Melegjogok a bíróság előtt
Egyetlen betűn múlt. Ha házastársamat Theónak hívják, és nem Theának, akkor nem kellett volna félmillió dollár öröklési adót fizetnem – nyilatkozott egy újságcikkben a 83 éves Edith Windsor, akinek az ügyében tegnap tartott meghallgatást az amerikai legfelső bíróság. Ha az alkotmánybíróságként is funkcionáló testület neki ad igazat, és alkotmányellenesnek minősíti az 1996-ban elfogadott, DOMA rövidítéssel megismert törvényt, akkor ezentúl a meleg és leszbikus házaspárok is jogosultak lesznek például a házasoknak járó szövetségi adókedvezményekre, benyújthatnak közös adóbevallást, és az egymástól örökölt ingatlan után sem kell adót fizetniük. A Bill Clinton által elnökként aláírt DOMA, amely férfi és nő kapcsolataként határozza meg a házasságot, legalább ezer ilyen szövetségi kedvezménytől fosztja meg az azonos nemű párokat. Még abban az esetben is, ha lakhelyükön legális a melegházasság (jelenleg kilenc ilyen amerikai állam van, illetve Washington, a főváros is lehetőséget ad erre). Az amerikai legfelső bíróság kedden és szerdán is a melegházasság ügyében tartott meghallgatást; mindkét ügy kulcsfontosságú lehet a meleg- és leszbikus közösség számára. Szakértők szerint Edith Windsor tegnap tárgyalt ügye kevésbé jelentős jogi szempontból, ám annál több személyes dráma van mögötte. Későbbi házastársával a hatvanas évek elején ismerkedett meg, négy évvel később jegyezték el egymást. A számítógépes programozás egyik úttörőjének számító Windsor a hetvenes években korai nyugdíjazását kérte, hogy otthon ápolhassa sclerosis multiplexben szenvedő párját, a pszichológus Thea Spyert. A New York-i pár végig arra várt, hogy New York állam legalizálja a melegházasságot, ám ez akkor még nem történt meg. Amikor Thea már nagyon beteg volt, nem vártak tovább, hanem Kanadába utaztak, és 2007-ben összeházasodtak. Ám a DOMA miatt Thea 2009-ben bekövetkezett halála után Edithnek több mint félmillió dollár adót kellett fizetnie a házastársától örökölt ingatlanok után – ismertette történetüket a The New York Times.
A kedden, egy nappal korábban tárgyalt ügy azért lehet jelentősebb, mert akár a melegházasság egész országra kiterjedő legalizálásához is vezethet. Ennek előzménye, hogy 2008-ban Kalifornia államban az ottani legfelső bíróság alkotmányosnak nyilvánította a melegházasságot. Két hónap múlva azonban egy népszavazáson jóváhagyott törvény ezt semmisnek nyilvánította. Az addig megkötött 18 ezer házasság érvényes maradt, ám újakat nem lehet kötni. A keddi ügyben az volt a kérdés: lehetséges-e egy népszavazáson elfogadott törvénnyel semmissé tenni a bíróság ítéletét, és visszavenni a házasság már korábban biztosított jogát az azonos nemű pároktól? A legfelső bíróság ez esetben számos döntést hozhat: kimondhatja például, hogy az azonos neműek házasságának tiltása minden esetben alkotmányellenes, ez esetben az egész országban legalizálná a melegházasságot. Kimondhatja azt is, hogy alkotmányellenes, ha egy állam minden jogot megad az azonos nemű pároknak, csak a „házasság” kifejezést tagadja meg tőlük. Hozhat szűk, csak Kaliforniára vonatkozó döntést is.
„Végeredmény” csak júniusra várható, ám a legfelső bíróság szakértői a bírók kérdéseiből, megjegyzéseiből már ilyenkor megpróbálnak következtetéseket levonni. A verdiktet kevesen merik megtippelni, ám az amerikai sajtóban azt olvasni: a köztes, csupán néhány államra vonatkozó megoldások nem szimpatikusak a bíróknak, inkább „mindent vagy semmit” döntésben gondolkodnak. Azaz vagy kimondják, hogy mindenhol törvényes a melegházasság, vagy úgy döntenek, hogy ezentúl is az egyes államok felelőssége eldönteni, hogy engedélyezik vagy tiltják. Szakértők szerint az is feltűnő volt, hogy a bírók sok kérdése arra vonatkozott: egyáltalán helyes-e most és épp ennek az ügynek kapcsán döntést hozniuk az azonos neműek házasságáról, miközben a témáról a társadalom véleménye nagyon gyorsan változik.
Egy biztos: az amerikai nép már döntött. A Pew kutatóközpontnak a minap közzétett jelentése szerint az elmúlt tíz évben olyan mértékben és sebességgel változott a melegházasság megítélése az amerikai társadalomban, mint korábban soha egyetlen kérdésben sem. 2003-ban még a válaszadók 58 százaléka ellenezte a melegházasságot, és csak 33 százalék támogatta. Az idén március közepén, tíz évvel később elvégzett felmérés szerint ma már 49 százalék támogatja és csupán 44 százalék ellenzi. A nagy változást az 1980 után született korosztály – azaz a 18–32 éveseké – hozta: 70 százaléka mondott rá igent. Épp ezért sokak szerint már nem az a kérdés, legális lesz-e Amerikában a melegházasság, hanem csak az, hogy mikor. „A csaták még folynak, de a háborúnak már vége” – fogalmazott a The New Yorker magazin szerzője.
Változóban a lengyelek hozzáállása – a katolikus egyház befolyása ellenére
A kérdés, hogy csatlakozzon-e Lengyelország az eurózónához, és mikor, tökéletesen a háttérbe szorult, miután a varsói politikai szcéna az utóbbi hetekben totálisan a szexre koncentrál. Ez azonban a névleg mélyen katolikus országban, ahol az egyház keményen befolyásolja a törvényhozást, nem pikáns ügyeket, hanem pőre politikát jelent. Azzal kezdődött, hogy a szejmben a jobboldali ellenzék – átállt kormánypárti képviselőkkel – leszavazta a kormány törvényjavaslatát az élettársi kapcsolatokról. Ez lehetővé tette volna, hogy az egynemű párok is ilyen törvényesített – de nem házasságnak nevezett – viszonyt létesítsenek. Az ügy megrázta a lengyel politika szférát, sőt a pártrendszert is. Sokan azt vélték felfedezni, hogy Donald Tusk már nem tartja kezében pártját, a Polgári Platformot (PO).
Mások azt vizionálták, hogy a PO-ból kiválnak a vallásos konzervatívok (a nemmel szavazók), és a maradék balközép liberális párttá alakul, egyes baloldalinak tartott politikusokkal összefogva. Az is botrányt okozott, hogy Janusz Palikot protestpártja, a Palikot Mozgalma (RP) új parlamenti alelnököt jelölt: a transzszexuális Anna Grodzka képviselő azelőtt férfi volt.
Ekkor szólalt meg Lech Walesa volt elnök, és felszólította a melegeket, hogy csupán arányszámuknak megfelelő politikai szerepet töltsenek be.
A „numerus clausus” követelményét megfejelte azzal, hogy a meleg képviselők üljenek a hátsó sorokba, de jobb, ha az üléstermen kívül maradnak.
A nyilatkozat nemzetközi botrányt kavart, Walesa hős lett a katolikuskonzervatív tábor szemében, a liberális véleményformálók pedig reakciós homofóbnak minősítették a Szolidaritás egykori alapítóját. Még a volt elnök fia, a PO képviselője is nyilvánosan elítélte apja kijelentését. Erre Walesa azzal tett rá, hogy bepanaszolta az őt minősítőket, hogy 70 ezer dollár kárt okoztak neki. Ennyit kapott volna, ha az elhangzottak miatt nem mondják le a szervezők két fellépését. A lengyel viták valójában arról szólnak, milyen is a társadalom. Lengyelországban egyre többen kerülik a formális házasságkötést, de a politika nem akar elébük menni az élettársak kapcsolatainak törvényesítésével.
Az egyház és a hozzá közel álló médiumok továbbra is „vadházasságnak” vagy ágyasságnak nevezik a nem törvényes viszonyokat is. Azt is tudomásul kellene venni, hogy a szexuális kisebbségek kiléptek az illegalitásból. Walesa visszaküldené őket a sötétbe. Ez a vita érinti a nők társadalmi szerepét is és a nők jogát, hogy saját testük felett rendelkezzenek. De politikáról is szó van: a társadalomban a férfiak aránya 49 százalék, a szejmben 75, a szenátusban pedig 87 százalék. Ez is magyarázza a politikai döntéseket. (Miklós Gábor)
