Kit szolgált a kémfőnök?
A külföldi hírszerzés egykori vezetője, a diktátor személyes tanácsadója egy hivatalos útja alkalmával, 1978 nyarán Nyugat-Németországban maradt, majd az Egyesült Államokban politikai menedékjogot kapott. Watts szerint a kémfőnök a KGB utasítására disszidált, hogy így ássa alá Ceausescu és a nyugati vezetők kapcsolatait.
A disszidálása utáni első két évben az egykori kémfőnök kevés figyelmet kapott. A helyzet Ronald Reagan 1981-es hivatalba lépésével változott meg. Állítólag szerepet játszottak az amerikai magyarok szervezetei is, amelyek – érdekeltek lévén Románia lejáratásában – a szárnyuk alá vették Pacepát, aki azt bizonygatta, hogy Ceausescu valójában a Szovjetunió ügynöke, a Kremltől való eltávolodása csupán álca. Egyebekben is következetesen félrevezette az amerikaiakat Watts szerint, amire nyugatnémet titkosszolgálati iratok tanúsága szerint Bonn hasztalan figyelmeztette Washingtont.
Stelian Tanase író, történész szerint egy korrupt tábornok menekült a rá váró börtön elől. A témában rendezett hétvégi, bukaresti konferencián Lavinia Betea történész úgy vélte: a disszidáló kémfőnököt a becsvágy vezethette, mert nem tudott a pártállami hierarchiában előrelépni.
A Ceausescu-rendszer halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte Pacepát. A diktatúra bukása után Ion Iliescu államfő azzal utasította el a kegyelmi kérvényét, hogy disszidálásával az egykori tábornok elsősorban Romániát árulta el és nem Ceausescut. Később éppen Iliescu adta vissza Pacepának a tábornoki rangját 2004-ben, elnöki mandátuma utolsó napjaiban. Watts könyvét kommentálva a volt államfő azt mondta: Románia azért rehabilitálta az egykori kémfőnököt, hogy „eloszlassa az Egyesült Államok gyanúját, miszerint az országot továbbra is az egykori pártapparátus irányítja”.
A legtöbb román számára Pacepa hős. A „piedesztálja” építésében nagy szerepe volt a Szabad Európa Rádiónak, amely 1988-tól részletekben közölte Vörös horizontok című könyvét, amelyben leleplezte a diktatúra működését. Liviu Tofan, a Szabad Európa Rádió román nyelvű adásának volt igazgatóhelyettese úgy látja, egyáltalán nem biztos, hogy ez „szerencsés döntés volt”, hiszen Pacepa egykori leleplezései alig ütik meg „egy harmadosztályú bulvárlap kezdő újságírójának a szintjét”. Petre M. Iancu, a Szabad Európa Rádió egykori és a Deutsche Welle jelenlegi munkatársa ezzel szemben veszélyesnek tartja a Pacepához hasonló személyiségek száműzését az antikommunizmus lassan kiüresedő „panteonjából”. Ugyanis eközben vajmi kevés szó esik a kétségbevonhatatlanul autentikus disszidensekről, bizonyos körök pedig „szemérmetlenül dicsőítik a proletkult és a nemzeti kommunizmus olyan képviselőit”,mint a nemrégiben elhunyt Adrian Paunescu költő vagy Sergiu Nicolaescu filmrendező – mutatott rá jegyzetében Iancu. Úgy vélte: mára Romániát – Magyarországgal együtt – egyebek közt „az emlékezet elleni bűnök” juttatták el oda, hogy a veszélyeztetett európai demokráciák között tartják számon.
