A magyar rendszámú szolgálati autót „elfelejtettem” belgásítani, ám ebből sem volt soha problémám. S a lakásbérléssel, a kaució befizetésével szintén nem volt gondom.

Mint az Európai Bizottság egy munkadokumentumából kiderül, nem minden uniós polgártársunk mondhatja magát ilyen szerencsésnek. Jarek szlovák kamionsofőr, aki egy holland speditőrcégnek dolgozik. Az év több mint kétharmadát a Benelux államokban, illetve Franciaországban tölti. Hollandiában fizeti az adót, de még három EU-tagország adóhatósága is rászállt. A lett állampolgárságú Tomsnak más volt a gondja. Litvániában forgalomba helyezett céges autót használ, és ezzel haza is szokott térni, Lettországba. Erre a lett rendőrség megbírságolta, hiába magyarázta, hogy a balti határ két oldalán dolgozók magáncélra is igénybe vehetik az eltérő rendszámú vállalati kocsit. Nem hallgattak rá. Lotte pedig, aki Dániából költözött Svédországba, hogy ott tanuljon, ördögi körbe került a lakásbérlésnél. Hogyan helyezze el a kauciót egy általa nyitott bankszámlára, ha nincs lakcíme, ami pedig azért nincs, mert szerződést csak akkor kötnek vele, ha befizette a letétet...?

A huszonhetek félmilliárd polgárának mindennapi életéből merített példákat azért gyűjtötték egybe Brüsszelben, hogy azonosíthassák az egységes piac zavarait. Az EU maga is jól tudja, hogy az korántsem tökéletes. Bár arra buzdítanak bennünket, hogy tanuljunk, vállaljunk munkát más uniós tagországokban, a mindennapokban való eligazodás egyáltalán nem olyan könnyű, mintha mondjuk Kaliforniából jövet próbálnánk New Yorkban letelepedni.

A példák hangsúlyozottan nem arról szólnak (ami amúgy sok más esetben jellemző), hogy kulturális-nyelvi akadályok nehezítik az eligazodást. Három fő problémára vezethetők vissza – összegezték a tapasztalatokat az EU munkatársai. A megfelelő tájékoztatás vagy tájékozottság hiányára, az egyébként megfelelő törvények nem megfelelő gyakorlatba ültetésére, valamint magának a törvényi keretnek az elégtelenségére.

A nyári utazási szezon kezdete előtt érdemes talán külön kiemelni még egy területet: sokan azt hiszik, hogy az Európai Egészségbiztosítási Kártya mind a huszonhat másik tagállamban ingyenes ellátásra jogosít. Nem feltétlenül! Olyan – fizetős vagy nem fizetős – ellátásra, amilyenre az adott ország polgárai jogosultak. (És csak sürgős esetben). Ezért érhette meglepetés a spanyol Angelest, aki párizsi nyaralása során sajnos megbetegedett. Majd hazatérve megkapta a francia kórházi számlát. Hiszen a gyógyítást nem spanyol áron, azaz ingyenesen számolták neki, hanem a la francaise...