

Nem a számokon, sokkal inkább az érzelmeken alapul az európai sztereotípiák egy másik része. A Pew Kutatóközpont napokban közzétett jelentése azt vizsgálta, melyik országot tartják a leginkább (vagy legkevésbé) megbízhatónak, illetve arrogánsnak. A brit, francia, német, olasz, spanyol, görög hatosból mindenki Németországot ítélte a megbízhatóság bajnokának – kivéve Görögországot, amely saját magára voksolt… A megbízhatatlanságnál a görögök (vélhetően bosszúvágyból) a németeket szavazták az élre, a többiek viszont a görögöket és az olaszokat választották. Az arrogancia kategóriában három-három szavazatot kapott Franciaország (a britektől, a németektől és – láss csodát – maguktól a franciáktól), valamint Németország (az olasz–spanyol–görög déli triótól).

Érdekes, hogy – a valóban a legbefolyásosabb EU-tagállamnak számító – Németországhoz egyszerre tapadnak pozitív és negatív képzetek. A Deutsche Welle (DW) német tévé- és rádióadó külföldi tudósítói azt tapasztalták: a németeket világszerte tisztelik, de nem kedvelik. Egyfelől szorgalmasnak, fegyelmezettnek és hatékonynak látják őket, másfelől hűvösnek, lekezelőnek és önzőnek. Mindez azonban még a görögöket sem akadályozza meg abban – magyarázta Jannisz Papadimitriu görög újságíró, a DW tudósítója –, hogy elismerjék a németek teljesítményét és azt, hogy sikerült átvészelniük a mostani válságot.

„Kivételezett” helyzetben van az olasz származású svéd EP-képviselőnő, Anna Maria Corazza Bildt (a svéd külügyminiszter, Carl Bildt felesége), aki a gazdag Észak képviselőjeként a szegényebb Dél panaszait is pontosan átérzi. Az EUobserver hírportálon tette fel a kérdést: „Mit érezne, ha éveken át azt hallaná: maga nem fizet adót, és csak sütkérezik a napon, amíg én dolgozom? Vagy ezt: magát nem is érdemes megmenteni, mert reménytelen?”

Görög zászló egy athéni sétálóutcában. Mit gondolnak róluk?