Nyugat-Európa egyik legendás jóléti államában, a 5,5 milliós Dániában eddig nem volt példa ilyen konfliktusra. Nem a tanárok sztrájkolnak ugyanis, hanem az önkormányzatok – az oktatók munkaadói – döntöttek úgy, hogy kizárják a tanárokat az iskolákból, és erre az időszakra fizetést sem kapnak: így próbálják rávenni őket, hogy az eddigi heti maximum 25 óránál valamivel többet dolgozzanak.

– Mi csak több rugalmasságot szeretnénk – magyarázza lapunknak Jonas Heltberg, az önkormányzati szövetség (KL) szóvivője. – A tanároknak elvileg 42 óra a heti munkaidejük, de ebből legfeljebb 25 órát tanítanak. Felméréseink szerint az átlag 21 óra, vagyis a munkaidő felét töltik csak oktatással. Természetesen készülnek az órákra, de ezt privilegizált körülmények között, otthon is megtehetik. Szerintünk viszont egy idősebb tanárnak már nem kell annyit készülnie, így beleférne az idejébe, hogy néhány órával többet tanítson. Mint ahogy a tapasztaltabb orvosok is több műtétet vállalnak, mint a fiatalabbak – érvel.

A munkaügyi vita most már hetek óta tart az önkormányzati szövetség és a tanárok szakszervezete között. Február végén feladták az egyeztetést, mert nem láttak esélyt a kompromisszumra. Felvettek közvetítőt is, de egy hónap múltán az ő bicskája is beletörött a konfliktusba. Az önkormányzatok ekkor döntöttek a drasztikus megoldás, a „kizárás” (lockout) mellett.

– Még hogy mi lennénk rugalmatlanok? – tiltakozik Gordon Madsen, a tanárok szakszervezetének (DLF) szóvivője. Madsen szerint ők hét kompromisszumos javaslatot is letettek az asztalra, de az önkormányzatok mindent lesöpörtek. Valójában azt akarják, hogy a tanárok heti három órával többet tanítsanak, akár a felkészülés rovására is, mondja lapunknak. Ebből pedig jottányit sem engednek. Erre jó okuk van, ugyanis a tanárok háta mögött a kormány és az önkormányzatok már tavaly megegyeztek az oktatási reformról, ami napi 2-3 órával hosszabb napokat jelent majd a gyerekeknek – ennek a költségeit pedig a tanárokkal akarják megfizettetni – állítja a dán szakértő. A tanárok amúgy nem tartoznak a rosszul fizetett munkavállalók közé, havi bruttó 3000 és 4000 euró között keresnek, de Madsen szerint a több órát fizetésemeléssel sem lehet kompenzálni, mert ez óhatatlanul a minőség rovására megy.

Jonas Heltberg viszont úgy látja, hogy a civil társadalom időközben jelesre vizsgázott. A három hete tartó „lockout” nem okozott pánikot, a családok megoldották a problémát. A délutáni napközik továbbra is üzemelnek, a gyerekeket ekkor „le lehet adni pár órára”. A legtöbb iskolában a szülők összefognak, felosztják a napokat, és időnként bevállalnak akár 8-10 gyereket. Némely iskolában – ahol nem szakszervezeti tag tanárok is tanítanak – előfordul oktatás is, Heltberg fia például szerencsés, hetente kétszer van náluk tanítás. Különprogramokat szerveznek a gyerekeknek a sportklubok, igaz, ennek már külön ára is van.

A megoldást most mindkét fél a kormánytól várja, amely normális esetben nem szokott beavatkozni a munkaügyi konfliktusokba. Helle Thorning-Schmidt szociáldemokrata miniszterelnök azonban nem sieti el a dolgot. A tanárok pedig attól tartanak, hogy a kiéheztetésükre játszanak: hátha akkor megpuhulnak, és bármire hajlandók lesznek.

Tanárdemonstráció a koppenhágai városháza előtt