Lakókocsiban él az ifjú arisztokrata
– A családom mindig is fontosnak tartotta az emberi jogok, illetve a szegények jogainak védelmét – meséli a 22 éves fiatalember, aki megszokta már, hogy mindenki a származásáról érdeklődik. A Gouyon Matignon család eredetét a XIII. századig lehet visszavezetni, és a névegyezés nem véletlen: a francia kormányfőknek otthont adó párizsi Matignon-palotát Louis egyik őse építtette.
– Egyáltalán nem élünk arisztokrataként – nevet a telefonban Louis. Ő tényleg nem: péntekenként felkerekedik, és ellátogat valamelyik Párizs környéki vagy vidéki cigánytáborba. Megtanulta az ott élők nyelvét, velük lakik, és a zenéjüket is szívesen játssza gitáron.
A zene sodorta őt a roma közösségek felé. Rajongott Django Reinhardt roma származású francia dzsesszgitárosért, és tizenhat évesen elhatározta, hogy megismerkedik a cigányokkal. Először a párizsi negyedekbe ment, ahol zenéltek, aztán eljutott az otthonaikba is: általában lakókocsikba. Elbűvölte ez a környezet, és arisztokrata származása ellenére pillanatok alatt befogadták. – Meghatódtak, hogy valaki érdeklődik irántuk – idézi fel.
Nagyobb erővel harcolni: ez volt Louis célja a Cigány kultúra védelméért egyesület tavalyi megalapításával. Úgy érezte, hogy a kultúrán keresztül a politikára is könnyebben tud hatni, és a lakosságot is egyszerűbb bevonni egy-egy előadással, koncerttel. – Természetesen tudom, hogy Franciaországban is jelen van a rasszizmus. Elsősorban azért, mert a franciák nem ismerik és nem értik a különféle kisebbségek életmódját – vallja a fiatalember. Ha viszont elmagyarázza, hogy a romák igenis dolgoznak, és a Kelet-Európából elmenekülteket odahaza kőkemény diszkrimináció sújtja, elkezdenek odafigyelni rá.
A családja is bátorítja Louis de Gouyon Matignon-t, és ez sokat számít neki. – Szerintük ez a küzdelem erősebbé tesz engem – mondja. Az apja ügyvéd, az anyja háztartásbeli; büszke rá a két nővére is. Ügyvéd akar lenni Louis is (katolikus magániskolába járt, két évig az angliai Clifton College diákja volt, az egyetemi tanulmányait pedig a Sorbonne-on végzi), s persze mi másért, mint a cigányok ügyének képviseletéért. Hat éve él közöttük, és ez a barátság már egy életre szól.
Aggasztja az is, hogy lassan eltűnik a cigány kultúra, amelyet az európai kultúra részének nevez. Nem csupán megtanulta a franciaországi cigányok nyelvét, hanem francia–cigány szótárt is összeállított, amely a L’Harmattan kiadónál jelent meg.
Nemcsak francia, hanem bolgár, román és magyar romákkal is kapcsolatban áll az egyesületi elnök. Úgy látta, hogy az elmúlt években egyre nehezebbé vált az életük, sok tábort a párizsi kormány utasítására felszámoltak. – A jelenleg hatalmon lévő baloldal sajnos ugyanolyan vasszigorral kezeli a cigánykérdést, mint korábban a jobboldal. Az egyetlen választásunk ellentámadást indítani: most szombatra a Bastille-hoz szerveztünk tüntetést – újságolja.
Franciaországi társaiknál jóval nagyobb létbizonytalanságban élnek a Kelet-Európából érkezett romák. – Olyan nyomornegyedekben is jártam, ahol nem volt se ivóvíz, se vécé – emlékszik vissza Louis de Gouyon Matignon. A kelet-európai romák száma évek óta stabilan húszezer. –Mi ez egy 65 milliós országban? Ebből is látszik, hogy a diszkrimináció mögött nem észérvek húzódnak meg – jegyzi meg.
Tudja jól, hogy a romákért vívott csatát a politika szintjére kell vinnie. Az egyetemi tanulmányok mellett Louis asszisztensként dolgozik Pierre Hérisson szenátor mellett, akinek szintén szívügye a cigányok jogainak megvédése. A jogi védelmet az ifjú aktivista máris életbevágóan fontosnak tartja. Ha a francia hatóságok bármilyen intézkedést hoznak (például: tábor felszámolása, kiutasítás), azonnal utánajár, hogy minden törvényesen történt-e.
Megrázta őt, amikor nemrég felgyújtottak egy roma tábort. De csak egy pillanatra állt meg – a harcot sosem adja fel.
