Viviane Reding, Luxemburg oroszlánja
Kemény, céltudatos, ha kell, konfliktusokat vállal, nem retten vissza a harctól, s nem mindig játszik „szépen” – ez a kép rajzolódik ki brüsszeli beszélgetések alapján Viviane Reding EU-biztosról, aki egyben az Európai Bizottság (EB) befolyásos alelnöke. A jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős luxemburgi politikus brüsszeli vélekedések szerint azon biztosok közé tartozik, akiknek nagyon határozott, jól képviselt véleménye van. Ha rátalál egy politikai célkitűzésre, nagyon kevés eszköztől riad vissza, hogy megvalósítsa, amit a fejébe vett.
A 62 éves luxemburgi politikusnő már egyhuzamban a harmadik mandátumát tölti EU-biztosként – ez minden bizonnyal egyedülálló. Először 1999 és 2004 között az olasz Romano Prodi által irányított bizottságban vitte az oktatási és kulturális ügyeket. Később már a portugál José Manuel Barroso irányítása alatt felelt a telekommunikációs és médiaügyekért. Jelenleg pedig az igen tekintélyes új portfólió, az igazságügy élén lett az EB alelnöke, amely azt is jelzi, komoly befolyása van Barrosónál. A bizalom jeleként is értelmezhető, de többek szerint inkább Reding tekintélyét mutatja, hogy Barroso távollétében ő vezeti a biztosok ülését. Rendkívül ambiciózus, ami presztízsharchoz is vezet, például Neelie Kroes holland EU-biztossal.
A „luxemburgi oroszlán” 1951-ben született Esch-sur-Alzette-ben, a monarchia második legnagyobb városában. Fiatalkoráról keveset tudni. A párizsi Sorbonne-ra járt, ahol antropológiát hallgatott, s bölcsészdiplomát szerzett. 1978-tól az Európai Unió egyik alapító tagállamának legnagyobb napilapjánál, a Luxemburger Wortnál lett újságíró, ahol 21 évig dolgozott. Az, hogy a sajtónak mint a „negyedik hatalmi ágnak” tagja volt, nem akadályozta meg abban, hogy szerepet vállaljon az első hatalmi ágban, a törvényhozásban is. 1979-től luxemburgi parlamenti képviselő volt tíz éven át. 1989-ben lett az Európai Parlament képviselője, ahol a többi között az igazságügyekkel foglalkozó szakbizottság alelnöke lett. Eközben a luxemburgi Keresztényszociális Párt alelnökévé választották, az Európai Bizottságba 1999-ben került be.
Magánéletéről szintén nem sokat tudni. Sajtóértesülések szerint férje görög származású, elváltak, a házasságból három gyermekük született. Reding egyébként egyike azon kevés európai politikusoknak, akik három nyelven, azaz németül, franciául és angolul is tudnak perfekt nyilatkozni. Elkötelezett föderalista, és legalább olyan bőszen szkeptikus az unió bővítése kapcsán.
– Madame Reding nem a legkollegiálisabb biztos, de nagyon hatékony személyiség – mondja egy brüsszeli forrásunk, hozzátéve, ha az „oroszlán” nem lenne benne az Európai Bizottságban, a testületnek kevésbé határozott politikája lenne bizonyos területeken. Neki is köszönhető, hogy a bizottság nagy visszhangot keltő ügyeket tud felkarolni.
Az előző Barroso-bizottságban a távközlési ügyeket vivő Reding elérte, hogy uniós szabályozás keretében több mint felére csökkentek a roamingtarifák. Senki sem tartotta megvalósíthatónak a kezdeményezést, de Reding átverte. – Az uniós polgárok szemében ez az egyik legkézzelfoghatóbb eredménye és előnye az EU-nak, s ezt neki lehet köszönni – emlékeztet egy másik forrásunk.
Eredményorientált, jól használja ebben az Európai Parlamentet, a sajtót és a tagállamokat is – mondja egy neve elhallgatását kérő brüsszeli bennfentes. – Előfordul, hogy ha a bizottságon belül vita van, akkor megjelentet – nem saját tollából – valamelyik tekintélyes lapban egy olyan cikket, amely az ő álláspontját támasztja alá. Vagy a parlamenti frakcióvezetők levélben fordulnak a testülethez egy olyan javaslattal, amely lényegében az ő elképzelését támogatja. Ezt nem mindig kedvelik – idézi fel lapunknak a brüsszeli forrás.
Nem tüzel csípőből, de ha kell, beleáll a konfliktusokba. 2009-ben Franciaország tízezer romát toloncolt vissza Romániába és Bulgáriába, s óriási visszhangot váltott ki, amikor többhetes habozás után Reding megszólalt, s a második világháború alatti etnikai-faji alapú deportálásokhoz hasonlította az intézkedést. Majd azzal fenyegetőzött, hogy az Európai Bíróság elé citálja Franciaországot. Nicolas Sarkozy akkori francia köztársasági elnök állítólag Barrosóval kiabálva utasította vissza a második világháborús hasonlatot egy EU-csúcson. Reding magánbeszélgetésen végül elnézést kért, s aztán Franciaországot sem citálták a bíróság elé, de a konzervatív párizsi kormány változtatott a romapolitikáján.
Előfordult az is, hogy nem jól mérte fel egy ügy érettségét. Sokáig kerülte a cégvezetők és csúcsmenedzserek körében kialakítandó női kvóta kérdését, s úgy tűnt, nem akarja felvállalni. Aztán elég támogatottságot érzett maga mögött, ráadásul szüksége volt egy ügyre, amit a zászlójára tűzhet. Így tavaly olyan kezdeményezést tervezett, amely kötelezővé tette volna európai cégek számára, hogy 2020-ig legalább negyven százalék legyen a nők aránya az igazgatótanácsokban. Ehhez viszont női biztostársaitól sem kapott egyértelmű támogatást, s több tagállam levélben tiltakozott. Reding aztán enyhébb javaslattal állt elő, mely nem teszi kötelezővé a női kvótát.
Reding a legszókimondóbb a magyar demokrácia és jogállamiság miatt érzett uniós aggodalmak terén is. Az elmúlt hónapokban nyilatkozatháború dúl közte és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes között. Brüsszeli vélekedések szerint egyrészt a meggyőződése vezeti Redinget az ügyben, s szakpolitikai megfontolásból is azt gondolja, európai útra kell terelni Magyarországot. Brüsszeli vélekedések szerint korábban, például a soros magyar EU-elnökség alatt jól munkakapcsolatot ápolt Navracsiccsal.
– Nem volt magyarfóbiája – fogalmazott egy forrásunk. Viszont közben sértettségig fajult a konfliktus az igazságügyi tárca és közigazgatási tárca fideszes vezetőjével. Redingről azt mondják, nem kedveli a személyeskedő vitákat. Brüsszelben emlékeztetnek, példátlan, amit az Orbán Viktor vezette magyar kormány kommunikációban tesz. – Általában minden kardcsörgetés mögött van megegyezési szándék, de a magyar kormány részéről nem éreznek ilyet, és ez zavart okoz – vélekedett egy forrásunk. Mindehhez persze hozzájön, hogy a magyar ügy jól „mediatizálható”, s a megszólalóknak erős profilt biztosít.
Brüsszeli forrásaink kiemelik: legtöbb esetben minimum Barroso hallgatólagos beleegyezésével cselekszik a luxemburgi EU-biztos. Barrosónak is jól jön a munkamegosztás, a portugál politikus egyáltalán nem bánja, hogy van „megmondóember”. Ezért hagyja is, hogy messzebb menjen Reding annál, mint amit ő meg tud engedni magának EB-elnökként. – Barrosóval nem puszipajtások, de nem látják radikálisan máshogy a dolgokat. Ha Reding túlmegy egy vonalon, Barroso rászól. Ez is csak a franciaországi romakérdésben merült fel egyedül – fogalmaz egy brüsszeli forrásunk.
Barroso és Reding is a konzervatív Európai Néppárt tagjai. Ráadásul Reding neve ott forog az EB következő elnökének lehetséges néppárti jelöltjei között. Kérdéses ugyan, hogy a konfliktusokba ennyire beleálló politikust válasszanak a tagállamok a hagyományosan legkisebb közös nevezőnek tekintett EB-elnök posztjára, de biztosan nem akkor hallunk a luxemburgiról utoljára, amikor 2015 februárjában lejár a mandátuma.
Névjegy
Viviane Reding 1951-ben született Esch-sur-Alzette városában, Luxemburgban. A párizsi Sorbonne-on tanult antropológiát. Újságíróként dolgozott több éven át, miközben a luxemburgi törvényhozásban képviselő lett. Később európai karrierbe kezdett, volt képviselő az Európai Parlamentben, majd három mandátumon át EU-biztos. Elvált, három gyermek édesanyja.
