Angela Merkelt fogollyá változtatták
A tévéfilm azonban gyorsan botrányt keltett. Az egyik rész hőse, a zsidó születésű Viktor ugyanis lengyel földre jut, megszökik az őt koncentrációs táborba szállító szerelvényről, és a lengyel katonai ellenállás, a Honi Hadsereg egy osztaga fogadja be.
Ez az epizód, az abban bemutatott elemek váltottak ki vihart Lengyelországban. Viktort, aki bátran harcol, a lengyel társai kitaszítják, amint megtudják, hogy zsidó. A lengyelek a filmben zsidógyűlölő kijelentéseket tesznek. Egy jelenetben megállítanak egy német szerelvényt, amely rabokat szállít. Amikor észlelik, hogy a foglyok zsidók, otthagyják a biztos halálra szánt transzportot. Az egyetlen „pozitív” elem, hogy az osztag parancsnoka, elismerve Viktor bátorságát, töltött pisztollyal bocsátja útjára.
Nem ez az első konfliktus, amely a második világháború eseményeinek értelmezése miatt tör ki németek és lengyelek között. Lengyel oldalról óriási felháborodást váltott ki, amikor kiderült, hogy Berlinben múzeumot akarnak létesíteni, amely bemutatná, milyen sok német halt meg, amikor a szovjetek és lengyelek által elfoglalt porosz területekről menekültek Nyugat felé. Még Obamával is konfliktusba keveredtek, amikor az amerikai elnök „lengyel koncentrációs” táborokról beszélt, a Lengyelország területén lévő náci haláltáborokra utalva.
A lengyel sajtóban elsősorban a jobboldali kiadványokban, szélsőjobboldali nacionalista fórumokon támadják a filmet, illetve általában a németeket. Az egyik, mérsékelt jobboldalinak tartott véleményformáló hetilap, az Uwazam Rze címlapján fotómontázst közölt, amelyen Angela Merkelt egy náci koncentrációs tábor foglyaként ábrázolta. A hetilap szerint a film „újabb példa arra, hogyan hamisítják meg tudatosan a németek a második világháború történetét. Az a cél, hogy teljesen töröljék a németek tudatából a felelősséget a legutóbbi háború kirobbantásáért és a benne elkövetett szörnyűségekért. Több mint ötven éve tartó folyamat ez Németországban, és az a célja, hogy így építsék újjá a nemzeti önbecsülést”.
A nem német és nem lengyel megfigyelő eközben azt látja, hogy Lengyelországban folyamatosan vita folyik arról: szükség van-e a korábban bebetonozott nemzeti önkép, az áldozatszerep újraértékelésére. A zsidókhoz (oroszokhoz, ukránokhoz, csehekhez) való viszony csak egy része ennek. A zsidókérdés – benne a szocializmus évei alatt történt pogromok, majd az asszimilált zsidó értelmiség kiűzése 1968 után – csak egy része ennek. Nem lényegtelen az a kérdés sem: a német alkotók vajon miért tartották elkerülhetetlennek, hogy történelmi fikciójukba bevonjanak egy lengyel szálat? Gondolhatja-e bárki is, hogy a zsidók kiirtásának históriai vétkét letörölheti a németségről azon egyszerű tény, hogy más országokban is léteztek hasonló gyilkos indulatok?
Lengyelországban a történelemhez való viszony a politikai táborok önmeghatározásának egyik alapja. A három évvel ezelőtti szmolenszki tragédia visszahozta a mindennapi politikába ezt az elemet. Az egyik oldalon azok állnak, akik a lengyel kormánygép lezuhanását idegen erők összeesküvésének tartják, amely Lengyelország ellen irányult. Ennek a felettébb népes tábornak a ZDF sorozata újabb adalék a maga álláspontja megerősítéséhez.
