Ez utóbbi az Európai Szén- és Acélközösség létrehozását javasolta. Az első nemzetek felett álló integrációs intézményét, amelyből később az Európai Közösség, majd az Európai Unió nőtt ki.

Arról már az utóbbi szervezet állam- és kormányfői döntöttek 1985-ben, hogy a rákövetkező évtől, minden május 9-én nagyszabású, főleg az ifjúságnak szánt programokkal megünneplik az Európa-napot. Koszovóban, amely nem is tagja az uniónak, az Európa-nap állami ünnep, az országban hivatalos pénznemként is az eurót használják.

Schuman (1886–1963) Luxemburgban született, de Lotaringiában nevelkedett – abban a régióban, amely gyakran cserélt gazdát az egymással sűrűn háborúzó két ősi rivális nagyhatalom, Franciaország és Németország között. A hadiszerencse forgandósága miatt a jogász végzettségű politikus állampolgársága is többször megváltozott. Az első világháború után a francia parlament tagja lett, és Hitler hatalomra jutását követően nem szimpatizált a nácikkal. Franciaország lerohanása után kis híján Dachauba deportálták. A második világháború után előbb pénzügyminiszter, majd kétszer kormányfő is volt. A nevét viselő tervet valójában nem ő találta ki, a szén- és acélunió megvalósítását közeli munkatársa, Jean Monnet dolgozta ki.

Amikor Schuman 1950. május 9-én elmondta híres és szenzációszámba menő beszédét, Európa még nem heverte ki a második világháború pusztítását. A dátumválasztást a történelem is indokolta: jelképes jelentőséggel bírt, hogy az addig nem látott integrációt egy olyan napon hirdettek meg, amely a naptárban a náci Németország feltétlen kapitulációját (május 8.) követi. Schuman a szén- és acélközösség létjogosultságát is azzal indokolta, hogy így nemcsak gondolatban, hanem anyagiakban is lehetetlenné teszik az újabb német–francia háborút.

A Montánuniónak is hívott szén- és acélközösséget alapító szerződést 1951 áprilisában írták alá Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői. Schuman – aki 1958-ban az Európai Parlament első elnöke lett – a Montánuniót stratégiai megfontolásokból is fontosnak tartotta. Olyan gazdasági projektnek, amely Nyugat-Európát megfelelő ipari kapacitással vértezi fel, hogy képes legyen ellenállni a hidegháborúban valós veszélynek érzett szovjet fenyegetésnek.