Az FBI már évek óta lobbizik egy olyan törvényért, amely segítene a szervezetnek abban, hogy lehallgassa az online kommunikációt. Egy 1994-es szabály szerint ugyanis a telefontársaságoknak eleve úgy kell kiépíteniük a rendszerüket, hogy ha a nyomozók erre vonatkozó bírói végzéssel fordulnak hozzájuk, bármilyen telefonbeszélgetést le tudjanak hallgatni.

Az FBI már 2010 óta szeretné, hogy hasonló kötelezettségük legyen az internetes cégeknek is. Hiszen a bűnözők és a terroristák rájöttek, hogy ha online chatszobákban vagy internetes telefonokon beszélnek (Skype-on vagy bármilyen, úgynevezett voipszolgáltatón keresztül), akkor sokkal nehezebb lehallgatni őket. A probléma pedig az elmúlt években egyre sürgetőbb lett a fenti szolgáltatások terjedésével és a közösségi média térhódításával.

Fordulópontot jelentett az is, amikor a Google 2010-ben elkezdte titkosítani a rendszerén keresztül küldött adatokat, majd hamarosan a Facebook is követte a példáját. Az amerikai hatóságok ugyanis képesek a „kábelekbe belelátni” az ezeket üzemeltető társaságok segítségével. Ám ha azon számukra érthetetlen adatok áramolnak, akkor kénytelenek közvetlenül a fenti cégekhez fordulni. A nyomozó hatóságok azt is szerették volna elérni, hogy a titkosított üzenetekhez megkaphassák a kulcsot, amellyel elolvashatják azokat, ám ez is nagyon sok biztonsági kockázatot jelentene. Erre azonban valószínűleg nem lesz lehetőségük.

A tervet múlt héten először megszellőztető The Washington Post (WP) szerint jelenleg egy bírósági végzés csak arra kötelezi ezeket a cégeket, hogy segítsék a hatóságokat a lehallgatás végrehajtásában. A cégek pedig igyekeznek kibújni ez alól: gyakran csak annyit mondanak, technológiailag nem volt lehetséges teljesíteni a kérést.

A hatóságok pedig inkább nem feszegetik tovább az ügyet, mert nem akarnak hosszan elhúzódó konfliktust azokkal a vállalatokkal, amelyeknek a segítségére szorulnak. Amikor pedig kiadnak adatokat, az általában hosszas pereskedés eredménye – a Google és például a Twitter is büszke arra, hogy védi felhasználói adatait. A lap szerint a hamarosan beterjesztett javaslat azonban azt tartalmazza, hogy ezentúl kötelező lesz teljesíteni a bírói végzést – az már a cég felelőssége lesz, technológiailag hogyan oldja ezt meg. Ha nem tesznek eleget a végzésnek, akkor hatalmas (és növekvő, egy idő után naponta duplázódó) büntetéseket kell fizetniük.

Jogvédő szervezetek tiltakoztak a terv ellen, ám a hatóságok és egyes jogászok érvelése szerint mindez szükséges ahhoz, hogy a bűnüldöző szervek hatékonyan végezhessék munkájukat. Az amerikai igazságügy-minisztérium egykori munkatársa, Kenneth L. Wainstein a Washington Postnak úgy fogalmazott: az FBI nem új jogokat akar magának, csak azt, hogy a meglévőket minden kommunikációs csatornán alkalmazhassa.

Persze ehhez az említett cégeknek is lesz egy-két szavuk: feltehetően hatalmas ellenkampányba kezdenek majd, hiszen nekik az az érdekük, hogy felhasználóiknak azt mondhassák, náluk minden adatuk biztonságban van a fürkésző szemektől.

Magyar fülek: nincs totális tartalomkontroll

A tágabban értelmezett magyar lehallgatási szabályok nagy vonalakban az uniós előírásokhoz igazodnak, az USA és az EU szabályozása viszont ezen a területen hosszabb távon mindenképpen konvergál – ezért is hozzák izgalomba az európai közönséget az amerikai szabályozásváltozások.

Ami a hazai helyzetet illeti, a mobilszolgáltatók rögzítik az ún. cellainformációkat (merre jártunk és mikor milyen mobilaktivitásokat produkáltunk), és azokat három évig tárolják. Ez azonban nem az adat- és hangkommunikáció tartalmi ellenőrzése (a szolgáltató a hívásindítás helyét, idejét, a hívott fél számát és a hívás hosszát látja). Ugyanakkor tény, hogy a szolgáltatók az elnyert koncessziók fejében kötelesek voltak technikai hozzáférést biztosítani a nemzetbiztonság illetékes szervei számára, így a hatóságok szükség esetén bele tudnak fülelni akár a hívásainkba is. Ilyesmire azonban általános érvénnyel nincs lehetőség. A lehallgatás mindig konkrét célhoz és eseti engedélyhez kötött: bírói jóváhagyás kell hozzá, ami legfeljebb 90 napos felhatalmazást ad az Információs Hivatal számára.

Ugyanez a műszaki hozzáférés az internetszolgáltatók és az Információs Hivatal, Alkotmányvédelmi Hivatal, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat viszonylatában is fennáll. A folyamatos, például egyes kulcsszavakon alapuló megfigyelésre viszont az interneten sincs mód – gyakorlatilag ugyanazok a szabályok érvényesek a világhálóra is, mint a telefonálásra.

Vagyis az adatforgalom „külső” paramétereit (ki kivel levelezik) láthatják a hatóságok, de a tartalom megismerése csak bírói felhatalmazással, konkrét üggyel vagy személlyel kapcsolatban lehetséges. A külföldi székhelyű szolgáltatókkal, mindenekelőtt a leveleink és kereséseink adatait is ismerő Google-lal nehezebb boldogulni. A cég legutóbbi Transparency Reportja (átláthatósági jelentése) szerint 2009 második fél évében és 2010 első fél évében egy megkeresést sem kaptak a magyar kormányzati szervektől. A kormányváltás utáni fél évben 68, 2011-ben 154, tavaly pedig 187 magyar megkeresés érkezett, ám ezek közül a Google egyet sem teljesített. (Hargitai Miklós)