Német birodalommal riogatnak
A lelkesedést is meg kellett annak idején magyarázni. A bizakodást gazdasági, ideológiai és geopolitikai okok is indokolták. 1. Kilenc éve Lengyelország már gyakorlatilag integrálódott az EU gazdaságába, és korábban gyors növekedést élt át. Ráadásul a lengyelek minden más közép-európainál nyitottabbak voltak, a külföldi munka vagy tanulás náluk volt a legelterjedtebb. Ismerték, sőt élvezték már a határok nélküli unió előnyeit: be akartak kerülni. 2. Nemcsak az akkor kormányzó baloldal, de a polgári jobboldal, sőt a hivatalos katolikus egyház is egyetértett a csatlakozással. Maga a lengyel pápa, II. János Pál is a csatlakozást sürgette. Voltak EU-ellenes konzervatív és szélsőjobboldali erők, de kisebbségbe szorultak – az egyházon belül is. 3. A lengyelek hagyományos németellenessége addigra megkopott, Oroszország viszont továbbra is veszélyes hatalomnak látszott, amellyel szemben a NATO mellett az EU adhatott további védelmet.
A mostani felmérés valószínűleg arra utal, hogy a lengyel társadalom összhangban van az európai tendenciákkal. Az EU intézményei (Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Központi Bank) iránti bizalomvesztés oka, hogy a lengyelek szerint rosszul kezelték a 2008 óta tartó gazdasági és bizalmi válságot. Míg korábban Lengyelország lelkes híve volt az eurónak, ez mára megfordult, elsősorban a görög és a ciprusi válság miatt.
Amikor két hónapja a varsói kormány feszegetni kezdte az euróövezethez csatlakozás kérdését, a reakció a társadalom részéről inkább elutasító volt. Ilyenkor termékeny talajba hullanak az euroszkeptikussá lett Jog és Igazságosság Párt vezetőjének, Jaroslaw Kaczynski volt miniszterelnöknek a szavai. Ő a zloty lehetséges lecserélését a nemzeti szuverenitás újabb csorbulásának tartaná, és tiltakozik ellene. Kaczynski szerint az EU német vezetés alatt elmélyített integrációja nem más, mint „egy új, minden eddiginél nagyobb német birodalom”. A németek mellett számára a másik főellenség az EU által kikényszerített politikai korrektség, amely eltörli az eddigi értékek rendszerét, megsemmisíti a nemzeti azonosságot, és a társadalmat fogyasztói tömeggé alázza.
Ennek az ideológiának van egyházi háttere is. A püspökök harcosan lépnek fel doktrínáik védelmében – például az abortusz kérdésében vagy a lombikbébiprogramok ellen –, szembeszállva az európai normákkal.
A gazdasági válság, az Észak–Dél (német–görög) ellentét, a hazai kozmopolita–nacionalista kettősség tette tehát gyanakvóbbá a lengyeleket az unióval szemben. Romlott az európai intézmények megítélése, ám ez inkább gyanút, mint teljes elutasítást jelent. Az Európai Parlamentről a megkérdezettek 48 százalékának van kedvező véleménye, ez 15 százalékkal kevesebb, mint 2009-ben. Rosszul vélekedik róla 22 százalék, ami 9 százalékos növekedés. Az Európai Bizottság sem végzett jobban: 46 százalék jó véleménnyel (–12 százalék) szemben 19 százaléknak van rossz véleménye (plusz 6 százalék).
Az uniós intézmények iránti csökkenő bizalom miatt kevesebben vannak, akik identitásukban az európaiaságot is fontosnak tartják. A lengyeleket reprezentáló sokaság 60 százaléka kizárólag lengyelnek vallotta magát. Minden harmadik vélte csak úgy, hogy – első helyen említett lengyelsége mellett – európai is. S csupán 4 százalék mondta azt, hogy elsősorban (vagy kizárólag) európainak érzi magát.
