Visszapörgetett történelem
Ausztrália kormánya az elmúlt hónapok óta folyamatos múltfeltárást végez. A feltűnő önvizsgálatot a politika is mozgatja: Julia Gillard munkáspárti kormányfő így próbálja csökkenteni a szeptemberi parlamenti választásokra jósolt vereség mértékét. A múlttal való szembenézés a viszonylag fiatal nemzeti identitás része.
– Ausztrália csak az 1960-as években kezdett társadalmilag elszakadni Nagy-Britanniától, addig nagyrészt az a közfelfogás uralkodott, hogy „mi tulajdonképpen angolok vagyunk” – mondja Holló Dorottya. Az ELTE docense, egyben az Angol–Amerikai Intézetben működő Ausztrál Tanulmányok vezetője emlékeztet rá, hogy a Nemzetközösség tagja mintegy fél évszázada tért át a fontról a dollárra, 1973-ban szüntette meg a bevándorlást szűrő „fehér Ausztrália-politikát”. Bevezették a metrikus mértékegységeket, saját himnuszuk is lett.
A hetvenes években kapott elismertséget a multikulturalitás, ez – a kemény munka, a természeti elemekkel való küzdelem, a semmiből emelt civilizáció és a demokrácia mellett – ma már a fő ausztrál értékek közé tartozik. A bennszülött lakossággal szembeni politika is a hatvanas évek végére változott meg. Az 1967-es népszavazás például eltörölte az 1901-es alkotmány azon kitételeit, hogy az őslakosokat nem veszik be a népszámlálásba, és a szövetségi kormány velük kapcsolatban nem hozhat törvényeket.
– E történelmi változtatás nyomán már egyetlen szó sem esik az őslakosokról az alkotmányban, a majd két hónapja a canberrai parlamentben elfogadott törvény ezt a hiányt próbálja valahogy pótolni – magyarázza Gall Cecilia ausztrál lektor. Az alaptörvénybe valószínűleg nem kerülnek vissza, az alkotmányt csak népszavazással lehet módosítani, s ehhez nincs meg a politikai konszenzus.
Az őslakosokkal szembeni nagy politikai gesztust 2008-ban Gillard elődje, Kevin Rudd tette meg. A régóta esedékes s a kártérítéstől való félelmek miatt is elhúzódott bocsánatkérés szerepelt a munkáspárti politikus választási programjában. Az őszinte gesztus azonban csak részben jelentett gyógyírt azokra a megaláztatásokra és szenvedésekre, amelyeket a bennszülöttek az őket gyakran – a kor szellemében – „civilizálni” akaró fehérek jóvoltából átélni kényszerültek. Az aboriginal lakosság születéskor várható élettartama tizenhét évvel kevesebb az ausztrál átlagnál.
– Sok ausztrál nem is tudott a bennszülötteket ért jogfosztásokról, ahogy a kényszer-örökbeadások sem voltak közismertek. Az ügyek csontvázként zuhannak ki a szekrényből, a társadalom jelentős része számára kényelmetlen szembenézni a kínos igazsággal – mondja Gall Cecilia. Holló Dorottya szerint az oktatásban viszont nagyon figyelnek arra, hogy a gyerekekkel korán elfogadtassák a sokszínűséget, és megismertessék őket a történelem nem mindig fényes fejezeteivel.
A jólétet a bevándorlásnak is köszönhető Ausztrália számára komoly problémát okoz az illegális migráció. A csónakos menekültekkel szemben meglehetősen erős a társadalmi ellenérzés. Az ausztrál televízióban ugyanakkor nagy sikerrel ment a Go Back To Where You Came From (a Spektrum csatornán Menekülj címmel vetített) „valóságshow”. Ennek keretében – mintha visszafelé pergetnének egy filmet – az illegális migráció különböző állomásaira vittek vissza ausztrál átlagembereket. Az illetők saját bőrükön tapasztalták meg, milyen a karácsony-szigeteki elkülönítő tábor, milyen a tengereken lélekvesztőkben hánykolódni, milyen viszonyok elől menekülnek el emberek Kongóból, Irakból. A fordított utazás megtette hatását: a résztvevők közül többen át is értékelték nézeteiket.
