Nem okos adó az okostelefonokra
Volt egyszer a Minitel, a franciák internet előtti kütyüje, amely – azon túl, hogy nem Qwerty-billentyűkiosztással működött, és ez a külföldinek kisebb nehézséget okozott – valóban számos okos dolgot tudott a vasúti menetrendektől a tőzsdei árfolyamokig. Az internet az ezredfordulótól kezdve szép lassan ad acta tette a fénykorában 25 millió francia felhasználóval rendelkező Minitelt. Ám, mint egy friss kormányjelentésből kiderül, a világhálóval kisebb problémájuk akadt a galloknak: nem francia találmány.
A sokat emlegetett „kulturális kivétel” jegyében most a Pierre Lescure, a Canal+ francia kereskedelmi televízió volt főnöke vezette bizottság azt javasolja: „iTaxe” formájában adóztassák meg a globális média kis hordozóeszközeit, az okostelefonokat, a táblagépeket (tableteket), a PC-ket és a játékkonzolokat. Az egy–három százalékos bevételt a francia kultúra támogatására fordítanák, összesen évi 86 millió eurót remélnek ettől.
– Nagyon alacsony szinten, de azért hozzájárulás lesz ez – örvendezett előre Aurélie Filippetti kulturális miniszter, ami arra utal: a kormány magáévá szándékozik tenni a papírmennyiségben 2,3 kilós és 75 konkrét javaslatot tartalmazó Lescure-jelentésben foglaltak legalább egy részét. Már a nyáron megszülethetnek az első konkrétumok a francia sajtó szerint, novemberben pedig a törvényjavaslatot is benyújthatják a parlamentben.
Mondani sem kell, hogy a globális sajtó nem túl lelkes. A szerdai Financial Times vezércikkben mutatott rá például az ellentmondásra, hogy a különadóztatásra kijelölt eszközök éppen a támogatni kívánt francia kulturális termékek letöltésére, élvezetére adnak lehetőséget a felhasználóknak. Aki pedig nem él messze az országhatártól, megveheti majd eszközét a belgáknál, a spanyoloknál vagy a németeknél. Így aztán mindenki rosszul jár odahaza: a forgalmi adótól is eleső francia állam, a francia üzletek és a bosszús fogyasztó is.
A „kulturális kivétel” politikáját – amelynek lényege, hogy a kulturális termékeket másképp kell kezelni, mint az egyéb javakat – 1993-ban hirdették meg a franciák. Különösen az amerikai mozifilmdömping elleni eszköznek szánták. Aztán Párizs szép lassan a globális médiavilág nagy szereplőivel, a Microsofttal, a Google-val vagy a Twitterrel is vitába keveredett. A Google-ból pár hónapja kipréseltek egy 60 millió eurós, a francia médiát támogató pénzalapot, miután a hatóságok szemét csípte az amerikai cégnek az internetes keresőtalálatokkal együtt megjelenő hirdetésekből való bevétele.
Azért a francia internetezők elé is szór némi gyöngyöt a Lescure-jelentés: gyakorlatilag a netes kalózkodás dekriminalizálását javasolja. Kiüresítenék, ha meg nem is szüntetnék a Hadopit, a 2009-ben létrehozott, online kalózkodás elleni hatóságot, amelynek jogosítványai átkerülnének a CSA médiatanácshoz. A „három csapás” elve alapján működő kalózkodásellenes szabályozást lazítanák: nem függesztenék fel a harmadszorra is elítéltek internet-hozzáférését, a kalózkodás nem számítana bele a priuszba, a bírságokat pedig ezer euróról hatvanra vinnék le.
A „kulturális kivétel” politikáját a franciák nagypályán is játsszák. Mint arról a Le Monde a minap beszámolt, Párizs kész az EU és az Egyesült Államok közötti, hamarosan startra kész szabad kereskedelmi tárgyalások blokkolására, ha az audiovizuális politikát nem vonják ki egy leendő egyezmény hatálya alól, ismét csak az amerikai kultúrdömpinggel szembeni védekezés okán. Igaz, erre a franciák mellett a németek, az olaszok vagy a spanyolok mellett állítólag más országok kulturális illetékesei is hajlanak.
Franciaországban kvóták vannak arra, hogy mennyi francia műsort kell leadni a médiában. A huszonhetek június közepén véglegesíthetik a mandátumot, amelyet Karel De Gucht, az EU kereskedelmi biztosa (és főtárgyalója) kap az Amerikával való egyeztetésekre.
Ami pedig az adóztatást illeti, más szemszögből nézve úgy tűnik, hogy a francia állam nem is annyira a kulturális kivételezést szereti, mint a sápok kivetését. Az italok közül tavaly az égetett szeszeket érte el az adó, az idén a sörök jöttek – egy új terv szerint pedig, amely persze máris felháborodást keltett, a borok következnének. Márpedig ennél nehezebb franciább terméket találni.
