A bevándorlási hivatal szerint 2011 májusától nőtt meg a szerb–román határt illegálisan átlépők száma, elsősorban Észak-Afrika irányából. A menedékkérők több mint 60 százaléka három államból, Algériából, Tunéziából és Marokkóból származik. Általában török, majd görög területről, Bulgárián vagy Szerbián át érkeznek Romániába, de az úti céljuk egyértelműen Nyugat-Európa. Többségük csak azért folyamodik Romániában menekültstátusért, hogy megelőzze – vagy adott esetben elodázza – a kitoloncolást.

A román határt a beutazási feltételek megsértésével átlépő személyek elenyésző részét toloncolják ki azonnal. A többieket ideiglenesen menekültközpontokban helyezik el a főváros melletti Otopeniben, illetve a magyar határ közelében található, Arad megyei Újpanád (Horia) községben. Ide kerülnek azok is, akiknek a menedékkérelmét elutasítják, még ha eredetileg ellenük nem is hoztak kényszerintézkedést.

A hivatalosan „nyilvános felügyelet alá helyezett külföldiek központjának” nevezett intézmény valójában börtön, ahol a körülmények az európai finanszírozású programok és ellenőrzés ellenére sem a legjobbak. A „rabokat” cellákban tartják fogva, a szabad levegőn soha, csupán a folyosón sétálhatnak naponta egy-két órát, rendszeres orvosi ellátásban nem részesülnek – állítja a bevándorlók jogait védő, párizsi székhelyű Migreurop. A szervezet honlapján közzétett vallomások szerint a rendőrök gyakran bántalmazzák a foglyokat. Nem csoda, ha az utóbbi időben a román sajtó többször is beszámolt szökési kísérletekről. Az újpanádi központ vezetője, Petru Padurean – a tavaly nemzetközi visszhangot kiváltó tiltakozás nyomán – sajtótájékoztatón cáfolta a bántalmazás vádját, mondván: hetente kétszer is tart audienciát, de senki sem panaszkodott neki rossz bánásmódra.

A két központban összesen mintegy háromszáz bevándorlót tudnak elhelyezni. Emiatt nagyon sok a „megtűrt”, vagyis az olyan külföldi, akit valamilyen oknál fogva a román hatóságok nem tudnak kitoloncolni (általában nem tudják azonosítani az illetők állampolgárságát), de a kétéves maximális határidő lejártával már nem tartanak őrizetben. A szabadon engedett bevándorlók helyzete sem rózsás. A legnagyobb problémájuk, hogy iratok nélkül hivatalosan nem vállalhatnak munkát, az adó- és munkaügyi hatóságok pedig megbírságolják a cégeket, ha az ellenőrzések során kiderül, hogy illegális bevándorlókat dolgoztatnak. Ennek következtében nő a nyomás, hogy ezek az emberek továbbinduljanak eredeti céljuk, Nyugat-Európa felé.

A migrációs nyomás az oka, hogy a román közbeszédben megjelent egy új elem. Gyakran elhangzik: nem feltétlenül baj, hogy az EU-tagállamok folyamatosan kitolják Románia és vele Bulgária schengeni csatlakozásának időpontját. A korábbi években ugyanis Görögországban több százezer illegális bevándorló „halmozódott fel”, és ha a bolgár határ megnyílik, várhatóan tömegesen próbálnak majd Románián keresztül Nyugat-Európába eljutni.

A kérdésről a hónap elején beszélt először nyíltan Titus Corlatean román és Dimitrisz Avramopulosz görög külügyminiszter. Megállapodtak, hogy várhatóan ősszel hárompárti – görög, román és bolgár – tanácskozást tartanak Bukarestben, hogy megoldást keressenek a problémára, amely az athéni külügyminiszter szerint egyetlen év alatt másfél milliárd eurós veszteséget okozott csak a görög egészségügyi költségvetésnek.