Vége a „francia tavasznak”
Féléves vita végére tett kedden pontot a francia nemzetgyűlés, amikor a végszavazásban is jóváhagyta az egynemű párok házasodási és örökbefogadási jogát. Ezzel Franciaország a világ tizennegyedik, és egyben egyik legnagyobb államává válik, amely lehetővé tette ezt. Ha az alkotmánytanács sem gördít érdemi kifogást a Taubira-törvény elé, úgy a várakozások szerint június közepén megköttethetnek az első meleg- és leszbikusházasságok. Miután a törvényjavaslat a parlament mindkét házát megjárta már, a nemzetgyűlés végül 331:225 arányban fogadta el azt. A kormánytöbbség, a baloldal képviseletében a szocialista Bernard Roman azt mondta: „E törvény megszavazásával ajánljuk azt annak a több tízezer gyermeknek, akik az iskolából kijövet meg akarják fogni két apukájuk vagy két anyukájuk kezét.”Hervé Mariton, a vezető ellenzéki párt, a jobbközép UMP képviseletében ugyanakkor a kormánypártiak szemére vetette: „Diane és Francoise barátnők egy pár héten belül talán összeházasodnak. Jókívánságaimat fejezem ki nekik, ám nyugtalanít, hogy önök hármas tagadásra kényszerítik a franciákat... Egyrészt a demokráciát tagadják meg (visszautasítják a népszavazást, felkavarták a parlamentet), másrészt érzelmileg tagadják meg mindazokat, akiket ezzel a törvénnyel megbántottak. A morális megtagadást az jelenti, és erre emlékeztetnem kell önöket, hogy a házasság mindenekelőtt kötelezettségeket, nem pedig jogokat jelent, s hogy a gyermek elsősorban is adomány...”
Az elmúlt fél évben a melegházasság kérdése alaposan felkavarta a francia társadalmat, mindkét oldal tömegeket vitt az utcára. A végszavazás hírére szintén oda készültek, pró és kontra. Nem maradtak el az erőszakos, sőt kifejezetten homofób megnyilvánulások sem. A francia közösségi oldalakat a meleggyűlölet elrettentő példájaként járta be annak az összevert holland férfinak a fotója, akit két hete bántalmaztak a párizsi utcán, ahol férfipartnerével sétált. Lapunk kérdésére Fejérdy Gergely Franciaország-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa két alapvető okkal magyarázta a megosztottságot. Egyrészt azzal, hogy a francia társadalom minden szekularizációja ellenére erősek a konzervatív-katolikus gyökerek, és a keresztények mellett a másik két nagy monoteista vallás, a muzulmánok és a zsidók is ellenzik a kérdés „további feszegetését”. – A felmérések szerint a franciák mintegy 58 százaléka támogatja a melegházasságot; a fennmaradó 40 százalék megfelel azok arányának, akik rendszeres kapcsolatot ápolnak felekezetükkel – mondta Fejérdy. A másik fő magyarázat politikai: az ellenzék az Hollande-féle francia baloldal jól látható elkötelezettségének igyekezett ellenszegülni. A „házasság mindenkinek” ellenzői között elterjedt a „francia tavasz” önelnevezés is, ám a jelek szerint Párizsban is gyorsan évszakváltásra került sor az idén...
A Le Monde adatai szerint százezer azonos nemű pár él már Franciaországban, és 24-40 ezer gyermeket nevelnek. A baloldal a mostani történelmi áttörést az 1982-es, szintén szocialista hatalom idején (a Mitterrand-korszak elején) született törvényhez hasonlítja, amely a 15 évesnél idősebbekre vonatkozóan dekriminalizálta a homoszexuális kapcsolatokat.
Ezentúl sem változnak az „apa” és „anya” kifejezések az anyakönyvekben, de a „férj”-et és a „feleség”-et a „házastársak” váltja fel. Dominique Bertinotti családügyi miniszter, arra a kérdésre, hogy a jobboldal eltörölheti-e a törvényt, ha 2017-ben hatalomra jut, azt felelte: ez Spanyolországban sem következett be. Ugyanakkor felszólított az indulatok csillapítására: „Amikor polgárháborúról, törvényhozási puccsról, vérről beszélnek, akkor a legradikálisabb kifejezéseknek engednek utat. Egyesek piromániásként viselkedtek”.
