Már amennyiben ez alatt a két hagyományos nagyobb tömörülés, a balközép Demokrata Párt (PD) és a jobbközép Szabadság Népe (PdL) akaratát értjük. Elemzők előzőleg nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, mivel rukkol elő a két párt vezetője, Pier Luigi Bersani és Silvio Berlusconi többszörös volt kormányfő. Ám Marini hiába kapott 521 szavazatot az összesen mintegy ezer nagyelektortól (a szenátoroktól, képviselőházi tagoktól és a régiós delegáltaktól), ez 150 vokssal elmaradt az államfővé választásához szükséges kétharmados többségtől.

Szavazóurnát visznek a római parlament alsóházában. Az első két forduló nem hozott döntést a leendő államfő személyéről

Mégpedig nem kis részben annak köszönhetően, hogy a PD megosztottnak bizonyult. A balközép tábor zavarait jól jellemezte a parlament alsóházának otthont adó Montecitorio-palota előtti tüntetés, amelyen a PD összegyűlt hívei Bersani lemondását követelték, ellenezték Marini jelöltségét, és inkább Stefano Rodotá alkotmányjogász támogatására buzdítottak. A PD-n belül az olasz posztkommunisták régi nemzedéket képviselő Bersani, illetve a Matteo Renzi firenzei polgármester nevével fémjelzett „trónkövetelők” között is ellentét feszül. Rodotá nevét a februári választásokon az olasz politikai életbe gyakorlatilag berobbant tiltakozó mozgalom, a Beppe Grillo volt humorista vezette Öt Csillag Mozgalom (M5S) dobta be. Ő 240 vokssal a második helyen végzett a voksolás első körében, míg a „futottak még” jelöltek között olyan, külföldön is ismert nevek szerepeltek, mint Romano Prodi vagy Emma Bonino.

A második szavazási körben a két nagy párt delegáltjai, valamint a Mario Monti ügyvezető kormányfő vezette Polgári Választás elektorai átengedték a terepet Rodotának. Erre utalt a 418 üres szavazólap. Ám az új „esélyes” a begyűjtött 230 voksával is több száz szavazattal maradt el az egyébként az első három fordulóban megkövetelt kétharmados többségtől. Itt olyan jelöltekre is adtak le teljesen jelképes szavazatokat, mint Bersani, Berlusconi vagy Alessandra Mussolini, a Duce unokája. A kör után Bersani lényegében érzékeltette, hogy lemondtak Mariniről. – Új szakasz kezdődik, új javaslatot terjesztünk be. Gyűlésünk demokratikus módon új jelöltet választ – mondta a pártfőtitkár. A PdL viszont este is ragaszkodni látszott Marinihez. Ma újabb szavazási körök dönthetnek, a negyedikben már egyszerű többség is elegendő. Legutóbb is így tudtak csak elnököt választani az olaszok. Felmerült esetleges mentőmegoldásként Prodi neve.

A 87 éves Giorgio Napolitano államfő mandátuma május 15-én jár le. Még soha nem volt rá példa a köztársaság történetében, hogy újraválasszák az első polgárt. Napolitano maga sem ambicionálta, hogy újrázzon. Az államfő jogkörei hasonlóak magyar kollégájáéhoz, jobbára jelképesek, azonban éppen a kormányalakításban döntő lehet a szerepe. Pont ez emeli ki a mostani elnökválasztás jelentőségét. A februári parlamenti voksolást követően Olaszország politikai válságba sodródott, a pártok képtelenek megegyezni egymással, ráadásul az igen rossznak tartott választási rendszer meg is nehezíti a dolgukat. A hajszállal az élen végzett PD ugyanis kényelmes többséget kapott a képviselőházban, míg a szenátusban támogatókra szorulna. De kire? Ha sikerül most megválasztani az államfőt, azzal legalább a kínosan elhúzódott kirakójáték egyik fő eleme a helyére kerül. Világossá válik, hogy alakulhat-e legalább egy-két évre új kormány, amely elejét veheti a gazdasági helyzet további romlásának, vagy a nyáron újra az urnákhoz szólítják az olaszokat.

Kevéssé meglepő, hogy a februárban nyolcmillió választót maga mellé állított Öt Csillag Mozgalomnak annál jobb, minél rosszabb mindenki másnak… „Adjátok fel, politikusok! Olaszország megváltozott!” – ujjongott blogján Beppe Grillo a nyögvenyelősen alakuló elnökválasztás láttán. Ő maga egyébként nem tagja a nagyelektorok „klubjának”: az M5S maga határozta meg úgy, hogy elítéltek nem lehetnek a képviselői. Grillót még a 80-as években, gondatlanságból elkövetett halálos közlekedési baleset nyomán marasztalta el az igazságszolgáltatás.