Egy bálvánnyal kevesebb
Az ulmi hentescsaládból származó középpályás mindent elért, amit lehetett: világ- és Európa-bajnokságot nyert a nyugatnémet válogatottal, s bár 27 évesen egy sérülés miatt abba kellett hagynia a labdarúgást, a sportnak nem fordított hátat: az FC Bayern München menedzsere lett.
Üzleti tehetségének hála dúsgazdag klubot csinált a Bayernből, amelynek 2010 óta, Franz Beckenbauer utódjaként, immár ő az elnöke. Gründolt saját vállalkozást is, természetesen abban is sikeres: a Ho-We kolbászgyár (amelyet két gyereke visz) az Aldi diszkontláncnak vagy az ínyencek kedvenc boltjának számító Feinkost Käfernek egyaránt szállít nürnbergi sültkolbász-specialitásokat. Ráadásként a szerencse kegyeltje: 1982-ben még egy repülőgép-szerencsétlenséget is túlélt, a vele utazó három barátja odaveszett. Hoenesst az mentette meg, hogy elaludt a gép hátsó végében, egy erdész talált rá sokkos állapotban.
A bajorok szemében ő a régi vágású német vállalkozó, joviális, aki ad a társadalmi igazságosságra, akire bármikor számíthatnak a játékosok és az alkalmazottak, aki még a bajban levő rivális sportklubokat is kisegíti. Nemegyszer előfordult, hogy ingyenes vendégjátékra elvitte a Bayern játékosait, hogy fellendítse a jegybevételt. Érthető, hogy szívesen mutatkoztak vele a keresztény oldal politikusai, és ő is szívesen osztogatta a tanácsait.
– Nekem aztán édes mindegy, hogy húsz-, ötven- vagy százszázalékos adót fizetek. Engem a kisember helyzete érdekel – mondta néhány éve egy interjúban. Később azt is hozzátette, hallott ugyan olyanokról, akik a pénzüket külföldi bankokban rejtik el, de tőle távol állnak az efféle praktikák.
Uli Hoeness, az egykori példakép most nagy bajban van. A Barcelona elleni kedd esti müncheni Bajnokok Ligája-elődöntőn rezzenéstelen arccal ült a páholyában, nyaka körül az elmaradhatatlan piros-fehér sállal, miközben a német sajtó azzal volt tele: Hoeness ellen már letartóztatási parancsot adtak ki, és csupán többmilliós óvadék ellenében van szabadlábon. A Bayern elnök januárban maga ellen tett feljelentést a müncheni adóhatóságnál, mert svájci számlákon tartott több millió eurót: ezt tőzsdei spekulációkra használta, és a nyereség után nem fizette meg az adót. A Sport Bildnek nyilatkozva elismerte, hogy hibát követett el, és az önfeljelentéssel ezt próbálja legalább félig jóvátenni. A Süddeutsche Zeitung úgy tudja, már be is fizetett hárommillió euró adóhátralékot, és reméli, hogy ezzel súlyosabb büntetés nélkül megússza.
Az ügy a múlt hét végén pattant ki, azóta tart a nagy német bálványdöntögetés. A sváb Uli Hoeness emblematikus figura, a bajorok csodálják, az észak-németek többségét viszont kiveri a víz az arroganciájától. A Der Spiegel szerint a mérhetetlen kapzsiság vitte zavaros vizekre a futballpápát: ha a húsos cégben öt eurócent hiányzott az esti kasszazáráskor, akkor tűvé tette a helyiséget, s addig senki sem mehetett haza, amíg a hiányzó összeg meg nem lett. Ő volt az első focista, aki „eladta” az esküvőjét a médiának – mindjárt 75 ezer márkáért. (Erre még az anyagi ügyekben szintén nem szívbajos Beckenbauer is felhúzta a szemöldökét.) Állítólag már világbajnok focista volt, amikor szívesen meginvitálta a turistacsoportokat, etette-itatta őket, majd a végén benyújtotta a számlát.
Ám a valódi fordulatot a kétezres évek hozták: az Adidas akkori főnökétől, a francia Robert-Louis Dreyfusstól kért kölcsön húszmillió márkát, hogy a tőzsdén játsszon vele. Részvényekbe fektetett, adott-vett, mint egyébként számos Bayern-játékos. Az adóhatósággal nemigen gyűlt meg a bajuk, némi kis adóelkerülés bocsánatos bűnnek számított akkoriban. A szociáldemokraták most fel is róják a bajor kormánynak és a tartományt évtizedek óta kormányzó CSU-nak, hogy kissé „lazán” kezelte az adóügyeket.
Mindebből mára politikai ügy lett. Öt hónappal a szövetségi parlamenti választások előtt már látszik, hogy az ellenzéki szociáldemokraták és a zöldek egyik fő kampánytémája a társadalmi igazságosság erősítése, az adóparadicsomok elleni harc lesz. A svájci feketeszámlákon tartott pénzeket a kereszténydemokraták is megpróbálták ugyan „hazaterelni”, ám az ellenzék szerint – és itt jön kapóra Uli Hoeness botlása – rossz irányból közelítették meg a kérdést. A kormánykoalíció tavaly meg is állapodott a svájci kormánnyal, hogy a számlákat visszamenőlegesen 21–41 százalékos adóval sújtják (attól függően, hogy milyen régen parkolt a pénz az alpesi országban), de ezért cserébe a számlatulajdonosok megőrizhették volna névtelenségüket. A szociáldemokraták és a zöldek erre hivatkozva állták útját a megállapodásnak a felsőházban, így az nem léphetett életbe.
Csakhogy hónapról hónapra bukkannak fel titkos adathordozók, amelyeken külföldi bankszámlákat tartó prominensek nevei és bankszámlaadatai vannak, és ilyenkor az adóhivatal sem rest pszichológiai nyomást gyakorolni a társadalomra. Ha valaki önként jelentkezik, mielőtt lelepleződne, akkor enyhébb elbírálásra számíthat. Egy-egy adat-CD feltűnése több tízezer önfeljelentést vonhat maga után.
Hoenessre ráadásul rá is ijesztettek. Januárban a Focus című német magazin arról írt, hogy egy ismert német sportmenedzser jelentős összeget tart svájci számlán, történetesen abban a bankban, ahol Hoeness. Mire kiderült, hogy nem ő volt a „célszemély”,már jelentkezett az adóhivatalnál, és elindult a lavina. Olyannyira, hogy az ügy már a kancellárnak is kínos: „Sok német most csalódott Uli Hoenessben, és a kancellár is közéjük tartozik” – tudatta Angela Merkel a kormányszóvivőn keresztül.
A Bayern-elnök afféle morális hatalommá, politikai megmondó emberré avanzsált az utóbb időben, aki lelkesen támogatta a bajor CSU-t. „Mi jó származna abból, ha az összes vállalkozó Ausztriába vagy Svájcba költözne?” – vélekedett például a vagyonadóról, amivel az SPD próbálná igazságosabbá tenni a közteherviselést. A Handelsblattban pedig kitartóan szidalmazta a görögöket, akik szerinte kezdettől fogva az orránál fogva vezették egész Európát. De kinek kell most egy olyan megmondó ember, akinek a becsületén folt esett?
A Bayern München is napokig hallgatott, az elnök „magánügyeit” senki sem akarta kommentálni. Ám a keddi fényes győzelem a Barcelona ellen Hoeness székét is megerősítette: a korábban nem nyilatkozó Karl-Heinz Rummenigge, a klub igazgatóságának elnöke és Franz Beckenbauer is gyorsan a lojalitását hangoztatta. A „Császár” szerint csupán „kisiklás történt, Hoeness segítőkész ember, nem pedig csaló”. Jupp Heynckes, a csapat edzője máris ellentámadásba lendült: célba vette a sajtót, amely szerinte hajtóvadászatot indított Hoeness ellen.
