Korábban elképzelhetetlen kérdések kerülnek előtérbe Spanyolországban. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ibériai ország gazdasági-politikai válságban van, ehhez nem hiányzott, hogy még az egyik alappillérnek tartott királyságra is rájárjon a rúd. – A monarchia intézménye még mindig roppant fontos Spanyolországban. A király tevékeny résztvevője volt a demokratikus átmenetnek, az 1981-es puccskísérlet alatt a demokrácia egyik védelmezője lett – magyarázza lapunknak Antonio Torres del Moral, a madridi UNED egyetem alkotmányjogi professzora. – János Károly ezzel teremtette meg saját politikai hitelességét. Eredetileg a néhai Franco tábornok „kreálmánya volt”, ő neveltette, és ő is állította az ország élére. (1931 és 1975 között „szünetelt” a királyság Spanyolországban – a szerző megj.)

Annál is meglepőbb, hogy most mintha maga a király bontaná le saját emlékművét. A botrányok miatt a királyság népszerűsége a felére esett vissza. Az Urdangarín-ügy majd két éve borzolja a spanyolok idegeit: az uralkodó vejét azzal vádolják, hogy egy nonprofit alapítvány révén csaknem hatmillió euró közpénzt sikkasztott el. A minap nagy meglepetésre a király lányának, Krisztinának a neve is felmerült mint lehetséges gyanúsítotté: ő is tudhatott férje üzelmeiről – állította a nyomozással megbízott vizsgálóbíró. Az uralkodó személyét is kikezdték a botrányok: tavalyi botswanai elefántvadászata különösen otromba volt, mintha elvesztette volna a kapcsolatot a válság sújtotta spanyol valósággal.

Ráadásként eltörte a csípőjét, és ennek következtében fény derült arra is: egy „közeli barátnőjével”, a csinos és a nála vagy harminc évvel fiatalabb Corinna zu Sayn-Wittgensteinnel nyaralt. Az uralkodó nyilvános bocsánatkéréssel próbálta meg lezárni a kínos ügyek sorozatát, de mintha kiszabadult volna a szellem a palackból.

– A spanyol sajtó és a királyi ház között korábban volt egy hallgatólagos megállapodás arról, hogy a család esetleges botrányairól nem írnak. Ám ezt a paktumot a sajtó, talán épp a király viselkedése nyomán, felmondta. Nincs kizárva, hogy újabb kellemetlen esetek kerülnek nyilvánosságra – figyelmeztet Torres del Moral, aki azonban nem tart attól, hogy a monarchia is veszélybe kerülhet. – Mindenki tudja, a királyság az ország egységének záloga. Baszkfölddel és Katalóniával történelmi paktum kapcsolja össze az országot. Ha a királyság megszűnik, akkor az ország is szétesik – jósolja a monarchia szakértőjének számító professzor, aki szerint még a legvérmesebb önállóságpárti katalánok és baszkok is egyfajta tisztelettel tekintettek eddig a koronára.

Az uralkodóház fenntartása ugyan sokba kerül, de korábban „kézzelfogható” hasznot is hajtott az országnak. A király kapcsolatai révén fontos megrendeléseket szerzett spanyol cégeknek, népszerűsítette az AVE szupergyors vonatokat, kedvezményes olajüzleteket járt ki. Amíg a spanyol gazdaság növekedett, addig senkit sem zavart, hogy mennyit költ a király, de a válság kezdete óta sokallják a nyolcmillió eurót, amennyiből gazdálkodik. Az uralkodó maga dönt arról, melyik családtagnak mennyi jövedelem jár, attól függően, hogy ki milyen feladatot lát el. Torres del Moral becslései szerint Krisztina, a kisebbik lány évi mintegy 150 ezer eurót keresett, ráadásul a Caixa bank egyik alapítványánál is dolgozott. – Ám a család ambíciói ennél nagyobbak voltak. Pedig tudhatták, hogy nem vállalhatnak munkát az „üzleti szférában”, nem válthatják aprópénzre nevüket és kapcsolataikat. Inaki Urdangarín épp ezt tette, a nonprofit alapítvány mögött valójában nagy pénzt keresett, és azt elsikkasztotta. A király valamit sejthetett a dologról, 2007-ben villámgyorsan Washingtonba küldte a vejét és annak családját, ám már késő volt. A kapzsiság megbosszulta magát.

Hatmillió munkanélküli és egy súlyos gazdasági krízis közepette a spanyol közvélemény nem bizonyult megértőnek. Palma de Mallorca polgármestere februárban leszereltette a Palma hercege utcatáblákat, a Baleár-szigeteki nacionalista párt vezetője pedig azt javasolta, fosszák meg a Palma hercege címétől a házaspárt, mert botrányaikkal a sziget rossz hírét keltik. Biztosra vehető, hogy óriási nyomás nehezedik majd a bíróságra, amely Urdangarín ügyét tárgyalja, függetlenül attól, hogy perbe vonják-e tettestársként a feleségét is. Az ítélet akár börtön vagy házi őrizet is lehet, a bíróságnak nagyon kell ügyelnie arra, nehogy felmerüljön a gyanú: enyhébben ítéli meg a királyi ház tagjait, mint az egyszerű embereket.

– János Károly nem gondolkozik a lemondáson – mondta lapunknak a spanyol királyi ház egy szóvivője. Arra emlékeztetett: bár a király is követett el hibákat, amelyekért tavaly áprilisban nyilvánosan bocsánatot is kért, a népszerűségvesztés általános, minden intézményt érint a mai Spanyolországban. Ők abban bíznak, hogy amint ismét utazóképes lesz a nemrég megműtött uralkodó, nyilvános szerepléseivel vissza fogja tornázni magát a népszerűségi listák élére. Ez történt tavaly is, amikor április és október között, mintegy 70 ezer kilométert utazva, otthon és külföldön tárgyalva, sikerült visszaállítania a bizalmat – mutatott rá a neve elhallgatását kérő szóvivő, ezzel elismerve: a királyi család most már csak magában bízhat.

Krisztina hercegnő a nemzeti lobogót csókolja meg a spanyol csendőrség egyik egységénél. Közel az igazságszolgáltatáshoz