Kire szavaznak a bumiputrák?
Most első ízben veszítheti el a kormányzás jogát. Az ellenzéki Pakatan Rakyat (PR, Népi Paktum), amely ugyancsak három párt tömörülése, már 2008-ban is közel volt a hatalom megszerzéséhez, a voksok 47 százalékát kapta. Malajzia 13 államából ötben nyertek is. Malajzia két vonatkozásban is kivételes a délkelet-ázsiai térségben. Gazdasági sikerország, aminek jelképe a fővárosban, Kuala Lumpurban emelkedő, a nemzeti olajtársaságról a nevét kapó Petronas-ikertorony. (2003-ig a világ legmagasabb épületének számított.)
Egyébként az eltelt fél évszázadban a GDP növekedése évi 5-6 százalék volt. A másik sajátos vonás a különféle etnikumok békés együttélése, még ha ez nem is mentes feszültségektől, ellentmondásoktól. A mostani választásokon a BN éppen azért veszíthet, mert a kormányzás túlságosan kötődött az UMNO egykori erős emberének, a két évtizeden át (1981–2003) miniszterelnök Mahathir Mohamadnak a politikájához. Ez a maláj származásúak szupremációját volt hivatott szolgálni korrupcióval, privilégiumokkal, így oktatási kvótarendszerrel, vállalkozói kedvezményekkel.
A napjainkban 28 milliós lakosságnak azonban csak 50 százaléka maláj. Ha ehhez hozzá is számíthatjuk a mintegy tízszázaléknyi nem maláj őslakost, akik szintén a kivételezett kategóriába, a föld fiainak, bumiputrának számítanak, akkor is van még 40 százaléknyi más etnikumú. Közülük 24 százalék kínai, hét pedig indiai (többségében tamil).
Mellettük szép számban megtelepedtek bangladesiek, pakisztániak, illetve Borneo északi két, Malajziához tartozó államában indonézek és Fülöp-szigetekiek. A Malajziai Kínai Szövetség és a Malajziai Indiai Kongresszus az UMNO-val közösen alkotja az említett Nemzeti Frontot. A kinaiaknak számarányuknál jóval nagyobb súlyuk van a gazdaságban, így az indiaiakkal együtt nem alaptalanul sérelmezik az etnikai alapú megkülönböztetést. A vallási különbség is okoz feszültséget, hiszen az alkotmány szerint az iszlám a hivatalos vallás, még ha tiszteletben is tartják a szabad vallásgyakorlást.
A kínaiak, indiaiak egy része már 2008-ban is az ellenzékre voksolt. A Merdeka Center márciusi felmérése szerint ugyan Najib Razak kormányfő támogatottsága 61 százalékos, a BN-koalíció viszont 50 százalék alatt maradt. Az ellenzéki Pakatan Rakyat ugyancsak három pártból áll, két malájból (egyikük, a PAS kimondottan iszlamista erő), s a harmadik kínai többségű, tehát a kisebbségi etnikumokat összefogó mozgalom. A PR vezetője, Anwar Ibrahim kampányában éppen azt ígérte, hogy az intézményes korrupció mellett megszünteti az etnikai megkülönböztetést is.
Anwar furcsa pályát futott be, az említett Mahathir Mohamad idején egy ideig miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter volt. Az emlékezetes, 1997–98-as ázsiai pénzügyi válságkor a kormányfő őt tette meg bűnbakká, sőt szodómia vádjával – ami egy muzulmán országban főbenjáró bűn – még börtönbe is záratta hat évre. 2008-ra visszatért a politikába, koalíciója az ellenzék irányította föderális államok kormányzásával bizonyított is.
A választási kampányban mindkét blokk ígérgetésekkel próbálta szavazótáborát bővíteni. Ebből a szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben van Najib Razak kormányfő UMNO pártja, hiszen az idei költségvetés terhére például 1,3 millió állami alkalmazott kapott bónuszt, a szegény háztartások pedig készpénztámogatást. Sajátos húzásként – a más etnikumú csoportok kifogásainak leszerelésére – az „1Malajzia” logóval állt elő, jelezve, hogy csak egy ország van, az viszont mindenkié. A kormánypárt előnye az is, hogy a média döntő többsége – a televíziós csatornák, napilapok – az irányítása alá tartozik. Ezzel a vidéki lakosság nagy részéhez eljutnak üzeneteik.
A két szembenálló politikai tömb között a megfigyelők szerint esetleg az dönthet, hogy miként foglalnak állást a városi, internetező fiatalok, akik egyre nagyobb arányban kötődnek új típusú civil szerveződésekhez, így például környezetvédőkhöz. A statisztika szerint a több mint 13 millió választásra jogosult 22 százaléka 30 éven aluli.
