Ciprus, nulla év
Pedig pont most kellene utalni az Erasmus ösztöndíjjal külföldön tanuló gyerek havi apanázsát, meg most kellene kifizetni a külföldről megrendelt árut, nem is beszélve az alkalmazottak fizetéséről, amit ráadásul az is fenyeget, hogy a második legnagyobb bankról az terjed, hogy már sosem fog kinyitni, bedől, és magával rántja a bérekre szánt több mint százezer eurós bankbetétünket.
Ezzel az elképesztő helyzettel kellett az elmúlt hetekben szembesülnie csaknem egymillió ciprusinak. Az országnak most a nulláról kell kezdenie. A túlméretezett bankszektor magas kamatokkal, alacsony adókkal csalogatta oda azokat, akik nem szerették, ha túl sokat kérdeznek a befektetett pénz forrásáról. A kitettség egyre nagyobb lett, amit aztán még rontott a görög adósságleírás, a ciprusi bankok görög állampapírjain elkönyvelt drámai veszteség. Az akkori ciprusi vezetésnek felróják, hogy nem biztosított valamiféle kompenzációt, akkor sem, amikor már világos volt, hogy a görög adósságleírás bajt hoz magával.
Ciprus kilenc hónappal ezelőtt folyamodott mentőövért, s akkor meg is kezdődtek a tárgyalások a hitelezők, a „trojka” (Európai Unió, az Európai Központi Bank [EKB] és a Nemzetközi Valutaalap [IMF]), illetve az akkori kommunista elnök, Demetrisz Krisztofiasz kormánya között. Időközben azonban Ciprus kölcsönt kapott orosz barátaitól, így Krisztofiasz a privatizáció kérdésében nem mutatkozott együttműködőnek, és hónapokig abba sem egyezett bele, hogy egy független audit cég világítsa át a ciprusi bankrendszert a gyanús, pénzmosásra használt ügyletek, bankszámlák miatt.
A tárgyalófelek ráadásul megvárták a ciprusi választásokat is, nehogy a kampány marcangolja szét a formálódó mentőprogramot. A ciprusi megrázkódtatást súlyosbította, hogy a ciprusi vezetők és a hitelezők, a trojka közti tárgyalások eredményeképp a tízmilliárdos mentőcsomagért cserébe az első körben a százezer eurónál kisebb bankbetéteket is adóval sújtották volna. Ezzel az EU nemcsak egy korábban lefektetett alapelvet rúgott volna fel (épp a pénzügyi válság kezdetekor hozott szabály szerint 100 ezer euró lett a betétbiztosítás limitje), de egy fontos lélektani határt is átléptek volna.
A tárgyalások után szinte azonnal megkezdődött az egymásra mutogatás. Nikosz Anasztasziadesz ciprusi államfő ugyan ragaszkodott a 100 ezer eurónál kevesebbel rendelkező betétesek megsarcolásához is (hogy védje a külföldi nagybetéteseket), ám ennek ódiumát megpróbálta az európai partnerekre hárítani. A hitelezőknek óriási felelősségük van abban, hogy végül belementek a rossz egyezségbe, Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyekkel foglalkozó alelnökének szóvivője szerint az EU-biztos nem értett egyet a kisbetétesek megadóztatásával, de belement, azért, hogy megszülessen a megállapodás.
Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója úgy véli, nem kellett volna „loholni”, nem volt kényszer. – Az első ciprusi egyezményt március 16-án hajnalban nem lett volna muszáj megkötni. Mondhatta volna azt az eurócsoport, vagy az Európai Központi Bank hajnali ötkor, hogy tisztelt ciprusi urak, inkább aludjunk, és gyűljünk össze később, mert ez az egyezmény így nem jó – fejtette ki lapunknak a kutató, aki szerint mindez felveti az európai vezetők alkalmasságának kérdését. „A teljes káosz felé menetelés” visszafordíthatatlanná vált, amikor a ciprusi parlament három nap múlva elutasította a megállapodást.
Anasztasziadesz és a hitelezők aztán újra tárgyalóasztalhoz ültek. A március 25-i egyezség keretében a Laiki Bank, a második legnagyobb pénzintézet 100 ezer euró feletti betéteit teljesen lezárják, és ennek nagy része el is fog veszni. A 100 ezer euró alatti betéttel rendelkező Laiki-ügyfeleket átveszi a Bank of Cyprus, ahol a nagy betéteket szintén befagyasztják, amíg megtörténik a feltőkésítés. Darvas Zsolt szerint a két bank kezelése helyes, ahogy az is, hogy az tőkésítse fel a bankot, aki nagy kamatra kockáztatta a pénzét. A rossz befektetésért nem jár kárpótlás.
A kutató a bankok újranyitása után bevezetendő tőkekorlátozásokban látja a kockázatot. Az Európai Unió történetében először vezetnek be ilyen korlátozásokat annak ellenére, hogy a tőke szabad áramlása az unió egyik alapelve és szabadságjoga. A tőkekorlátozások pontos részletei lapzártánkkor még nem ismertek, de szigorúak lesznek, s feltehetően a kisbetétesekre, illetve az egészséges bankokra is vonatkoznak majd, nem csak a két nagy, bajba jutott pénzintézetre.
– Fennáll a veszélye, hogy Ciprus pénzügyileg elszigetelődik az euróövezet többi részéről – mondja a tőkekorlátozások hatásáról Darvas Zsolt, aki szerint ez erős negatív hatással lehet a gazdaságra. Példaként említi, hogy Izlandon 2008-ban vezettek be tőkekorlátozásokat, de ott a kereskedelem teljesen szabadmaradt, csak a nemzetközi tőkemozgásokat korlátozták, s az Izlandon ragadt külföldi befektetőknek is több lehetőséget adtak arra, hogy miben tartsák a pénzüket. Az izlandi tőkekorlátozásokat azóta sem sikerült kivezetni. Darvas Zsolt szerint a ciprusit is nehéz lesz az előre tervezett hét nap után feloldani, mert ördögi kör alakulhat ki: azért vezetnek be korlátot, hogy az emberek ne vegyék ki a pénzüket, de az emberek ezt látva még inkább ki akarnak venni, ami arra ösztönzi a hatóságot, hogy tovább tartsa érvényben a korlátozást. – Sokkal jobb lenne egyszerre túlesni ezen a sokkon, ez az egyetlen, ami segíthet visszaállítani a bizalmat – mondja a kutató. Ráadásul a tőkekorlátozások jogi háttere is kérdéses, bár az Európai Bizottság többször hivatkozott a szerződésre, mely szerint a közbiztonság érdekében be lehet vezetni rendkívüli intézkedéseket, de ez elég tág értelmezésre ad lehetőséget.
Darvas Zsolt más szempontból is aggodalmasnak találja a tőkekorlátozásokat. Ha nem vezetnének be ilyen intézkedést, akkor a befektetők, betétesek által kivett pénzt az Európai Központi Bank pótolná. Ám ha Ciprus kilépne az euróövezetből, az EKB sosem kapná vissza a pénzét. Az EKB most asszisztál a tőkekorlátozásokhoz, ezzel csökkentené kitettségét Ciprussal szemben, ami Darvas szerint azt a burkolt üzenetet hordozhatja, hogy nem garantált az euróövezet egysége. A kutató úgy véli, sokkal inkább ez okozhat pánikot a piacokon, semmint a részvényesek, hitelezők, nagybetétesek bevonása a bankok szanálásába, ami amúgy is a tervezett európai szintű szabályozás alapja.
Anasztasziadesz elnök a tárgyalások során végig azt szerette volna elérni, hogy meg lehessen őrizni Ciprus nemzetközi pénzügyi központ státuszát. Ezt a „gazdasági modellt” azonban Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter fenntarthatatlannak, francia kollégája, Pierre Moscovici pedig „kaszinó gazdaságnak” nevezte. A jelzőktől függetlenül: Ciprus ebből élt. Most tehát újra ki kell találnia magát, de lehetőségei meglehetősen szűkösek. Darvas Zsolt arra hívja fel a figyelmet, hogy a pénzügyi szektor részaránya nem olyan nagy, mint sokan gondolják, a GDP-ben kilenc százalékot, a foglalkoztatottságban öt százalékot tesz ki. A probléma az, hogy a pénzügyi szektor hanyatlása magával rántja a szolgáltatások nagy részét is, hiszen az orosz oligarchák távozásával senki sem fog megfizetni 500 eurós luxus szállodaszobákat. Feldolgozóipar lényegében nincsen, termelőkapacitás nem nagyon van, a mezőgazdaságnak is pici a részaránya, a szigetország saját piaca marginális. – Mindez nagyon mély gazdasági visszaesést jósol Ciprusnak – szögezi le a kutató.
A szürreális világ folytatódik Cipruson: szerda éjjel gépkarabélyokkal felszerelt rendőrök által védett, készpénztől roskadozó teherautók érkeztek a központi bankba, hogy felkészüljenek a csütörtöki várható rohamra a bankok nyitása után. A nicosiai elnöki palota előtt tüntetők ezalatt azt kiabálták: „Nem fizetek semmit, nem tartozom semmivel”. Innen kell eljutni az újrakezdésig.
Brüsszel, 2013. március
