Előremenekül David Cameron
Míg Cameron utazott, közel száz konzervatív parlamenti képviselő, köztük nem pusztán a hátsó sorokban helyet foglaló „mezei” honatyák, hanem miniszterek asszisztensei is háborogtak, lázadást készítve elő a kormány ellen. Az euroszkeptikus toryk legfrissebb sérelme, hogy a múlt szerdán II. Erzsébet trónbeszédében ismertetett törvényhozási program nem tartalmazott konkrét tervet az ez év elején bejelentett uniós népszavazással kapcsolatban.
Az erősödő nyomásnak engedve Cameron januárban tett ígéretet arra – bár formális garanciát nem vállalt érte –, hogy ha a 2015-ben esedékes parlamenti választáson győz a Konzervatív Párt, a brit társadalom 2017 vége előtt népszavazáson dönthet az Egyesült Királyság jövőjéről az unión belül vagy kívül. Ám a hétvégén a kabinet két meghatározó személyisége, Michael Gove oktatási, és Philip Hammond védelmi miniszter is közölte, ha az unió és Nagy-Britannia viszonya nem változik meg határozottan, készek kiállni a kilépés mellett.
Cameron Washingtonban újabb lépésre szánta el magát, ami reményei szerint lecsillapítaná a lázadókat: pártja olyan törvénykiegészítést készít elő, amely garantálná a 2017-es népszavazást. A miniszterelnök lépése néhány órával azt követően került nyilvánosságra, hogy Obama támogatásáról biztosította európai stratégiáját, vagyis azt, hogy az Európai Uniót belülről, tárgyalások útján kellene megváltoztatni.
Az amerikai elnök nem rejtette véka alá, hogy a két ország közötti híres „különleges viszonynak” nem kedvezne, ha Nagy-Britannia elszakadna Brüsszeltől, hiszen London nemzetközi befolyásában fontos szerepet játszik uniós tagsága. Mint mondta, „bizonyos fokig megérti David álláspontját, mely szerint egy fontos viszonyban az ember inkább megpróbál segíteni a kialakult problémákon, mintsem feladja az egész kapcsolatot”. A Konzervatív Párt csütörtökön egyéni képviselői indítvánnyal terjeszti be a törvénymódosítást, ám kérdéses, hogy a konzervatívok képesek lesznek-e megszerezni a kisebb koalíciós partner, a Liberális Demokraták támogatását. A BBC politikai főszerkesztője, Nick Robinson a közszolgálati média online kiadásában úgy vélekedett, hogy ez nem fog megtörténni.
A Liberális Demokraták hagyományosan barátságosabban tekintenek Brüsszelre, mint a Konzervatív Párt, és vezetőjük, Nick Clegg most kifejezetten rossz néven vette, hogy elmaradt az előzetes konzultáció. Cameron politikai hátraarcának más oka is van, mint hogy leszerelje a konzervatívok lázadását. A fő magyarázat a Brit Függetlenségi Párt (UKIP) látványos előretörése a május eleji részleges helyhatósági választásokon. A briteket egyenes, világos beszédével lebilincselő Nigel Farage EU-ellenes pártjának megerősödését a The Guardian által rendelt friss közvélemény-kutatás eredménye is aláhúzza.
A konzervatívok 28, a Munkáspárt 34, a liberális-demokraták mindössze 11 százalékon állnak, 4-4 százalékpontot rontva korábbi népszerűségükön. A UKIP ugyanakkor a megkérdezettek 18 százalékának rokonszenvét élvezi. Kilencszázalékos javulásuk saját rekordjuk megdöntését jelenti. A londoni üzleti élet szócsövének tekintett City A.M. napilap szerint Cameron nemcsak időt nyer a jövő évi jogalkotásról szóló törvény módosításának tervével, hanem kesztyűt is dob a két rivális nagy párt elé. „A népszavazás elutasításával azt a benyomást kelthetik, mintha meg akarnák fosztani véleménynyilvánítási joguktól a szavazókat” – írja az újság.
