Esküdj a királyra!
A „maszek” állampolgársági vizsga jókora felhördülést váltott ki, hiszen korábban – amennyiben a kérelmező megfelelő időt lehúzott Spanyolországban – elég volt az önkormányzatnál kedélyesen elbeszélgetni az illetékessel, és ezzel már túl is voltak a procedúrán.
Ezentúl másképp lesz, ígérte a spanyol konzervatív Néppárt már a 2011-es választási programjában. A pénteken benyújtott törvényjavaslat értelmében hamarosan mindenkinek, aki spanyol állampolgárságot kíván szerezni, két vizsgát is le kell tennie. Az egyiken spanyolnyelv-tudásáról kell számot adnia, a másikban pedig „integrációs képességeiről”, ami valójában azt jelenti, hogy mennyire mozog otthonosan a spanyol kultúrában, történelemben és persze a mindennapokban. Ezzel a spanyolok is követik több nyugat-európai ország példáját, az állampolgársági vizsga ünnepélyes aktus lesz, amelyen a királynak és az alkotmánynak kell hűséget fogadni – emlékeztet az El País.
Mindez azt is sugallja, hogy a konzervatív kormány a jövőben szeretné jobban megszűrni a Spanyolországban letelepedő külföldieket. A válság kirobbanása előtt az ibériai ország mágnesként vonzotta a bevándorlókat. 2000 és 2010 között a lakosság alig három százalékáról 14 százalékra nőtt a külföldiek aránya (csaknem hétmillió fő), többségük Latin-Amerikából vagy Marokkóból érkezett, de jöttek szép számmal Kelet-Európából (főként Romániából) is. Munkaerejüket felszívta az építőipar, a vendéglátóipar vagy épp a spanyol háztartások.
A válság azonban elsőként ezeket a munkahelyeket sodorta el, és mára már „nullszaldós” a spanyol migráció: ahányan jönnek, annyian el is mennek, feltéve ha van hova. A becslések szerint van vagy félmillió bizonytalan státuszú, illegális bevándorló és a munkanélkülieket is szeretnék mielőbb meggyőzni a hazatérésről. Nagy felháborodást váltott ki néhány hónapja a kormány döntése arról, hogy a „papír nélküliek”, illetve a hivatalos tartózkodási engedéllyel bírók családja nem kapna a jövőben ingyenes orvosi ellátást. „Vessünk véget az egészségügyi turizmusnak” hirdette Mariano Rajoy kormányfő, és emlékeztette a lakosságot az ország sanyarú pénzügyi helyzetére. Ám több spanyol tartomány és önkormányzat is úgy döntött, hogy dacol Madriddal és nem lesz partner efféle „embertelenségben”: az illegálisokat és a valóban rászorulókat – köztük az abortuszt kérő bevándorlókat – továbbra is ellátják.
Az új állampolgársági törvény különösen az észak-afrikai (marokkói) bevándorlókat érintheti hátrányosan. A latin-amerikaiaknak legalább a spanyol nyelvvel nincs gondjuk (igaz, Katalóniában előírhatják a katalán vizsgát is), és a kulturális-történelmi adatok terén is jobban eligazodhatnak. Igaz, őket eddig is előnyben részesítette a spanyol jog, elegendő volt két évig az országban élniük és stabil munkaviszonyt felmutatniuk, már kérvényezhették is az állampolgárságot. Ez a jövőben sem változik.
Ám az arabok (marokkóiak), akik főként alacsonyan képzett munkakörökben dolgoztak korábban, még a spanyol nyelvvel is hadilábon állnak olykor. A spanyol történelem olyan finomságaival pedig, hogy ki volt Primo de Rivera vagy mikor lépett életbe a nőági örökösödés a királyi családban, végképp nem tudnak mit kezdeni, még akkor sem, ha lehúzták az állampolgárrá váláshoz szükséges tíz évet az országban. Ők azok egyébként, akikkel a spanyol közvélemény a leginkább elutasító, a Real Instituto El Cano intézet tavalyi kutatása szerint a spanyolok 60 százaléka úgy véli, ők nem tudnak beilleszkedni, harminc százalék pedig egyenesen „veszélyforrásnak” tartja őket. Ezzel éles ellentétben áll az arab bevándorlók közérzete: a Metroscopia 2011-es felmérése szerint 85 százalékuk úgy érzi, jól beilleszkedett és értékeli, hogy a spanyol társadalom nyitott és toleráns, az iszlámmal szemben jóval kevésbé elutasító, mint Nyugat-Európa többi állama vagy épp az Egyesült Államok. Ha átmenetileg haza is térnek, vissza fognak jönni – mondogatják.
