Bizonyítási vágy fűtheti Kimet
– A világsajtóban leírt háborús készültség jeleit nem tapasztaltuk, a propagandát azonban igen. Panmindzsonban, ahol déli határőrt nem is láttunk, az északi azt mondta nekünk: jól nézzük meg a helyiséget, ahol az 1953-as fegyverszüneti egyezményt kötötték, mert most látunk ilyet utoljára. Ha ugyanis háborúra kerül sor, ők leverik ellenségeiket, és nem lesz kivel megegyezni – mondja lapunknak Szenczy Sándor lelkész, a magyar Baptista Szeretetszolgálat a múlt héten Észak-Koreában járt küldöttségének vezetője. Útjukat, amelynek középpontjában az ottani mozgássérült-szervezettel való kapcsolatfelvétel állt, már hónapokkal ezelőtt egyeztették, így az csak véletlenül esett egybe az észak–déli konfliktus kiéleződésével. Felkereshették Szarivon városát: az ottani kórháznak az 1950-es évek óta van magyar kapcsolata, és ellátogattak Keszongba is.
– Utunkat rendben teljesítettük, azt nem akadályozta senki, sőt segítettek bennünket. Mozgósítást nem tapasztaltunk, legfeljebb azt, hogy az ilyenkor szokásos katonai kíséretet megerősítették – mondja Szenczy, aki korábban találkozott Kim Dzsong Un jelenlegi észak-koreai vezetővel is; igaz, a hatalom akkor még apja, a 2011-ben elhunyt Kim Dzsong Il kezében volt. A baptista lelkész arról is beszámolt, a háborús hangulat dacára új szelek is fújnak Phenjanban: most először műholdas tévéadást is nézhetett a szállodában. Tapasztalata szerint a helybéliek, akikkel szóba állhattak, a hiánygazdaságokra jellemző ellátási zavarokat személyes kapcsolataik révén próbálják kijátszani.
A KNDK fokozódó nemzetközi elszigeteltségére utal, hogy Kínának is egyre jobban elege van a „kis testvérből”. Xi Jinping kínai elnök vasárnap egy térségi gazdasági fórum megnyitóján úgy fogalmazott az MTI pekingi tudósítójának beszámolója szerint, hogy „senkinek nincs joga önző haszonvágy miatt káoszba sodorni Ázsiát, sőt, az egész világot”. Hangsúlyozta, hogy Kína aktív részt vállal a térség és a világ biztonságának a szavatolásából. A BBC-ben William Hague brit külügyminiszter azt mondta: nincsen jele, hogy Észak-Korea nagyszabású hadműveletre készülne.
Ezzel együtt, mint a The New York Times vasárnap jelentette, Szöulban a KNDK jövő heti rakétaindításával számolnak, Dzsung Szung Dzso dél-koreai vezérkari főnök pedig a kialakult helyzetre való tekintettel lemondta tervezett washingtoni útját, hogy a félszigeten maradjon. A nemzetközi közösség tart a felesleges provokációtól; az Egyesült Államok májusra halasztotta tervezett Minuteman interkontinentális ballisztikus rakétakísérletét. Ezt persze Washington meghátrálásának jeleként értékelik Phenjanban.
– Kicsinek tartom a háború kirobbanásának valószínűségét; amennyiben ugyanis ilyesmire kerül sor, az az északi rezsim végét jelentené – mondta kérdésünkre Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Straté giai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója, utalva arra is: a KNDK három atomhatalom (az Egyesült Államok, Oroszország és Kína) mellett olyan országok között él a térségben, mint Japán vagy Dél-Korea; ezekéhez ugyancsak nem mérhetők katonai-gazdasági lehetőségei. Tálas „szokásos játéknak” nevezte a konfliktus az elmúlt hetekben való kiéleződését, amelynek hátterében azt látja, Phenjannak alapvetően két eszköze van csak arra, hogy felhívja magára a figyelmet: az atomrobbantás, rakétákkal való fenyegetés, illetve a válsággal való riogatás. Ezt külpolitikai és belpolitikai szempontok is indokolják, állítja: a KNDK azt szeretné a többi közt elérni, hogy az USA, mint Szöul fő szövetségese, közvetlenül tárgyaljon vele. Másfelől az ifjú Kimnek bizonyítania kell még otthon: karizmatikus vezető.
Az NKE biztonságpolitikai szakértője felhívja egy fontos különbségre is a figyelmet a KNDK, illetve Irán atomprogramja kapcsán. Irán a Közel-Kelet egyik kulcsországa, ha nukleáris fegyverhez jut, az alapvetően megváltoztatja a stratégiai egyensúlyt a Közel-Keleten, közvetlenül fenyegeti Izraelt. Észak-Korea térségi lehetőségei sokkal behatároltabbak, atomja dacára is.
