Könnygáz, gumilövedék, éleslőszer
– Ne szórakozz már! Majd előveszed a mérőszalagot, hogy pontosan megállapítsd, a kődobáló palesztinok nincsenek közelebb harminc, de nincsenek messzebb ötven méterre, és akkor bevetheted a gumilövedéket? –gúnyolódtak Shani Boianjiu tanítványai. Ellenőrző ponton szolgálva a fiatal katonalánynak nem kellett se méricskélni, se tüntetéseket feloszlatni. Amikor leszerelése után elkezdte írni élete első regényét, az abszurd és komikus méricskélést mégis elképzelte, s ez lett a magyarul Bátraké a mennyország című regény egyik legelgondolkodtatóbb fejezete.
Az 1987-ben Jeruzsálemben született, de egy kis galileai faluban felnőtt Boianjiu bevallása szerint Bátraké a mennyországgal nem akart mítoszokat rombolni, és hősöket sem szeretett volna teremteni. A három főhőst, Jáelt, Leát és Áviságot – a szerzőhöz hasonlóan – kamaszfejjel sorozzák be a hadseregbe. Itt bizarr világban találják magukat: miközben folyamatosan megalázzák őket, állandóan készültségben kell lenniük, hogy valami szörnyűséges történhet, például egy háborúban találhatják magukat. Ugyanakkor a permanens fenyegetettség ellenére az izraeli hadsereg sem pergő akciófilm, a bázisokon összezárt fiatalok gyakran úgy érzik, hogy ifjúsági nyári táborban vannak. A szigorú szabályokat pedig ki lehet játszani, főleg ha a fiúk és a lányok között erős a szexuális vonzalom. – Izrael szexuális szempontból nem egy konzervatív ország, de a hadseregben komolyan megütheti az a bokáját, akit rajtakapnak a másik nemnek fenntartott körletben – mesélte az apai ágon román, anyai ágon iraki származású szerző, aki a minap Budapesten járt.
Boianjiu a hadsereget azért választotta a cselekmények helyszínéül, mert magához korban és élettapasztalatban hasonló karakteret keresett. Akik hozzá és más 18–21 évesekhez hasonlóan tele vannak kétségekkel, bizonytalanságokkal. – Az izraeli hadseregről nem akartam se jót, se rosszat írni. Egyébként is, mi izraeliek eléggé önkritikusak vagyunk, nem hiszem, hogy a könyvem bármiféle leleplezést tartalmaz – mondta az Izrael ben csak ősszel megjelenő regényéről, amelyet állítása szerint a családjából még senki sem olvasott.
Amerikában viszont az ottani Nemzeti Könyvalapítvány (National Book Foundation) tavaly az öt legjobb 35 év alatti szerző közé választotta Boianjiut, aki első regényének alapjait a Harvardon folytatott tanulmányai részeként kezdte el írni. S határozottan nem terápiás szempontból vagy önismereti szándékkal. – Az írás abban segített, hogy más szemszögből lássam a szereplőimet. Hogy milyen menekülként élni Izraelben, milyen népszerű és népszerűtlen csajnak lenni a hadseregben – magyarázta. Azt nem gondolja, hogy a két év katonaság felnőtté tette, bár kétségkívül türelmesebb lett és jobban odafigyel másokra. A türelmesség amúgy is olyan erény, ami az izraeli lányokat alkalmassá teszi arra, hogy jó lövészkiképzők váljanak belőlük. S fiúkat tanítsanak fegyverhasználatra.
