Az európai válság kétségkívül próbára tette a francia–német viszonyt. A kétoldalú kapcsolatok jégkorszakáról beszélt nemrég Frank-Walter Steinmeier, az ellenzéki szociáldemokraták (SPD ) frakcióvezetője, korábbi külügyminiszter is, de Heimbach szerint ennyire nem tragikus a dolog. Bár igaz, hogy a válságkezelés és a gazdaságpolitika nagy kérdéseiben a szocialista Francois Hollande és a kereszténydemokrata Angela Merkel más nézeteket vall, és kettejük személyes viszonya sem a legjobb, Németország és Franciaország annyi intézményes, gazdasági és politikai szállal kapcsolódik egymáshoz, hogy ezen a legfőbb politikusok személyes viszonya nemigen változtat. Hollande még viszonylag rövid ideje (csaknem egy éve) van hatalmon, a korábbiakban is kellett egy kis idő, amíg a berlini és a párizsi vezetők „összecsiszolódtak” – emlékeztet a kutató. A legendás Mitterrand–Kohl-viszony sem volt kezdettől szívélyes, és Merkelnek Nicolas Sarkozyvel is össze kellett szoknia. Nem zárja ki azonban, hogy egy kis „bosszú” is van a francia szocialisták támadásában: Hollande nehezen felejti el, hogy a francia választási kampányban Merkel Sarkozyt fogadta, őt viszont nem. Ráadásul a múlt héten David Cameron brit kormányfőt még a német kormány hétvégi házában is vendégül látta, családjával együtt. A francia szocialisták így jelezték, hogy most ők is beleszólnak majd a német kampányba.

Ám ami a szeptemberi német választásokat illeti, felesleges abban bízni, hogy azok alapvető változásokat hoznának a német Európa-politikában – fogalmazott Heimbach. A kormánypárti CDU és az ellenzéki SPD között ugyanis e téren sok a hasonlóság, a gazdasági reformokat a szociáldemokraták ugyanúgy számon fogják kérni európai partnereiken, mint a kereszténydemokraták –legfeljebb kicsit diplomatikusabban. Kevesebb lehet a nyílt konfrontáció, de a német kül- és Európa-politikában még akkor sem várható irányváltás, ha szeptemberben az ellenzék győz. Továbbra is az lesz a cél, hogy a két ország együttműködése megmaradjon: az Európa-szerte egyre élesedő vitában a megszorítások hatékonyságával kapcsolatban ugyan eltérő állásponton van Hollande és Merkel, de ez önmagában nem olyan nagy baj. Merkel álláspontjával az északi országokat is képviseli, Hollande pedig – a korábbi francia politikusoknál határozottabban – a déliek álláspontját is felkarolja. Ha Párizs és Berlin meg tud egyezni, azzal az egész unió jól jár, mert a lehető legjobb kompromisszum születhet –mondta Heimbach.