Régiónkban a macsó tahóság a menő
A kérdések, ahogy a gondok is meglehetősen hasonlóak Közép-Európában. A vitában felvetődött, majd elcsendesedett a női kvótát feszegető kérdés. Több országban bevezették már, hogy a pártoknak kötelezően bizonyos arányszámban nőket kell jelölniük. Általános volt a vélemény, hogy a női kvóta hozzájárul a politika megszelídítéséhez, és idővel olyan természetessé válik, hogy nem is lesz rá szükség. Marcela Linková, a meghívott cseh szociológus beszélt arról, hogy a skandináv államokban alkalmazott női kvóta elfogadása minden bizonnyal összefüggésben van azon társadalmak befogadóbb, elfogadóbb jellegével is.
A cseh, a litván és a magyar nőpolitikusok is példák sorát hozták fel rá, hogy térségünkben a közéletet eluralta az agresszív macsó tahóság, Marcela Linková sajnálkozva beszélt arról, hogy országában a baloldal nem áll ki a nemek közötti egyenlőség, a női esélyegyenlőség mellett. Több példát hozott fel arra, hogy Milos Zeman az ország új, közvetlenül választott köztársasági elnöke szexista, a nőket megkülönböztető megjegyzéseket enged meg magának. Linková kiemelte – s ehhez mások is csatlakoztak –, hogy nem lehet kizárólag a nők dolga az esélyegyenlőségért való fellépés, a női ügyek képviselete. A cseh politizáló nők tartanak tőle, hogy alkalmazzák velük kapcsolatban a megbélyegzőnek szánt feminista jelzőt. Azt is nehezményezték, hogy amennyiben nők kerülnek be a politikába, ott is azonnal „nőinek” minősített témákat (oktatás, egészségügy, szociálpolitika) kapnak.
Linková sajnálkozott, hogy a cseh törvényhozásban még soha nem tudott 24 százaléknál több nő bekerülni. A magyar résztvevők hangosan irigykedtek, hiszen a mostani parlament tagjainak csak 9 százaléka nő. A cseh kutatások szerint a társadalom szeretné, ha több nő szerepelne a közéletben – a politikai pártok viszont nem érdekeltek ebben. Eközben a csehek elutasítják a női kvóta bevezetésének gondolatát. Ezt a létező ellentmondást érdekesen oldja fel a preferenciális szavazat lehetősége, amikor a választó a pártlistán preferenciái szerint rangsorolhatja a jelölteket. Ennek az lett az eredménye, hogy nyolc nővel több került be a cseh parlamentbe, mint ahogy azt a pártvezetések tervezték. Linková szerint ezután a jobboldalon azonnal a preferenciális szavazás megszüntetését akarták. Csehországban a kedvezőtlen politikai klímában is létrejöhetett egy szervezet, a +50%, amely a nők megfelelő arányú képviseletét szorgalmazza.
Vilana Pilinkaite-Sotirovic, egy litván esélyegyenlőségi szervezet aktivistája arról beszélt, hogy országában furcsa módon a konzervatív kormányok alatt könnyebb volt előhozni a női témákat – a szociáldemokraták voltak az elutasítóbbak. Dalia Grybauskaite köztársasági elnök asszony hosszasan kerülte a nőszervezetekkel való találkozást, s amikor végre fogadta őket, közölte: kizárólag a nők elleni erőszak témájáról hajlandó tárgyalni velük. Pilinkaite emlékeztetett arra, hogy Litvániában az EU-tagság késztette a politikusokat progresszív törvényhozásra, ám amint bent voltak az unióban, alábbhagyott az esélyegyenlőségi lendület is. Az „EU-kártya” a jövőben is alkalmazható lehet – emlékeztetett. Magyar politikusnők is utaltak rá, hogy igenis kell hivatkozni a nemzetközi szervezetek, közte az ENSZ kötelező ajánlásaira, amelyeket a kormány semmibe vesz.
A magyar, a cseh és a litván tapasztalatok is megerősítik: nem jönnek létre „női koalíciók” a versengő pártok által jelölt politikusnők között. Ha mégis próbálkoznának valami hasonlóval, akkor férfi kollégáik rendreutasítják őket – mondta Marcela Linková. A magyar politikusnők rengeteg elkeserítő példát hoztak erre. Havas Szófia, a fővárosi közgyűlés MSZP-s tagja szerint a Fideszben politizáló nők rettegnek Orbán Viktortól, csak „látótávolságon kívül lehet velük tárgyalni.” Lendvai Anna szocialista önkormányzati képviselő szerint azért nincs esély női koalícióra, mert csak a pártfeladat a fontos a mai dzsungelharcban. Nem lehetséges a kompromisszum, mert „minden csatát meg kell nyerni.” A mai kormányzó erő nem tudja elképzelni, hogy a politika lehet „vándorkupa”. Ők csak KO-ban képesek gondolkozni – véli a szocialista képviselőnő. Szabó Tímea országgyűlési képviselő (PMP) is úgy véli, hogy a női ügyek megvalósításának fő akadálya a mai kormány felfogása. Ez a nők helyét kijelölte: gyerekszülés, majd a háztartás feladatkörben. Szabó több példát is felhozott arra, hogy férfi politikustársai nőkollégáikat sajátos dekorációként kezelik, értékelik, megalázó szexista utalásokat tesznek rájuk.
Kell-e a kvóta?
Lengyelországban két éve úgy módosították a választójogi törvényt, hogy a jelöltlistákon sem a nők, sem a férfiak aránya nem lehet kisebb 35 százaléknál. A kvóta bevezetésének egyik élharcosa Magdalena Sroda szociológus, feminista politikus egy balesete miatt maradt el a budapesti eszmecseréről. Szelényi Zsuzsa, az Együtt 2014 politikusa borúlátóan nyilatkozott a kvóta esélyeiről a következő választásokon. Szerinte a magyar politika légköre, és az, hogy feleannyi képviselői helyért küzdenek majd a politikusok, alaposan csökkenti a női indulók esélyeit.
Ennek a levét persze az egész társadalom issza meg.
