Az elefánttal táncol a sárkány
– Mind a miniszterelnök, mind pedig én úgy vélem, hogy sokkal több közös érdek köti össze Kínát és Indiát, mint ahány nézetkülönbség van közöttünk – hangoztatta Újdelhiben, új posztján első külföldi útján Li Keqiang kínai kormányfő, miután tárgyalt vendéglátójával, Manmohan Szinggel. – Kína és India felemelkedése jó a világnak, és elég hely van rá a földön, hogy helyet biztosítson mindkét nép növekedési törekvéseinek – mondta az indiai miniszterelnök, hozzátéve a hírügynökségi jelentések szerint: „ahhoz, hogy ez valósággá váljék, fontos, hogy egyetértés alakuljon ki népeink között”. A kínai sajtó a sárkány és az elefánt közös táncaként aposztrofálta Li újdelhi útját.
Ehhez persze a világ legnépesebb (1,3 milliárdos) államának, illetve legnépesebb (1,2 milliárdos) demokráciájának komoly történelmi sérelmeken is felül kell emelkedniük. A pár hetes határincidens előzményei között egy 1962-es háború is szerepel a két ország között; Kasmír nemcsak India és Pakisztán között, de Kínával is vitatott terület. Peking és Újdelhi kapcsolatára a hidegháborús idők „mellékterepei” is rányomják bélyegüket: Peking és Moszkva, illetve Újdelhi és Iszlámábád fagyos, olykor kifejezetten ellenséges viszonya. Kína Pakisztán mögött állt, India viszont a mai napig menedéket ad a dalai lámának, és indiai területről működik a tibeti emigráns kormány.
A bizalmatlanság a közgondolkodásra is hat. A Lowy Institute, az Australia India Institute, valamint a MacArthur Alapítvány – Li háromnapos indiai vizitjére időzített – felmérése szerint az indiaiak „mélyen helytelenítik” Kína ázsiai politikai törekvéseit. 83 százalékuk úgy véli, hogy Kína biztonságpolitikai fenyegetést jelent számukra. Ezzel együtt szűk kétharmaduk szerint Indiának más országokkal kellene összefognia Peking befolyásának mérséklésére, egyúttal azonban érdemes együttműködnie is vele, hiszen ez vezető szerephez juttatja a két óriást. Az indiaiak a következőktől félnek a leginkább: az energia-, a víz- és az élelmiszerhiánytól, illetve az éghajlatváltozás következményeitől (80-85 százalék), a Pakisztánnal való háborútól (77 százalék), a belföldi terrorizmustól (74 százalék), a külföldi, dzsihádista támadásoktól (szintén 74 százalék), a Kínával való háborútól (73 százalék), valamint a maoista lázadóktól (71 százalék).
Mindeközben a feltörekvő gazdaságok, e csoporton belül is a meghatározó BRICS-országok egyre nagyobb szerepet játszanak a világgazdaságban. Lassan, de a megtermelt javak és a befektetések is lépést próbálnak tartani a piaci realitással: a világban minden harmadik ember vagy kínai, vagy indiai. 2030-ra Kína és India lesz a világ vezető befektetője 38 százalékkal, csaknem annyival, amennyivel a fejlett világ büszkélkedik majd – állítja a Világbank friss jelentése, a Globális Fejlődési Horizontok. Egyedül Kína a globális invesztíciók egyharmadát jegyzi majd ebből – áll az előrejelzésben. Az elkövetkező másfél évtized globális átrendeződéseinek eredményeképp a feltörekvő gazdaságok a globális tőke felével rendelkeznek majd, míg jelenleg csak a harmadával. – Azt találtuk, hogy a befektetéseket a fejlődő gazdaságok uralják majd – állítja Maurizio Bussolo, a Világbank vezető közgazdásza, a jelentés szerzője.
A két ország külkereskedelmi forgalma tavaly 66 milliárd dollár volt a friss pekingi adatok szerint, míg 2015-re a 100 milliárdos álomhatár a cél. Igaz, a pálya a sokkal többet exportáló Kínának kedvezően lejt, 29 milliárdos aktívummal. Kína számít Indiára, mint a világ legnagyobb védelmi beszerzőjére, és Lit népes üzletember-delegáció, így a Huawei vagy a ZTE távközlési cégek képviselői is elkísérték az indiai fővárosba. Indiaiak viszont arra panaszkodnak – és ezt Szing is felvetette Linek –, hogy vezető vállalataikat, így az IT-szektorban az Infosyst vagy a Wiprot nem engedik gyökeret ereszteni az amúgy gigantikus méretű kínai piacon. Elemzők „Chindia” néven emlegetik az olyan közös vállalati együttműködési lehetőségeket, amelyekben a kínai termelési kapacitás és az indiai IT-innováció talál egymásra – jelentette a PTI indiai hírügynökség.
