Harci díszben jöttek a bennszülöttek
A guatemalai kormánynak kötelessége bocsánatot kérni a bennszülöttektől a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveinek polgárháborújában elkövetett kegyetlenkedésekért – döntött a közép-amerikai ország fővárosának egyik bírósága. Az indián őslakosok megkövetéséről született határozat néhány nappal követte azt, amellyel Rios Montt volt diktátor-elnököt (1982–1983) nyolcvanévi börtönre ítélték népirtás és emberiség elleni bűntett vádjával. A bíróság a történtek után három évtizeddel találta bizonyítottnak, hogy Rios Montt adott parancsot a majákhoz tartozó 1770 ixil őslakos meggyilkolására. A 86 éves exelnök mindössze negyvennyolc órát ült az előzetesben, mert az ítélet kihirdetését követően – rossz egészségi állapotára hivatkozva –kórházba szállították. A BBC információi szerint a bíróság időközben meggondolta magát, és a tárgyalás során tapasztalt hibák miatt újrakezdik az eljárást onnan, ahol április 19-én állt az ügy. Így az ítéletet is visszavonták.
Mint a Reuters jelentette, a bíróság május 10-ei döntését nem fogadta egyetértés Guatemalában. Otto Perez Molina jelenlegi elnök, aki a polgárháború idején magas rangú parancsnok volt, fenntartja a véleményét, hogy nem történt népirtás. Azt viszont elfogadja, hogy jogos az utólagos bocsánatkérés az akkori visszaélésekért, így az erőszakos földfoglalásokért, az őslakosok lakóházainak felgyújtásáért. Ám szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy az indiánok egy része a gerillákhoz csatlakozott. (A több évtizeden át tartó polgárháborúban becslések szerint 250 ezren vesztették életüket.) Perez Molina ellen a mostani perben nem emeltek vádat – talán mert ő irányította a puccsot 1983-ban, amely megdöntötte Rios Montt rendszerét.
Az ötszázmilliós Latin-Amerika bennszülött populációját 30 millióra becsülik, azaz mintegy hat százalékot alkot. Bolíviában a bennszülöttek aránya eléri a lakosság 66 százalékát, Guatemalában 40 százalékát. Bár Mexikóban az arányuk 10 százalék alatt marad, a létszámuk itt a legmagasabb: több mint kilencmillióan vannak. Peruban négymillióra teszik számukat, Kolumbiában pedig 1,3 millióra. A bennszülöttek többsége (például Peruban, Bolíviában, Mexikóban) a bevándorlók életmódját vette át, de helyenként –mint az Amazonas mentén, főleg Brazíliában – sokan megőriztek régi vallási, társadalmi és életmódbeli hagyományokat. Így vannak olyan csoportok is, amelyek a mai napig a modern civilizációtól teljesen elzárva élnek. Brazíliában 750 ezerre teszik a több mint kétszáz különféle bennszülött törzshöz tartozók számát.
Noha az őslakosok Latin-Amerika sok országában a múlt század második felében formálisan jogot kaptak hagyományos területeik egy részére, ezek a rendelkezések általánosságban fogalmazódtak. Így nem voltak alkalmasak arra, hogy a bennszülöttek érvényesíthessék is a jogaikat, például a hozzájuk tartozó földek természeti kincsei felett. Jellemző, hogy Ecuador baloldali elnöke, Rafael Correa rendre „csatázik” az őslakosokkal a kőolajkincs kiaknázása ügyében.
Nehéz feloldani a gazdasági fejlődés igénye okozta feszültséget. Jellemző, hogy a probléma jelentkezik még abban a Bolíviában is, amelynek elnöke büszkén vallja magát az ország első őslakos, ajmara elnökének. Evo Morales – részben ellensúlyozandó az európai bevándorlók leszármazottainak politikai súlyát – autonómiajogokat adott az indián közösségeknek. Ám éppen ebbe az autonómiába ütközött, amikor áldását adta rá, hogy brazil beruházással országút épüljön az Amazonason keresztül. A Tipnis rövidítésű indián területek lakói tiltakozásba kezdtek, és néhányszor több száz kilométert gyalogoltak La Pazig, összecsapva a rendőrséggel.
Brazíliában a földszerzés hasonló kegyetlenséggel járt a múlt század derekán, mint Guatemalában. Egy utólagos belügyminisztériumi jelentés hétezerre tette a meggyilkolt bennszülöttek számát. Talán ennek hatására 1988-ban végül az őslakosoknak kedvező alkotmány született, amelynek értelmében a lakosság fél százalékának ígérték a hatalmas ország területének 13 százalékát. De Brazília látványos gazdasági növekedése, így az évezred eleje óta a szója és más élelmiszerek iránti nemzetközi kereslet újabb földfoglalásokat, illetve az Amazonas szűz területeinek művelését hozta magával – részben a bennszülöttek rovására. Az ország rendkívül népszerű baloldali elnöke, Lula da Silva, majd utóda, Dilma Rousseff is pragmatista döntéseket hozott. Így indult be például a Belo Monte duzzasztó építése a helybéli bennszülöttek tiltakozása ellenére.
Két tűz közé került a közelmúltban Dilma Rousseff elnök. Mato Grosso államban több ezer szójaművelő családot próbáltak távozásra késztetni, hogy a földet „visszaadhassák” indián rezervátum létesítésére. A befolyásos agrárlobbi szerint ez már túlzás volt: sikerült rávenniük a törvényhozást, hogy bizottságot állítsanak fel az alkotmány módosítására, tehát a területátadások leállítására. Erre válaszként április végén hetven bennszülött törzs tagjai – teljes harci díszben –bevonultak a kongresszus épületébe, a szó szoros értelmében menekülésre késztetve a képviselőket. Csak akkor voltak hajlandók távozni, amikor ígéretet kaptak, hogy fél évig nem döntenek az alkotmány módosításáról.
